Dr. Aszódi Imre Deák Ferenc utcai szülőházánál rövid megemlékezéssel és koszorúzással kezdődött a magyar kultúra napja alkalmából rendezett ünnepségsorozat Békésszentandráson.
Rontó Fanni Tárkonyi Imre Aszódi Imre emlékére című versét olvasta fel, majd Major Attila önkormányzati képviselő emlékezett a Himnusz születésének körülményeire. Ezután Szentandrás szülöttjét méltatta, aki 1921. január 14-én paraszti családban született, kitüntetéssel végezete el a szarvasi gimnáziumot, 1943-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált, és 26 évesen a bírói-ügyvédi vizsgáit is letette. Katonai szolgálatból hazatérve Szolnokon bírósági fogalmazó lett, majd 1948-tól ügyészként dolgozott. A édesapja kulákká minősítése miatt nem kapott végzettségének megfelelő munkakört, ezért jogtanácsos lett a Szolnoki Vendéglátóipari Vállalatnál.
– 1956. október 26-án a megalakuló Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács elnök-helyettesévé választották. Szolnokon elsőként vetette fel a nemzetőrség felállításának gondolatát. Viszont a nemzetőrséget nem munkásokból, hanem egyetemistákból szervezte meg. Október 31-én beszédet mondott a bíróság és az ügyészség alkalmazottai előtt, amelyben a megjelenteket a régi vezetőik leváltására és forradalmi bizottság megalakítására biztatta. Az ÁVH tagjainak letartóztatását kezdeményezte, amit november 1-jére virradóan végre is hajtottak. A forradalom leverése után, 1957. március 15-én letartóztatták. A kihallgatások során elszenvedett bántalmazások következményeként fél szemére megvakult. 1958-ban első fokon hat, másodfokon tizenkét évi börtönbüntetésre ítélte Aszódi Imrét a népbíróság. A Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács vezetői közül ő rá szabták ki a legsúlyosabb ítéletet. A börtönből 6 év és 13 nap után engedték ki. Szabadulása után nem dolgozhatott többé jogászként – foglalta össze dr. Aszódi Imre 56-os forradalom alatti tetteit Major Attila.
Fiatalkora óta verseket írt, több ezret. Tizenöt önálló kötete jelent meg. Börtönből szabadulásától kezdve szak- és műfordításokból élt. Versein kívül drámái és börtönnaplója is megjelent. 2003-ban a magyar kultúra lovagjává avatták. Aszódi Imre 2006. október 11-én hunyt el Budapesten.
A koszorúzást követően a Tél-Fény Fotókiállítás megnyitójára került sor. A 20. alkalmon Bődi Mária emlékezett vissza arra, hogy is indult az egész 2000 decemberében, amikor egy visszatekintésen nézegették a millennium évében készült képeket. Akkor kapták azokat a paravánokat, amik mind a mai napig szolgálják a kiállításokat. Adta magát a helyzet, hogy az év fotói kerüljenek fel rájuk. Ennek folytatásaként 2002-ben már a magyar kultúra napjára időzítve Tél-fény kiállításként került sor.
Bődi Mária visszaemlékezett a két évtized legjobb képeire Brazíliától Skandinávián át Békésszentandrásig.
– A világot közelebb hozták hozzánk ezek a képek azáltal, hogy elbeszélgettünk azzal, aki Brazíliában, vagy a Niagaránál járt. Több volt ez, mint egy prospektust látnék – jelentette ki.
Az ötletgazda a 21. alkalomra tett egy újítási javaslatot is, miszerint a papírképek mellé lehessen digitális formában is képeket küldeni, amit projektoron kivetítve nagyban is meg lehet majd nézni, ahogy az a 21. századhoz már méltó. A jubileumi alkalmat tortával ünnepelték meg.
A rendezvénysorozat utolsó eseményeként Bella Rózsa előadása zárta, aki 1975-től biológia–rajz szakos tanárként dolgozott Szentandráson. Nagyon nagy várakozással tekintett erre az eseményre, hiszen 35 éve hagyta itt e vidéket, ahová pályája kezdetéről szép emlékek fűzik.
Előadásában, melynek “Kölcsey Ferenc szülőföldje, ahol nemzeti imánk született” címet adta, bemutatta azt a felső-tiszai területet, Szatmárcsekét, Kölcsét, Nagyart és Cégénydányádot, ami Kölcsey Ferenc életében fontos szerepet játszottak, miközben villanásokra ellátogatott Sződemeterre, Nagykárolyba, Debrecenbe, Pestre és Pozsonyba.
