Hegedűs Éva
Bagi László két felvételét is beválogatta a National Geographic a tavalyi év gyűjteményébe. A legszebb fotók között található a Szív-köd egyik részletét és a Rozetta-ködöt megörökítő asztrofotója is, amelyek tavaly már kiérdemelték a rangos tudományos havilap hónap fotója elismerését. Az utóbbi időszak sikerei közé tartozik továbbá, hogy az Insight Astronomy Photographer of the Year 2019 világversenyen 80 ország 4600 pályamunkája közül a Mélység és Magasság című felvétele a döntőbe jutott. A szarvasi asztrofotós azonban idén még magasabb babérokra tör. Már az idei versenyre készül, és ezúttal a dobogót célozza meg.
– Nemcsak egy, hanem két felvétele is gazdagítja a National Geographic 2019-es válogatását. Hogyan áll össze ez a gyűjtemény?
– A tudományos magazin minden évben kiemelt figyelmet fordít az amatőr természetfotósokra és asztrofotósokra. A tavalyi évem nagyon szerencsésen alakult, mert februárban és decemberben is az én munkámat választották a hónap fotójának. Ennek folyományaként a National Geographic ebből a 12 felvételből kiemel néhányat, melyek esztétikailag, tartalmilag vagy valamilyen tudományos szempontból bekerülhetnek a gyűjteménybe.
– Mit jelent Önnek ez az eredmény? Újabb mérföldkövet?
– Mindig nagyon örülök annak, ha tudományos folyóiratban, médiumokban, online portálokon megjelenhetnek ezek a felvételek. A National Geographicnál méltóbb helye nem is lehetne ezeknek a képeknek, ezért nagyon nagy megtiszteltetés volt ez a válogatás számomra.
– Sok publikáció, kiállítás és elismerés kísérte végig a tavalyi évet, s akadt közte egy nagyon megható momentum is. Az egyik képét árverésre bocsájtották, a bevételt pedig a Miskolci Kórház javára fordították. Hogy alakult a licit?
– Nagyon meghatározó emlék számomra ez a decemberi árverés, hiszen ilyen módon még nem értékelték soha a munkámat. Tocsev János fejéből pattant ki az ötlet, aki az észak-magyarországi művészeket fogja össze, hogy mi lenne, ha a gyermekkórház betegei számára egy jótékonysági adománygyűjtést szervezne. Az én egyik felvételem, a Pickering háromszög volt a fő attrakciója az aukciónak. A fotót 2×2 m-es méretben, nagyon jó minőségben kinyomtattak, és végül 240 ezer Ft-ért kelt el. Nagyon jó érzés volt számomra, különösen azért, mert tudtam, hogy a pénz és a kép is a gyerekkórházban marad. Jelenleg is ki van állítva a gyerekkórház egyik termében.
– Az év újabb nagy lendülettel indult, hiszen ebben a hónapban ott lehet az egyik képe az Élet és Tudomány c. hetilapban, egy másik művészeti ággal párhuzamba állítva. Mi ennek a története?
– Valóban címlapos fotó lesz hamarosan az egyik felvételem, de ezúttal nem az én munkásságom áll a középpontban. Egy hölggyel, N. Sebestyén Katalin festőművésszel hozott össze a sors, aki az asztrofotósok által megörökített égi jelenségeket viszi vászonra. Egy alkalommal megkért, hogy lefesthesse az Univerzum legnagyobb rózsájáról, a Rozetta-ködről készült képemet. Erre a tevékenységre felfigyelt a hetilap is, s egy olyan cikk jelenik meg a közeljövőben, ami a két művészeti ágat egymás mellé helyezi, boncolgatja a különbségeket és a hasonlóságokat.
– Emellett már gőzerővel készül az idei Insight Astronomy Photographer of the Year világversenyre is, amelyen tavaly sikerült a döntőbe kerülnie. Még magasabbra emeli a lécet?
– Ezek nagyon nagy kihívások. A kiállítások hozták talán magukkal, hogy megmérettessem magam azon a területen, amit szeretek. Csak halkan jegyzem meg, hogy öt éve próbálkoztam vasakarattal, mígnem tavaly eljutottam oda, hogy mélyég objektumok kategóriában a legjobb 15 közé került a Mélység és Magasság című felvételem. A napokban zárul az új felhívás, és ismét nevezek. Idén kilenc fotóval indulok, s ahogy mondják, fő az optimizmus, ill. a remény hal meg utoljára. Bízom benne, hogy végül ezen a megmérettetésen is sikerül egy dobogós helyet elérnem.
