Szűk körben, néma főhajtással és egy koszorú elhelyezésével tisztelgett az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt Szarvas Város Barátainak Köre. A nemzeti ünnep délelőttjén a Zenepavilon mellett gyülekezett egy szűk közösség, akik feketében, kokárdával a kabátjukon indultak el az emlékoszlop irányába.
– Korábban, amikor az utam ezen a parkon vezetett keresztül, minden alkalommal megálltam az emlékmű előtt. Mindig hiányérzetem támadt, mintha ez az emlékmű egyfajta kiegészítésért kiáltott volna. Voltak olyan ismereteim, hogy a forradalom és szabadságharc oltárán aránytalanul sok szarvasi áldozta az életét. Ez adta az ötletet, konkrétan azt, hogy mi lenne, ha erre az emlékműre felkerülne az ekkor elesett szarvasiak névsora – osztotta meg az emléktábla állításának hátterét Forschner Rudolf, a civil szervezet tagja.
A kutatómunkát Szenes János újságíró, helytörténész vállalta, ezt követően pedig még 2017-ben felavatásra kerülhetett a mementóul szolgáló tábla. Az ötletgazda elmondta, az ő neve szándékosan csak monogram formájában jelenik meg a márványtábla alján. Célja az volt, hogy az egyén helyett a közösségi összefogás kerüljön előtérbe, ezért mellette Szarvas Város Barátainak Körét tüntette fel.
A sors úgy hozta, hogy Szarvas város önkormányzata is ezeket a perceket választotta a megemlékezés időpontjaként. Babák Mihály polgármester Molnár Etele alpolgármesterrel és a képviselő-testület néhány tagjával koszorút helyezett el az emlékoszlopra, és néma főhajtással tisztelgett elődeink előtt.
– Március idusa mindig a megújulás időszaka. Emlékeznünk kell a szabadságharcosokra és a magyar történelem dicsőséges korszakára. Tudjuk azt, hogy nem voltunk teljesen jóban az Osztrák-Magyar Monarchiával, és a fiatalok azok, akik az életkoruknál fogva mindig is kritikusabbak voltak. Ezek az emberek a hazájukat féltve jobbat, szebbet, többet és bölcsebbet akartak. S mint ahogyan mindig az életben, a konfliktusokat a konszenzusok rendezik el. Emlékezzünk vissza, hogy a bosszút követően a monarchia meghátrált, és végül kiegyezésre kerülhetett sor – foglalta össze az eseményeket a város első embere.
Úgy véli, ma is az összefogásnak és cselekvésnek van itt az ideje, mégpedig azért, hogy megvédjük magunkat a fenyegető veszélyektől.
A tavalyi évben egy új kezdeményezés is útjára indult. Ugyancsak Forschner Rudolf javaslatára megnyitotta kapuit a szarvasi Pilvax. Az 19. század első felében emblematikussá vált találkozóhely újkori testvére azzal a céllal jött létre, hogy a megemlékezés ne törjön meg a koszorúzással, hanem ünnepélyes részt baráti beszélgetések, együttlét kövesse.
Helyszínként Szarvas legpatinásabb épülete, az Árpád szálló kisterme szolgált, ahol fehér asztal várta a meghívottakat. Az ebéd előtt a vendégek még koccintottak, majd közösen skandálták az örökérvényű jelmondatot: – Éljen a haza, éljen a szabadság!
