Sziasztok! Mivel Olaszországban vagyok, három-négy hét tapasztalataival előrébb tartok, mit a magyarországiak. Eddig minden ugyanúgy történt Magyarországon, mint itt, csak fáziskéséssel. Nem okoskodni akarok, üzenni a jövőből, pláne nem vitát nyitni, de segítő szándékkal figyelmet felhívni igen, mert rengeteg aggódó érdeklődést kapok otthonról, de a beszélgetésekből úgy érzem, hogy otthon nem világos még, mekkora a baj. Sőt, úgy gondolom, ott nagyobb, mint itt.

Tizennegyedik napja vagyunk karanténban. A házat tilos elhagyni. Nyitva az élelmiszerboltok és a patikák vannak (néhány újságos, benzinkút). Elmenni itthonról három okból szabad: orvoshoz, élelmiszert venni és dolgozni. Az autóban, motoron egyedül szabad ülni. A minisztérium honlapjáról letöltött űrlapot kitöltve magamnál kell tartani: azon fel kell tüntetnem, hova megyek, címem, telefonszám, stb. A csendőrség ellenőrzi és elveszi a lapot, hogy később (ha pozitív leszek) visszakereshető legyen. A legrövidebb úton kell menni, egyébként büntetőfeljelentés és pénzbüntetés (2-300 EURO) jár. Minden emberen védőmaszk (sál, valami) van és gumikesztyűt viselünk. A gyógyszertárakba nem lehet bemenni, az ablakon keresztül szolgálnak ki. Az emberek három-öt méter távolságot tartanak egymástól. A legközelebbi boltok egyikébe kell menni, ha három kilométernél messzebbre mész, a – tervek szerint – a hatóságok elvehetik a járművedet. Egyes élelmiszerboltokba nem engednek be maszk és kesztyű nélkül, valamint a bejáratnál lefújnak fertőtlenítővel, és a bevásárló kocsi fogóját is.

Ilyen intézkedések mellett tegnap hatszázhuszonheten (627) haltak bele a vírusba országszerte. Ha egy itteni embert megkérdeznénk, azt felelné, hogy – például – a (szarvasi) piacra kimenni felelőtlen és életveszélyes lehet. Magam is így gondolom. Mindenki terjesztheti és bárhol kialakulhat egy gócpont. Az egyetlen védekezés a teljes bezárkózás.

Ahol nem védekeznek, a lakosság hetven százaléka megfertőződhet. Ez – négy százalékos mortalitási ráta mellett – egy tizenhatezres közösségben 448 áldozatot jelenthet.

Végezetül tegnap beszédet mondott Vincenzo De Luca, Campania tartomány (nem túl fontos, de kormánypárti) kormányzója, ezt lefordítottam, tessék:

Minél szigorúbbak vagyunk ma, annál rövidebb lesz a vészhelyzet ideje, minél inkább belemerülünk, annál hosszabb ideig tart majd, akár hónapokig. Ha megtudom, hogy valaki szeretne érettségi partit szervezni, lángszóróval küldjük a csendőrséget. Milyen érettségi bulit?? Csináld két, három, négy hónap múlva! Hihetetlen! Emlékszel, mi történt tíz nappal ezelőtt? Már elkezdtük bezárni a helyiségeket, mégis sok fiatal volt az éjszakai életben. Minden vidám, egymás hegyén hátán, talán ugyanabból a pohárból/üvegből iszogatva. Mindegyik vidáman, „boldogan, nincs holnap” zászlaja alatt. Rendben van. Most azok, akik tíz nappal ezelőtt boldogok szerettek volna lenni, boldogan elmentek a kórházba. És boldogan elküldték a szülőket és a nagyszülőket a kórházba.

Nektek fogalmatok sincs, mi közeledik! (Egy mondat Feri üzenetéből)

Campania régió olyan rendeletet javasolt, amelyet még nem fogadtak el nemzeti szinten, ami súlyos hiba. Két hetes erőfeszítést kértünk. És voltak olyan emberek, akik még két hétre sem adják fel a vízparton heverést. Voltak olyanok is, akik oktalanul vallásos ünnepségeket szerveztek több tucatnyi emberrel. Karanténba kellett helyeznünk a tartomány egy részét. Ez nem a vallásos lelkiség, hanem az ostobaság megnyilvánulása. Világos?

Még azt is mondják nekem, hogy tervezik az elsőáldozásokat. Ez teljesen tilos. Az ilyen viselkedés tilos. És súlyos hiba az is, hogy a kormány nem mondja ki egyértelműen, hogy tilos a kocogás, akár egyénileg is.

Nyilvánvalóan beszámolunk erről az igazságügyi hatóságnak. Megragadom a lehetőséget, hogy elmagyarázzam a fegyveres erők tisztjeinek, hogy a régió elnökének utasításai pontosan ugyanolyan érvényesek, mint a nemzeti kormány parancsai. Az egészségvédelem szempontjából pedig mindent megteszünk. Világos? Bárki, aki nem alkalmazza a régió rendeletét, megsérti a törvényt, bűncselekményt követ el és még súlyosabb bűncselekményt követ el az, aki kezdeményezéseket tesz annak érdekében, hogy kijátsszák a parancsot, a hatóságot. Ez bűncselekmény.

Tehát küldjük a járőröket, fegyveres erőket, az Isten szerelmére, vajon miért? Sétálgatni? A kormányrendeletek túl homályosak. Ha bezárunk, akkor bezárunk! Most megragadom az alkalmat, hogy felszólítsam a kormányt, hogy szigorú és egyértelmű utasításokat adjon ki! Ugyanakkor legyen világos mindenkinek: rendeletet készítek az összes építkezés bezárására, kivéve azokat, amelyek az alapvető közfunkciókhoz és az egészségügyi tevékenységekhez kapcsolódnak. Egy másik végzéssel előírjuk a campaniai 550 önkormányzat tevékenységének megszakítását, az alapvető szolgáltatások kivételével. Mindennek be kell zárnia, vagyis mindennek, ami nem nélkülözhetetlen. Minden zárjon be, kivéve az alapvető szolgáltatásokat. Nyilvánvalóan nem szabad engednünk a kétségbeesésnek. Igaz, hogy az élet, amelyet mindannyian élünk, nehezebbé vált. Mindannyian sétálni akarunk, levegőt lélegezni, pihenni. Ez nem lehetséges. Nem engedhetjük meg magunknak. Háborúban vagyunk. Csikorgatnunk kell a fogainkat, de kötelességünk és jogunk is, hogy mindenkitől azonos szigorúságot követeljünk. Nem lehetséges, hogy az idióták és a felelőtlen emberek 20% -a használhatatlanná teszi az olasz állampolgárok millióinak áldozatait. Ez nem lehetséges és nem tolerálható.

A pánik haszontalan. Jól ismerem a kialakult hangulatot: néha az az érzésünk, hogy még a légzéssel is megkapjuk a fertőzést. Nem pánikolunk, azért, mert a pánik nem segít megoldani a problémákat, de súlyosbítja őket. Ugyanakkor nézzünk szembe a valósággal: a helyzet drámaivá vált. Ha minden szinten megfelelő intézkedéseket hozunk, akkor nagy árat fizetünk, de a problémát katasztrofális következmények nélkül lehet kezelni és megoldani. Gondoskodnunk kell arról, hogy azokban a régiókban, ahol még nem vagyunk a tragédia szintjén, ne is érjük el a katasztrófa szintjét, mert ez valóban megoldhatatlan probléma lenne Olaszország számára. Bíznunk kell magunkban, a józan eszünkben és a reakcióképességünkben. Olaszországban mindig először a katasztrófa szélére kell jutnunk, mielőtt megértjük, mi a mi feladatunk. Remélem, hogy ez igaz a koronavírus járványra is. Mindent megteszünk minden lehetséges módon. És még annál is többet. Sok szerencsét mindannyiunk számára.

Hódsági Ferenc