A tájfutó világbajnok szerint a koronavírus mellett „magányjárvány” is tombol az időseknél. Ez azt jelenti, hogy jelentős hányaduk otthon ül, és a sorozatok, főzés, étkezés határozzák meg a napirendjüket. Az Országos Idősek Tanácsa tagjaként ezen szeretett volna változtatni, ezért 2017-ben létrehozta az Országos Gyalogló Idősklub (OGYIK) hálózatot. Célja az időskor tartalmas eltöltése, az egészségmegőrzés, a testmozgás öröme és a kapcsolatok erősítése volt mégpedig oly módon, hogy a klubtagok heti 1-2 alkalommal találkozzanak, és közösen sétáljanak a friss levegőn.
Monspart Sarolta abban bízott, hogy számtalan település csatlakozik a gyaloglókhoz, egyelőre azonban alig több mint száz helyszínen hódolnak az idősek az egészségmegőrző időtöltésnek. Március 10-i szarvasi előadásában is arra biztatta a helyieket, hogy válasszanak maguknak egy karizmatikus vezetőt, keressenek egy hangulatos területet, ami később rendszeres találkozóhelyükké is válhat.
– Annyi probléma jön elő idősebb korban, s talán nem is készülünk fel kellően rájuk. Magam is rácsodálkoztam, de meg kell tanulnunk együtt élni velük, mert még mindig jobb, mintha a temetőben feküdnénk, és csak a kukacokkal tudnék társalogni. Ezért azt mondom, hogy jöjjenek, és gyalogoljunk együtt. Ha az ember megosztja a bánatát, rögtön csak a fele marad meg. Ha megosztja az örömét, rögtön kétszerannyi lesz belőle, mert már más is tudja. Annyi mindenre jó, hogy közösen gyalogolunk. Nem versenyzünk, csak mozgunk – hívta fel az ötlet jótékony hatásaira a figyelmet a Városi Könyvtárban tartott rendezvényen.
Sárközy Erika szociológus, a CédrusNet program fejlesztője arról beszélt, hogy a kor előrehaladtával a dolgozók egyre kevésbé bírják a tempót. Nyugdíjasként a legtöbben idővel felteszik maguknak a kérdést, hogy mivel töltsék el a megnövekedett szabadidejüket, s hogyan tudnának hasznos részeivé válni a társadalomnak. Ez gyakran szembehelyezkedik a normákkal, hiszen a rendszer nem számol velük, nem támaszt irányukba semmiféle elvárást.
– Nagyon fontos társadalmi érdek, hogy az 55-75 év közötti korosztály egészségesebb legyen, mint most, és minél később legyen szüksége ellátásra. Nincs ugyanis olyan társadalom, ami fel lenne készülve ilyen nagy tömegű öreg, beteg, demens emberre. Milyen út vezet idáig? A feladat a hasznosságélmény, a közösség, az egészségtudatosság és a sport, vagy annak bármilyen válfaja, ami mozgást jelent – erősítette meg az előtte elhangzottakat.
A volt élsportoló kitért arra is, hogy bár vidék és főváros között van különbség, a kisboltig vezető kerékpározás és a kerti munka nem egyenlő az ún. „énidővel”. Az utóbbi lényege, hogy a mozgás öröméért teszünk valamit, nem pedig a házimunka vagy a napi rutin részeként cselekszünk.
Kérte a hallgatóságot, koruk miatt semmiképp ne érezzék magukat másodrendű állampolgároknak. Fontos, hogy mindenki helyiértéken kezelje magát, és megtalálja az aktív, egészséges idősödés receptjét.
A program a Szarvasi Egészségfejlesztési Iroda (EFI) szervezésében valósult meg.
