A legendák velünk élnek. A kondorosi betyárcsárda szinte minden szállal Szarvas városához kötődik. Az itt élő Bolza család révén városunk volt a kondorosi puszta bérbe adója, és a nevezetes csárdát rendszerint szarvasi nemesek, kereskedők bérelték, olyan személyek, mint Bagi Pál, Argai Sámuel, Demcsák János, és sorolhatnám a végtelenségig. A hét vagy nyolc (attól függően, kinek melyik jut eszébe) országút középpontjában fekvő csárda a térség első számú megállóhelye volt. Mellette haladt el a Betyár út, amin Rózsa Sándorék közlekedtek Kétsoprony felől a legendás Kiskamuti csárda felé (Békés alatt, ma: Pándi-kert) A majorságot zömmel szarvasiak lakták, s így esett, hogy az 1875-ben hivatalosan megalapított település lakói is elsősorban városunkból kerültek ki. Sokan megfordultak itt: József főherceg visszatérő vendég volt, midőn a gyulán állomásozó ezredéhez, vagy a kisjenei uradalmába utazott. Arany Jánost itt ihlette a legendás betyárversének („Kondorosi csárda mellett, csárda mellett…”) megírása, akár csak Szabolcska Mihályt, akit aztán Párizsban ért az ihlet, hogy halhatatlanná tegye a település nevét. Petőfi is itt írta fel a versét a falra, de sorolhatnánk a szebbnél szebb példákat.
Eddie Polo, a legendás hollywoodi western-sztár a Korda fivérekkel itt szándékozta leforgatni a Rózsa Sándorról szóló első kalandfilmet! Örök legenda, amikor Erkel Ferenc Pest felé menő útjában megállt Kondoroson. A történet rengeteg változatban fennmaradt. sok mindenkivel meséli,, természetesen a központi hős maga Rózsa Sándor. A történet számos kiváló írót, költőt, zsurnalisztát megihletett.
A szegedi Csillagbörtön (vagy inkább a várbörtön…) falán maradt fenn egy versike Énekes Tóth Lőrinctől:
„Lóban, borban, asszonyban a javát szerette
Éltét mégis itt végezte
Énekes Tóth Lőrinc, az utolsó betyár”
Erkel akkor szegődött el a Nemzeti Színházba, amikor – állítólag 1838-ban –, Pest felé menet megálltak pihenni Kondoroson. A didergő fiatalember belépett a csárda ajtaján. Odabent rögtön elnémult a vendégsereg: marcona férfiak ülték tele az ivót. Erkel bátortalanul lépte át a küszöböt; tiszteletteljesen köszönt. Kend meg kiféle, miféle? – jött a válasz. Muzsikus vagyok. Ez aztán a kedvünkre való! Miféle hangszeren játszik? Zongorán. Ongonán? Nosza, fiúk, hozzátok be azt a híres „ongoná”-t, ilyet sem láttunk még! A csárdában iszogató betyárok lepakolták a szekérről Erkel orgonáját, majd egész este hallgatták a virtuóz előadást. A koncert után a zeneszerző lovaskíséretet kapott egészen Kecskemétig, nehogy egy másik, ismeretlen társaság is útját állja. A fáma szerint Erkel egész életében vidáman nosztalgiázott ezen az eseményen. A búcsú imígyen zajlott: „Köszönöm az ifiúrnak szép muzsikáját. Az én becsületes nevem Énekes Tóth Lőrinc, tartson meg jóemlékezetében! – Az enyém meg Erkel Ferenc…”
Természetesen leginkább Rózsa Sándort szeretik feltüntetni az ominózus est másik főszereplőjeként. Akár meg is történhetett, mivel előző évben szökött meg a szegedi várbörtönből, köröző levelét éppen a velünk szomszédos Öcsöd község előrelátó bírái őrizték meg a hálás utókor számára:
Rózsa Sándor első körözvényének másolata az öcsödi kurrentáló jegyzőkönyvben. 1837. október 7.
[A szöveg átirata:]
Leírása azon gonosztévőknek, kik Szeged Várossa tömlöczéből [börtönéből] megszökvén september 15én virradóra Al Győ helység határában az úgynevezett Rónafői csárdában T[ekintetes]. Nemes Csongrád Vármegye egyik persecutorát [pandúrját] és másik pusztázó hadnagyát orozva kízossva [kínozva] agyon verték.
1k Ruzsa Sándor szegedi, 23 éves, sententiás [elítélt] rab, vékony sugár, sovány, tiszta ábrázatú, szökés hajú, olyan szemöldökű, kék szemű, hosszas orrú, bajussza most mohodzik; megszökött a munkáról július 8án 1837. öszvekötött vasban, egy ingben, gatyában.
2k Kiss Lőrincz törvény alatt lévő rab, Nemes Bihar Vármegyében, Nádudvari születésű, oláh, 32 esztendős, középtermetű, zömök testű, vállas és mejjes alkotású, gesztenye szín hajú, olyan szemöldökű, kék szemű, torzas gesztenyés bajússzú, rendess orrú, hümlő hellyes, hosszas ábrázatú, beszéll magyarúl, oláhul, ráczul, juhász, egy ingben, gatyában, mintegy 30 latos öszvekötött vasban, egy karikán szökött augusztus 26án 1837.
Képek.
1. Erkel harmóniuma (Erkel Ferenc Múzeum, Gyula)
2. A “Néma zongora” Erkeltől (Erkel Ferenc Múzeum, Gyula)
3. Erkel Ferenc (Erkel Ferenc Múzeum, Gyula)
4. Rózsa Sándor (Kondorosi Csárda és Betyár Múzeum; Oszter Sándor ajándéka)
5. Cs. Pataj Mihály festménye, 1962 (Kondorosi Csárda és Betyár Múzeum)
6. Eddie Polo filmszínész: Magyar Zsidó Múzeum, Budapest
Külön köszönet:
Liska András régész, Gyula
Cseresznyés János muzeológus, Gyula
Czégény Istvánné főlevéltáros, Szolnok
Toronyi Zsuzsa muzeológus, Budapest
Seres István
Bizonyára többeknek felszalad a szemöldöke, hogy hogy kerül ez a téma a Newjságra. Seres István, de akik ismerik, Seres Pistiként ismerik, mongolista – turkológus. Békésszentandrási családba született Szarvason 1972. április 2-án. Békésszentandrási és szarvasi gyökerekkel rendelkezik, általános és középiskolai tanulmányait is a fenti két településen szerezte. Az ELTE BTK-n végzett orientalista (mongol) szakos előadó és török szakos filológusként, doktori (Ph.D) címét ugyanitt védte meg mongol nyelvészetből.
