Elment ma a Drága Édesapám. Csendben még telve, élni akarással, de sok testi bajjal, követve napra 11 hónappal Anyát, aki neki is nekünk is nagyon, nagyon hiányzott!
Elment a mindenki által szeretett Lajos bácsi, a mindig életvidám ember.
Az óriási szívű, családjának mindent megadó, a mindennek örülő, a mindenkit tisztelő, a nekem mindenben példát mutató Édesapa, az unokáit ( amíg, életükben tehette) rajongásig imádó Nagypapa, a Feleségét több mint 60 évig szerető férj, a remek Após, sokak barátja.
Elment a hűséges vasutas, a legendás MÁV állomásfőnök aki egyetlen munkahelyen a vasútnál élte le aktív munkás életét.
Aki 1951-ben pályamunkásként kezdett el, – majd 1991-ben VEZETŐ FŐTANÁCSNOKKÉNT, a szarvasi MÁV állomás főnökeként, amit 1973-1990-ig töltött be, s lett munkatársaival a szarvasi állomás 17-szer lett ÉLENJÁRÓ szolgálati főnökség, s ez időben lett kész a ma is működő állomás épület – fejezve be aktív pályáját.
Hosszú szép, aktív nyugdíjas éveket élt, alapítója volt az Aranykor Nyugdíjas Egyesületnek.
Az elmúlt hónapokban is sok szép élményt éltünk meg együtt, bár nem volt ez már olyan, mint amíg Anya is élt!
Megadta a sors, hogy az utolsó éveket különösen is szoros kötelékben, sok együttléttel, ápolással tölthettük, minden héten meglátogatva a szarvasi Szent Klára fürdőt, aminek egyik leghűségesebb látogatója volt, s amit már minden hét elején nagyon várt.
Apa köszönök mindent, amim van, amivé lettem, mind Neked, és Anyának köszönhetem. Köszönöm amit értünk, Éváért, gyermekeimért, a családomért tettél, hogy a barátaim, barátja voltál!
Velünk élsz, s éltek mind a ketten míg szívünk dobban!
Isten Veled!
Köszönöm, hogy a nagyon szeretett fiad lehettem!
(Végső hamvasztás utáni búcsúztatását, a járvány elmúltával, méltó módon, és körülmények között kívánjuk megszervezni!)