Hartayt most sem hagyta el a humora

A Facebookot meglehetősen funkcionálisan használva is rákattintottam Hartay Csaba posztjára, és megnyugodva vettem tudomásul, hogy HáCsé még ebben a helyzetben is humoránál van.

Csabi egy verset tett fel arról, hogy mit csináljunk, mit viseljünk (el) önkéntes karanténunk alatt. Hogy másoknak is vidám perceket okozzon, megosztottam a Newjság Facebookján. Aztán a nap második felében ismét elém került a vers, megint elolvastam, de már más poénokat fedezem fel, mint elsőre.

https://www.facebook.com/viharsarkikattintos/posts/10157370287954601

 

Hácsével interjút csinálni jó szórakozás, így ráírtam.

Elsőként azt próbáltam meghatároztatni vele, hogy mi a műfaja a versnek, de ő elintézte annyival, hogy ne spirázzuk túl, ez egy könnyed, humoros vers – mégis komoly. Hogy konkrétan mi a műfaja… szerintem ennyi.

– Ez a vers esetleg egy készülő köteted része lesz?

– Dehogy, nem, ez csak egy alkalmi lazulás volt. Van, ami a Facebookon jobban érvényesül, és ami ma aktuális, holnap már – remélhetőleg – értetlenül olvassuk majd. Itt van egy komolyabb vers is, ugyanerről, és ez inkább igazi líra, mint poénkodás. Kötetben inkább ilyenek kapnak majd helyet:

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10157349932919601&set=a.10151106677984601&type=3&theater&notif_t=feedback_reaction_generic&notif_id=1584728001987528

– Mit gondolsz a jelenlegi helyzetről?

– El vagyok zárva mindentől, a munkahely és az otthonom között ingázom minden nap, egyedüli kapocs az internet, de ez nagyon veszélyes, mert a túl sok negatív hír olvasása átcsaphat szorongásba, indokolatlan félelembe. Tegnap inkább dokumentumfilmeket néztem facebookozás helyett, és azt vettem észre, hogy aggódom a műsorvezetőért, mert nincs rajta maszk. Ekkor inkább elmentem aludni. Teljesen megfertőz mindenkit a rettegés, ami a vírus terjedését viszont visszavetheti. És a humor mindig, minden helyzetben lazít a befeszülésünkön.

– Meló és otthon között ingázva hogy látod, felfogták az emberek a helyzet súlyosságát?

– Nem vagyok önjelölt virológus, és nincsenek tuti tippjeim sem. Nem kell most bandázni. És hétvégén végre nem gáz, ha az ember egyedül megiszik pár pohár bort – ez most nem feltétlenül jelenti azt, hogy antiszociális, és problémája van a piálással, szerencsére. Amit látok hajnalban, azok az üres utcák, és amikor öt körül megyek haza, ugyanez. Szerintem mi, magyarok idejében észbe kaptunk, és megszívleltük a határainkon túlról érkező tanácsokat. Nincs kijárási korlátozás egyelőre, de máris olyan szellemváros lett Szarvas – és szinte egész nap, mintha élne egy ilyen rendelet. És ez némi reményre ad okot. Na nem mintha eddig is akkora élet lett volna itt. Egy barátommal beszéltük, milyen jó, hogy most nem nyüzsgött itt ezer főiskolás, mint mondjuk húsz éve, ennyivel is kevesebben szórhatták itt széjjel a vírust.

– Akkor ezek szerint Ágival ti is egy önkéntes karanténhoz hasonló bezártságot vállaltatok. Hogy vészelitek át ezt az ingerszegény időszakot? Társasoztok, vagy mivel ütitek el az időt?

– Hétköznap amúgy sem jártunk sehova, Ági esetleg a Vízi Színházba nyáron. Hajnal ötkor kelek, és utálok fáradtabban ébredni, mint ahogy lefeküdtem, már kilenckor szunya van. Filmezünk, olvasunk, írom a baromságaimat a Viharsarki Kattintósra, vagy csak simán csatlakozunk Félixhez. Most van az az áhított időszak, hogy de jó lenne otthon lenni, most tessék elnyújtózni a kanapén, még ha ez az időszak is velünk együtt nyújtózik, sajnos lehet, hogy hosszú hetekre, hónapokra. Ja, és lehet olvasni is, mindenkinél van biztos 8-10 olyan kötet a polcon, amire ha időnként rápillant, azt mondja magában: ezeket is el kéne olvasni valamikor. Most van az a valamikor.

 

– A mai reggeli rendelet után miben változik az életetek?

– Egyelőre nem látom olyan tragikusnak a felhívást, hogy lehetőleg maradjunk otthon. Nem tudom, mit fogok gondolni erről május huszadikán, ha ez ugyanígy folytatódik, nyilván nem leszek ilyen optimista, de úgy érzem, minden perccel ennek a rémálomnak a vége felé közeledünk. Simone Weil idézete ugrik be: “Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.”. És ami igazán a mienk, az az otthonunk. Talán csak ennyi a titka a túlélésnek.

– A kötet mikor várható?

– Az égieknek továbbítottam a kérdést, most szerintem minden csúszik. Én őszre az összes élő szerettemnek és barátomnak nagyon fogok örülni, egy új verseskötet csak ráadás lesz, ha összejön.