A minap a Szentandráson élő szülőket az élő Körös gátja felől megközelítve elkerekeztünk a rehabilitált szeméttelep mellett. Ott tűntek fel ezek a kévékből összerakott nádkúpok. Véletlenül pont volt nálam gép, lementem, hogy készítsek pár fotót. Miközben köztük mászkáltam, az volt az érzésem, hogy figyelnek. Aztán ismét eltávolodva tőlük már tisztán kivettem egynek a szemeit. Tuti technikai mentést kellett volna kérnem, ha egy hang azt mondja, “I am Groot”.
Elsőre ugyanis A galaxis őrzőiből Groot jutott eszembe, aminek Vin Diesel kölcsönözte a hangját. Nem tudom mekkora gázsit kapott érte, mert mindössze annyit kellett mondania, igaz, többször a helyzetnek megfelelő hangsúllyal, hogy “I am Groot”.
Aztán a képeket otthon megnézve összességében már mindegyiknek volt önálló arca, és így már inkább az entek hadseregére hasonlítottak A gyűrűk urából.
A gyerekeim –ha nem is ezekkel a szavakkal– azt mondják, túl élénk a fantáziám.
Háááttt… kövezzenek meg érte, de én úgy vagyok vele, addig nincs különösebb baj, amíg –az igények ellenére– nem a koronavírust látjuk bele mindenbe, sokkal könnyebb így a jövőn gondolkodni.
