Nem tagadjuk, hogy mindenkit sokkolt a hír március 13-án, hogy egyik napról a másikra digitális munkarendre kell átállnia minden oktatási intézménynek. Tanárnak, diáknak egyaránt nehéz volt elképzelnie, hogyan sikerülhet ez.
Az első napokokban az osztályfőnökök felmérték a digitális eszközellátottságot diákjaink körében. Minden tanuló rendelkezett okostelefonnal, és csak néhány tanuló jelezte, hogy nincs a családban PC, laptop vagy tablet. Ezeknek a diákoknak az iskola bocsájtott rendelkezésére tabletet, és azóta is folyamatosan figyeljük, hogy van-e valakinél gond, mert még vannak rendelkezésre álló eszközök. Azt tapasztaljuk, hogy leginkább az internetelérés gyorsasága és folyamatossága okoz gondot néhány tanulónál. Úgy gondolom, hogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a technikai feltételek biztosítása nem okoz megoldhatatlan akadályt a mi iskolánkban. Tudjuk jól, hogy ez nincs mindenhol így.
Miután ezt tisztáztuk, bizonyos alapelveket kellett lefektetni. Az első napokban lázas közös munka folyt az iskolában. Megállapodtunk, hogy a Google Classroom rendszert fogjuk használni a kommunikációra, amelyhez minden tanár és diák egységes email címet hozott létre. Különböző alkalmazásokat mutattunk be egymásnak, hiszen a digitális eszközök bevonásában igen eltérő tapasztalatokkal rendelkeztek kollégáink. A fő szempont azóta is a belső tudásmegosztás, egymás munkájának támogatása. Az iskola szükség esetén biztosította a kollégáknak a laptopokat, vásároltunk digitalizáló táblákat, mikrofonokat. Köszönetünket fejezzük ki, hogy a fenntartó minderre lehetőséget biztosít számunkra. A kezdeti időszak után minden kolléga otthonról dolgozik, bár aki úgy érzi, hogy a technikai feltételek az iskolában jobban segítik, természetesen bentről is dolgozhat. Hely van elég az iskolában.
Természetesen vannak kisebb zökkenők, hiszen nehéz megtalálni a tökéletes arányt abban, hogy mit, mikor, milyen határidővel, milyen módon várjunk el a diákoktól. Folyamatosan nyomon követjük, hogy vannak-e diákok, akik eltűntek a digitális világ útvesztőjében, szükség esetén értesítjük a szülőket. A honlapon folyamatosan jelennek meg a tájékoztatók és ismertetők.
Arra biztatom a kollégáimat, hogy a mennyiség helyett a rendszerességet, a kreativitást helyezzék előtérbe. Egyre több tanítási óra zajlik élő adásban is. Úgy tapasztalom, hogy mindenki teljes odaadással, és erőn felül igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Köszönöm nekik ezt a lelkiismeretes munkát, és remélem, lesz erejük a további kitartáshoz.
Erre szükségünk is lesz, hiszen előreláthatóan a tanév végéig ezt a munkaformát kell alkalmaznunk. A napokban végre megszületett a döntés az érettségivel kapcsolatban is. Nehéz eldönteni, hogy ebben a helyzetben lenne-e jó megoldás, valószínűleg olyan nem, ami mindenkinek megfelel. Mi a jelenlegi döntést tudomásul véve tesszük a dolgunkat, készítjük elő a feltételeket. Kollégáink és az iskola mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek a legkisebb veszteséggel kerüljenek ki ebből a helyzetből. Mivel diákjaink jelentős része továbbtanulásra készül, számukra nagyon fontos az érettségi eredménye. Az egyébként is nehéz helyzetben próbálunk minden feltételt biztosítani a „zavartalan” lebonyolításhoz.
Nagy szívfájdalmunk, hogy a Vajda Gála, a ballagás, a tanévet és a közös munkát lezáró események most nem tarthatók meg. Ez valamennyi diáknak szomorú emlék lesz. Természetesen igyekszünk kárpótolni őket, amennyire a helyzet engedi.
Az biztos, hogy a jelenlegi helyzet egy teljesen új útra terelt bennünket, aminek vannak pozitív hozadékai, de az iskolai közösséget, a közvetlen tanár-diák kapcsolatot a leggyorsabb internetelérés sem pótolhatja. A rendszeres beszámolókban kollégáim közül sokan jelezték, hogy a digitális módszerek egy részét a jövőben beépítik munkájukba, de mindannyian azt várjuk, hogy újra az iskolában lehessünk, és a diákok szemébe nézhessünk. Reményeink szerint ősszel újra a szokott rendben találkozhatunk.
Kitajkáné Szántai Mária, igazgató
