in ,

Álomból valóság?

Mulholland Sadie (Fotó: Hegedűs Éva)
Mulholland Sadie (Fotó: Hegedűs Éva)

Másodéves Cardiffban, a University of South Walesen, nagy álma mégis Szarvas körül forog. Mulholland Sadie szeme előtt korábban elérhetetlen célként lebegett, hogy a Vízi Színházban léphessen fel, mert nem hitte, hogy helye lehet az ismert és sikeres művészek mellett. Szárnyait azonban egy nagyobbra növesztette Walesben, ahol könnyűzenét, reklámzenét, előadóművészetet és zeneszerzést is tanul, mígnem egy általa készített videó kisebb lavinát indított el. Megnyíltak a korábban feltörhetetlennek hitt kapuk, s februárban érkezett a hír: évfolyamtársaival, a Doppelgänger (hasonmás) formációval felléphet a szabadtéri teátrumban. Mára mindössze egy nyitott kérdés maradt: vajon augusztus 18-ig eltűnnek a sötét felhők az ország fölül?

– Angol-magyar gyökerekkel rendelkezel, ami többszörösen felveti azt a kérdést: miért épp egy német nevet választottatok a zenekarnak?

– Az egyik egyetemi óránkon a tanárunktól azt a feladatot kaptuk, hogy írjunk egy James Bond főcímdalt. Minden csoport kapott hozzá egy szót, amit fel kellett hozzá használni. Mi ezt a kifejezést kaptuk. Végül született egy olyan szerzemény, amit hihetetlenül megszerettünk, és a címe is nagyon hozzánk nőtt.

Doppelgänger

– Kikből áll a zenekar? Milyen stílus, zenei világ áll hozzátok a legközelebb?

– Mi egy öttagú, punkos, rockos formáció vagyunk. Nehezen tudnám behatárolni magunkat, leginkább azt mondanám, hogy saját hangunk van. Nagyon szeretünk életigenlő dalokat játszani, és megtáncoltatni, megénekeltetni mindenkit, aki hallgatja őket. A hangszereket illetően az alapfelállást hozzuk: egy dob, két gitár, egy basszus és egy ének. Egyedüli lány vagyok a csapatban. Sajnos a szarvasi fellépésre a basszusgitárosunk nem tud eljönni, ezért egy másik lány fogja erősíteni a csapatunkat.

– Tudtommal számodra mindig is nagyon fontos volt, hogy eljuttasd az üzeneted a közönséghez. Hogyan hidalod át a nyelvi nehézségeket, vagyis hogy minden szerzeményetek angol nyelven íródott?

– A dalokat általában én írom, s a saját élettapasztalataimat fogalmazom meg bennük. Ha valaki nagyon megfigyeli a dalszövegeket, egy kis betekintést kaphat az életembe, a gondolkodásmódomba. Arra jutottam, hogy a szarvasi fellépésünkre lefordítanánk őket, esetleg néhány mondatban megfogalmaznánk a lényegüket, hogy a hallgatósághoz is közelebb kerülhessenek.

– Másodéves vagy a walesi egyetemen. Az elmúlt időszakban sok mindenbe belekóstolhattál, és bizonyára a világnézeted is szélesedett. Körvonalazódtak már a jövőbeli terveid?

– Az első évben annyi mindent tanultam, hogy egy kicsit elbizonytalanodtam, mit is szeretnék igazán csinálni. Mostanra már kikristályosodott, hogy mindenképp a színpadon szeretnék állni, a saját dalaimat énekelni, háttérben egy zenekarral. Szeretném a világról alkotott véleményemet megosztani a közönséggel, abban a reményben, hogy lesznek, akik mindezzel azonosulni tudnak.

– Magadról korábban azt vallottad, hogy egyfajta kakukktojás vagy a neved, magasságod és a származásod miatt. Elfogadtad már önmagad, megtaláltad a helyed?

– Utólag kicsit nevetséges visszagondolni, hogyan is tekintettem gyerekként önmagamra. Most olyan emberek vesznek körül, akik teljes mértékben megértenek. Persze korábban is volt 3-4 barátom, akik hasonló álmokat kergettek, de Cardiffban megsokszorozódott a számuk. Szerintem korábban ők is azt gondolták magukról, hogy kilógnak a sorból, de mostanra már egy nagy csapat kakukktojást alkotunk, és ez így van rendjén.

– Nem érzed ennek a hátrányát? Úgy értem, sok-sok tehetséggel vagy körbevéve, ami akár el is bizonytalaníthatja az embert a saját erősségeit illetően.

– Mostanra már olyannyira megismertem az osztálytársaimat, hogy mindenkiről tudom, kinek mi az erőssége. Én imádok a színpadon lenni, és azt a szót, hogy előadóművészet, a maga teljességében testesítem meg. Egyszerűen lekapom a mikrofont, sétálok, rohangálok a színpadon, állandóan keresem a kapcsolatot a közönséggel. Nekem ez a „szupererőm”.

– A járványveszély miatt most már több mint egy hónapja itthon tartózkodsz. Mivel telnek ezek a napok?

– Természetesen egy nap sem maradhat el a zenélés. Több hangszeren is játszom, így most több idő jut a gyakorlásra és a háttérmunkákra is. Szeretek dalokat szerezni, és sokat gondolkozom azon, hogy melyiket tudnám a zenekarommal közösen is eljátszani. Tervezgetem a következő évet, amikor sok-sok fellépésre számítok. Most igyekszem a nap 24 óráját kihasználni a fejlődésem érdekében.

– Feltételezem, hogy napi szinten követed a híreket, és figyeled a fejleményeket. Kialakultak-e különböző forgatókönyvek az augusztusi fellépésre nézve?

– Próbálok pozitívan gondolkozni. Ha minden jól megy, júniusban visszarepülök Cardiffba, és teljes erőbedobással gyakorlunk a nyár végi koncertre. Ha nem jön össze, akkor előfordulhat, hogy egyedül állok színpadra. Ez persze biztos, hogy nem lesz olyan, mint a többiekkel közösen, de annyit ígérhetek, hogy mindent megteszünk, hogy augusztus 18-án a Vízi Színház deszkáin állhassunk.

in , ,

Kijárási korlátozás alatt házhoz mennek a zenészek

Fotó: Babák Zoltán0
Fotó: Babák Zoltán

Szarvasra is elért az az április 22-én indult meglepetés koncertsorozat, amit a Kultúráért Felelős Államtitkárság kezdeményezésére a Filharmónia Magyarország szervez. A térzene a vírushelyzetre koreografált verziójában nem a zenekedvelők mennek el koncertre, hanem a zenekarok a lakótelepek tömbjeiben otthon maradókhoz, akik az erkélyükről, ablakukból élvezhetik az élőzenét.

A koncertsorozat keretében 11 megyében, több mint 120 koncertet adnak hetente a különböző zenekarok. Szlogenjük: Maradjon otthon! Mi közel hozzuk a zenét otthonába is.

Így történt ez tegnap Szarvason is, amikor elsőként a Béke lakótelep tömbjei között zenélt a Tisza Rézfúvós Kvintett. Róluk csak annyit, hogy az együttes tagjai Szeged város professzionális muzsikusai. Repertoárjuk széles körű és sokoldalú, amelyben reneszánsz-, barokk-, klasszikus-, romantikus-, 20. századi művek és átiratok szerepelnek, de rendszeresen mutatja be saját feldolgozásaikat, átirataikat is. A klasszikus zene mellett jazz, filmzene, népzenei és könnyűzenei, feldolgozások is megtalálhatók repertoárjukban.

Pintér Attila, a Szegedi Szimfonikus Zenekar trombitaművésze, Tisza Rézfúvós Kvintett tagja elmondta, hogy ezeknek a produkcióknak ők is nagyon örülnek, mert az igaz, hogy egy csomó mindent el tudnak végezni a ház körül, de koncertekhez és zenekari játékhoz szokott zenészekként nagyon hiányzott már a közös zenélés, na, és az emberek, akik tapsolnak nekik.

Figyeljen, lehet, hogy legközelebb ön is tapsolhat, mert lehet, hogy pont az ön ablaka alatt csendülnek fel a klasszikus zene dallamai!

Szarvason előre láthatóan két alkalommal hallható még lakótelepi térzene: április 28-án, kedden a Sárga csempés épületnél, majd az Állomás utcában, május 1-én, pénteken a Szabadság utcán, a Szarvas szoborral szemben levő lakótelep, majd a Kis utca-Petőfi utcai tömbök között. Minden esetben 17.10 és 18 óra között csendülnek majd fel a dallamok.

Fotó: Babák Zoltán0

Kijárási korlátozás alatt házhoz mennek a zenészek

Fotó: Urbancsok Zoltán0

Szarvas határában áll az 1831-es kolerajárvány néma tanúja