Kire ne jönne a frász, amikor az égre felnézve azt látja, hogy egy csomó fényes pont repül keresztbe egymás mögött alakzatban az égen. Nekem H. G. Wells Világok harca című könyvéből Steven Spielberg rendezésében és Tom Cruise főszereplésével készült film jut eszembe.
Aztán a napi hírekben ott a magyarázat, hogy Elon Musk Starlink műholdrendszere kiépítésének lehetünk a szemtanúi. Az amerikai hatóság 12 ezer műholdra adott engedélyt a Teslát is megálmodó amerikai milliárdos zseninek, de a vége –Musk elképzelése szerint– valahol 40 ezer körül lenne.
Érdekes adalék a hírhez, hogy 1957 óta a Szputnyikokkal együtt –forrásonként más és más becslés szerint, de– közel 10000 műholdat lőttek fel. Ezek közül sok elégett, eltűnt, megsemmisültek. Jelenleg a Starlink műholdjaival is már kétezernél több mesterséges hold kering az égen. Erre most Elon Musk hatvanassával lövi fel őket Falcon 9-es többször használatos hordozórakétájával.
Akarva-akaratlanul számos asztrofotós meg is örökítette a kezdeteket. Bagi Lászlót, kérdeztem, hogy akkor most Elon Musk lőtt a hobbijának, vagy mi várható most? Találkozásunkkor már 360 műholdnál jártak, de azóta ismét fellőttek még legalább hatvanat.
– Az biztos, hogy kihatással van ez a hobbinkra, de igyekszünk optimistán kezelni – adott hangot bizakodásának Laci, miközben csillagdájában már az esti fotózáshoz készült elő. – Azon az éjszakán, amikor az első hatvan műholdat fellőtték, kint voltam és fotóztam. Elképesztő élmény volt, ahogy a 60 darab műhold nagyon szoros kötelékben, mintha egy gyöngysort látnék az égen, hatalmas fényességgel robogott az égen.
A fényességnek az érdekessége abban áll, hogy három ütemben történik a végső pályára állításuk, segít értelmezni a beavatott szemével a látvány a szarvasi asztrofotós. 1-3 perc alatt elérnek körülbelül 30-50 kilométeres magasságba, ahol a hordozórakéta első eleme leválik. Az már a világon egyedülálló dolog, hogy ez a rakéta egy megadott pozícióra leereszkedik, és megáll. A műholdak a következő egy óra alatt elérik a 300 kilométeres magasságot, ahol a 60 műhold leválik a hordozórakétáról, és egyedi koordináták alapján elkezdik felvenni a nekik kijelölt pozíciót. Kinyílnak a napelempanelek, és mindegyik elindul a saját útjára.
– Azért látjuk ennyire fényesnek ezeket az objektumokat, mert ezek még relatíve alacsonyan vannak, és a nyitott napelemek a forgás következtében időnként úgy verik vissza a fényt, hogy 1-2 magnitúdós fényességet produkálnak – magyarázza a jelenség okát.
Egy-másfél hónapnyi emelkedés után ezek a műholdak beállnak 550 kilométeres magasságra. Ő és asztrofotós kollégái abban bíznak, hogy ott a Nap felé merőlegesen állított panelek már remélhetőleg olyan szöget zárnak majd be, hogy nem csillannak be, nem húznak csíkot a hosszú expozíciókon.
Laci pont az előző éjjel fotózott egy 27 millió fényévnyire levő galaxist, amin a régi műholdak egyike is csíkot húzott, szóval nem ismeretlen nekik ez a probléma.
– Nem gondoltunk mi arra, hogy milyen negatív hozadékai lehetnek a mi hobbinkra, az asztrofotózásra. Az ijedtségünk akkor következett be, amikor a különböző külföldi lapokból értesülve, vagy a csillagász uniónak a különböző felhívásait olvasva láttuk, hogy ez az ember nem fog megállni ennél a hatvannál, hanem 12 ezerig meg sem áll.
Mi lesz a megoldás, tettem fel a kérdést.
– Gyors, fényérzékenyebb távcsövekkel, rövidebb expókkal próbálok majd operálni, Nem tízperceseket, hanem három-négy perceseket igyekszem készíteni. A kérdés az lesz, hogy hány ezerből kell majd összeszedni azokat, amiket most százból szedek össze.
Zárásul ehhez csak annyi magyarázatot fűz, hogy ez a száz így is több száz órányi munkába kerül. Most majd még több infót kell egy-egy kép elkészítése során figyelembe venniük, de azzal mindenképp ki fog egészülni, hogy figyelniük kell a műholdak pozícióit is.
Remélem, hogy tényleg nem fogja befolyásolni Laci hobbiját, ha fent lesz az összes, és továbbra is láthatunk tőle olyan képeket, amilyet terveink szerint hamarosan a Newjságon is szeretnénk bemutatni.
