Babák Z
Tegnap a román képviselőház 235 szavazattal 21 ellenében és 25 tartózkodás mellett szavazta meg a Trianon-törvény tervezetét. Érthető, hogy erre sor került, hiszen Románia jelenlegi területének mintegy 40 százalékát a trianoni döntésnek köszönheti.
Magyarországon ez a nap a nemzeti összetartozás napja, amit 2010. május 31-én 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazat mellett iktatott törvénybe (2010. évi XLV. tv.) az Országgyűlés.
A 303/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. sz. melléklete sorolja fel azt a 47 történelmi emlékhelyet, amiben (betűrendben) a 39. szám mögött olvasható “Szarvas, a történelmi Magyarország földrajzi középpontja és Trianon-emlékhely”.
Több mérés létezett párhuzamosan a történelmi Magyarország közepére nézve. Ezek egyike egy szarvasi tanártól, Mihályfi Józseftől származott, aki az 1880-as évek elején határozta meg az akkori Magyarország középpontját. Aztán jött a trianoni döntés, és az országközép 85370 méterrel arrébb, Pusztavacsra került. 1939-ben az akkori képviselőtestület határozata alapján épült meg a most látható emlékmű, amit a szarvasi köznyelvben csak malomként emlegetnek. Négy vitorlája a Romániához, Jugoszláviához, Csehszlovákiához és Ausztriához csatolt területeket, a törzse maga pedig az anyaországot jelképezi. A 100. évfordulóra nagyszabású nemzeti emlékezést tervezett ide a városvezetés, illetve a régi malom köré-fölé, ahogy az galériánkban is látható, egy nagyobb, impozáns malom került volna.
A történelmi Magyarország, illetve annak a közepe az a kapocs, ami miatt mi, szarvasiak talán jobban felkapjuk a fejünket a jelenlegi országhatárokon kívül került magyarokat érintő kérdésekre, ahogy most is, mikor a román Trianon-törvényről olvashattunk.
Láthattuk Kelemen Hunor Facebook-posztját a döntésről, amiben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke józan gondolatokkal világít rá, mi történt, és a kormánynak ebben a helyzetben mivel kellene foglalkoznia ahelyett, hogy a kisebbségben levőket rugdossa.
Megkérdeztünk egy fiatal erdélyi politikust, Demian Zsoltot, hogy mi a véleménye a tegnapi döntésről. Margittai küldöttségek tagjaként Zsolt többször járt már Szarvason. Az ottani önkormányzatnál dolgozik, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben politizál. Margitta (románul Marghita) egy nagyjából Szarvas méretű település Bihar megyében, a magyar határtól mintegy 30 kilométerre.
Zsolt a helyzet értéséhez előzményként röviden a következőt vázolta:
Romániát jelenleg a Nemzeti Liberális Párt kisebbségből kormányozza. Ebből a pártból került ki az egyébként szász származású Klaus Johannis, Románia államelnöke, akinek elméletileg függetlennek kellene lennie…
Még ha innen sokszor úgy is látszik, Romániában sincs kolbászból a kerítés, vírus nélkül is komoly gazdasági problémák vannak, amiről a kormány most a Trianon-törvénnyel is próbálja elterelni a figyelmet. Kapóra jött az is, hogy elkezdték keresni, kinek a hibájából mehetett át az alsóházon az autonómiatervezet.
Az RMDSZ 1990 óta minden évben betolja a parlament elé a Székelyföld autonómiájáról a törvénytervezetét. Így történt ez tavaly decemberben is. A Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott tervezetet az RMDSZ az alsóház, vagy képviselőház elé terjesztette. Eddig mindig érdemi vita nélkül utasították el azt, ám most a vírus miatt nem ülésező alsóházon az 45 nap után automatikusan átment, ezzel az az alsóház által elfogadottnak tekintendő, és a felsőház, a szenátus elé került. A román parlamentnek ez a háza aztán április legvégén nemzeti egységet alkotva elutasította, azaz minden román képviselő ellene szavazott. Csak az RMDSZ támogatta.
Az előzmények után akkor most jöjjön Zsolt:
“A véleményem az, hogy amikor a Trianonban megkötött szerződés 100. évfordulójára emlékezünk nem szerencsés az a törvény. Ez a döntés elszomorító, mivel még ki sem kopott a közvéleményből a ,,Jó napot PSD!”, az államfő gúnyos, rágalmazó, magyarokat Erdély elvételével fenyegető nyilatkozata. Most, amikor a romániaiak azt sem tudják lesz-e munkájuk, amikor a kormánynak nincs megfelelő gazdaságmegvédő és élénkítő elképzelése, talán nem ezzel kellene foglalkozni. Ez az egész magyarellenes hangulat a valós problémákról való figyelemelvitel. De egy olyan államban, ahol az állampolgárokat tisztelik nemzeti hovatartozása nélkül, ilyet nem tesz a többség. A többségi társadalom akkor lenne nagyvonalú, ha odafigyelne az érzékeny pontokra. De mi, magyarok, itt ezt nem csak száz, hanem több mint ezer éve éljük át. Nem az a legény aki adja, hanem aki állja.”
Hogy befolyásolja ez a hétköznapi életet? Változott-e valami ennek hatására, tettük fel a kérdést.
“Szerencsére a hétköznapi magyar-román kapcsolatok nem változnak. Lassan, ahogy a vírusokra, úgy ezekre a dolgokra is immunizálódunk, és éljük a mindennapokat együtt, románok, magyarok, cigányok és mások. Talán egyszer a politikum is rájön, hogy tisztelnie kell minden állampolgárát!”
