Rendkívüli évben, egy nem rendkívüli nap, de fontos… nekünk, nevelőknek. Talán nem csak nekünk nevelőknek.
Ahogy Böjte Csaba testvér mondja: „sok-sok értéket halmozhat fel Alkotónk a gyermekeinkben! Minden kincsnek a kiaknázásához nem elég egy élet, de ez nem gond, mert örök életre teremtett lények vagyunk!”
A nevelői, pedagógusi hivatás a legcsodálatosabb dolognak látott, gondolt, vallott, sokunk által, akik a gyermekekben a mindennapi nehézségek ellenére napról napra felfedezzük és megismerjük, gondozzuk azt a csodát, amit bizalommal ránk bíztak. A nevelői munka alázatról szól. Iránymutatásról, szeretettel nevelésről, szeretetre nevelésről, a mindig bátorításról, a lélek kertjének gondozásáról. Milyen csodálatos az a hivatás, amely a mindennap csodájának lehetőségével kínál meg bennünket. Jó látni azt a ragyogást, ami a szemek csillogásában, a gyermekek kíváncsi szemének fürkésző pillantásában, a munka egyértelmű és azonnali visszaigazolása, ajándéka.
Szarvas város büszke lehet a nevelőire, büszke lehet, hogy az ország egyik pedagógusképző felsőoktatási intézményének ad otthont, és Békés megye egyetlen Gyakorlóintézménye is a városban működik. Pedagógusnap alkalmával egy pedagógusképző főiskolán, egy főiskolai gyakorlóintézményben erősödik az érzés, nagyobb visszhangot ver az elhívottság, az elkötelezettség, a szolgálatkészség. Olyan „valamik” ezek, amit meg kell tudnunk jeleníteni nem csak a jelennek, de a jövő nevelőinek is, valahogy úgy, mintahogyan a „régi idők nevelői” tették ezt mivelünk. Kilencedik éve – lenne -, hogy Pedagógusnap tájékán a Gyakorlóintézményben, ahol a hírek szerint „jó gyermeknek lenni”, összegyűlünk, és felnőtt boldogsággal, nevelőkként emlékezünk és megemlékezünk a régi idők nevelőiről, az elődökről. Sok elődünkkel együtt.
Minden évben a béke és szeretet jelével, egy kézfogással, egy mosollyal köszöntjük egymást Pedagógusnapon. Ebben az évben ez csak egy bátorító összekacsintás lehet. Olyan alkalom ez a Gyakorlóintézmény életében, ahol szűkebb és bővebb körben találkozunk, elbeszélgetjük a múltat, beszélgetünk a régiekkel, megmutatjuk a jelenünket, felvázoljuk a jövőnket, és a jövőbe vetett bizodalmunkat.
A Gál Ferenc Főiskola Szarvasi Gyakorlóintézménye és a pedagógusképző kara ebben az évben is sok olyan megvalósult, és megvalósulás előtt álló örömmel hozott hírt osztana meg, mint az elmúlt években. Ezek most más csatornákon történnek. De ami biztos nem marad el, az a köszöntésünk a Gyakorlóintézmény és a Kar valamikori és jelenlegi dolgozóinak, Önöknek, Nektek, hogy egészségben, hitben és szeretetben gazdag Pedagógusnapot éljetek meg mindnyájan. Érezzétek azt a megbecsülést, ami megilleti a régi és jelen idők nevelőit, dajkáit, tanítóit, tanárait, oktatóit, technikai munkatársait. Azért az elkötelezettségért, intézményi és szakmai hűségért, a mindennapok szenvedélyességéért, a jövő nemzedékéért érzett felelősségért, a köz neveléséért, és a köznevelés és felsőoktatás szolgálatáért.
És még valami ebben az évben biztos elmarad; Balczó Pali bácsi remek pörkölt ebédje, és az együtt töltött baráti idő, az összejövés, a baráti találkozás. De biztos nem marad el a szeretet és a megbecsülés, amivel ezekben a napokban is gondoljunk egymásra.
Zárva köszöntő sorainkat, ahogy Don Bosco kiváló katolikus nevelő mondja: „Járjatok a földön, lakjatok az égben. Ha a szeretet irányít, megtaláljátok minden számításotok!”
Szeretettel köszöntünk valamennyi szarvasi és nem szarvasi szolgálattevőt, pedagógust, és a pedagógiai munkát segítőt a Mi napunkon! Jövőre találkozunk az Egyetem campusán, a Gyakorlóintézmény kertjében, a régi idők nevelőinek életfájánál!
B.Gy.
