Babák Z
Az eset hasonlít ahhoz a balszerencsés bűnözőéhez, aki a helyi seriffhez olyankor próbált betörni, amikor az otthon épp a szolgálati fegyverét tisztogatta. A seriff szerepében Dr. Jakab Gusztáv botanikus, a SZIE egyetemi docense, aki a Földközi-tenger vidékének növényvilágban is otthonosan mozog. A behatoló pedig az útifűlevelű kígyószisz (Echium plantagineum), ami a nevét arról kapta, hogy a virága egy kinyújtott nyelvű kígyó fejére emlékeztet.
De hogyan került a növény Szarvasra? Egészen biztosan nem szándékos betelepítésről, hanem véletlenszerű behurcolásról van szó. A kert gondozásakor tűnt fel neki, hogy valami nem szokványos növény került a fűnyíró elé. Kihagyta a területet, majd virágzáskor beazonosította, hogy ez egy, a mediterráneumban honos gyomnövény, amit Magyarországról korábban nem jeleztek. Turistaként leggyakrabban strandokon, homokos területeken lehet ezzel a növénnyel találkozni, mondta.
Botanikus kollégái, akik kifejezetten ilyen kutatásokat folytatnak, azt javasolták, figyelje meg, és dokumentálja, hogy tud-e szaporodni hazánkban a növény, majd juttassa el herbáriumoknak a példányokat és tudományos folyóiratokhoz az információkat. Ezt követően jelezték neki, hogy a Facebook-on már Budapest környékéről is jelzik műkedvelő botanikusok a fajt, akik nem boldogulnak az azonosításával.
– Nem az első eset, hogy ritkább gyomnövények nálam felbukkannak, jellemzően inkább hazai fajok, amik egy-két évig jelen voltak a kertemben, aztán a fűnyírás miatt kipusztultak. Volt már itt ráncos matyó, varjúláb és vetési boglárka, de ez az első eset, hogy ilyen messziről behurcolt fajt sikerült beazonosítani – sorolta. – Ez az eset azért különleges, mert a legtöbb behurcolás esetében hiányzik a tettenérés, mivel az nem szakemberekhez kötődik. Észre sem veszik a botanikusok a jövevényt, csak amikor már késő. Nálam ez időben történt meg, tetten értük a növényt, amint betette a lábát az országba. Legtöbb esetben csak találgatjuk az “utazás” módját is. Főleg egy nagyobb maggal rendelkező növénynél ez mindig rejtély. Ebben az esetben tudni lehet, hogy a kertemben ott telepedett meg, ahol a túrákat követően a bakancsomat és az autó gumiszőnyegeit szoktam mosni. A főváros környéki előfordulások viszont már aggasztóak, hiszen azt mutatják, hogy nem egyszeri esetről lehet szó.
Dr. Jakab Gusztávról tudni kell, hogy szakképzett botanikus, előszeretettel fényképez ritka növényfajokat, így ezek során könnyen a cipőjére, ruhájára tapadhatnak a magok. A növényekről és tájakról készült fotóit megcsodálhatjuk a közösségi médiában és a fotós magazinokban is.
A növényről elmondta, hogy a nálunk megszokottnál jóval enyhébb éghajlatot kedvel, ezért sikeres megtelepedése mindenképp a klímaváltozás számlájára írható. Erről a növényfajról azt kell tudni, hogy a magja ősszel csírázik, kialakul a tőlevélrózsája, így telel át, majd tavasszal kezd virágozni. A klímaváltozás miatt enyhülő teleink lehetővé teszik azt, hogy ez a faj nálunk is megtelepedjen. Ez egy európai faj, de már behurcolták Ausztráliába, Dél–Afrikába és Észak-Amerikába is, ahol komoly problémákat okoz a mezőgazdaságnak.
– Attól tartok, hogy a klímaváltozással nálunk is inváziós fajjá fog válni, amit a főváros környéki előfordulások bizonyítanak. A növényről tudni kell, hogy mérgező. Alkaloidjai a májat károsítják. Persze senki nem fogja a növényt megenni, nem a gyerekeinket vagy magunkat kell tőle félteni, hanem a legelő állatokat, főleg a lovakra jelent veszélyt. De a méze is mérgező. Ahol nagy mennyiségben gyűjtenek belőle a méhek, ott hígítani kell a mézet, hogy biztosan ne legyen az emberi egészségre is ártalmas.
Egy 2016-ban megjelent kormányrendelet szabályozza, hogy ilyen esetekben mi a teendő. Bejelentést kell tenni (ez megtörtént), amit követően szakértők bevonásával kockázatbecslést végeznek a jövevény veszélyességére vonatkozóan. Amennyiben kockázatosnak ítélik meg, akkor a korai megelőzés jegyében az illetékes nemzeti park igazgatóság elrendelheti az állomány kiirtását.
Az inváziós fajokra jellemző, hogy amikor betörnek egy új élőhelyre, akkor ott látványosan el tudnak szaporodni, gyakran jóval nagyobb tömegben, mint az eredeti élőhelyükön, ahol még megvoltak a természetes ellenségei, például olyan növényevők, amik féken tudták tartani. Két lépés előzi meg az inváziót. Először megtörténik a behurcolás vagy szándékos betelepítés, amit a megtelepedés követ, amikor már egy állandó, önfenntartó populációt hoz létre az élőlény. A megtelepedést követően terjedésnek indulhatnak, és óriási kárt tudnak okozni az emberek és állatok egészségében, illetve a természetes ökoszisztémákban. Példaként hozta fel a parlagfüvet, a harlekinkaticát, illetve a márványos poloskát. Az Európai Unió évente 12 milliárd eurót költ az inváziós fajok elleni védekezésre.
– Mi az üzenete ennek az esetnek? – vonta le a végső következtetést. – A klímaváltozás a nyakunkon van, és a globalizáció következtében túl nagy a mozgás a világban, és ez a két tényező kedvez az ilyen idegen fajok a terjedésének. Terjednek, mint ahogy a nagyvárosokban a koronavírus is tette.
