Postafiók
A végére értünk ennek a nagyon érdekes és nem túl könnyű tanévnek. Utolsó feladatként a gyerekek egy kérdőív kitöltését kapták, melyben azt kértem tőlük, hogy ha van kedvük, pár mondatban osszák meg velem gondolataikat erről a fajta tanulásról, tanításról. Azt kértem, hogy mindenki úgy gondolkodjon, hogy nem a “minél kevesebb lecke legyen, hosszú szünet, ne kelljen visszaküldeni, minek ezt csinálni, miért nem hagynak már békén” szemlélettel nézzék a dolgokat, hanem tényleg a szerintük hasznos és előre vivő gondolatokat írják le. A kérdőív kitöltése önkéntes alapon, név nélkül történt.
Nagyon örülök, hogy sokan megosztották velem a tapasztalataikat! A gyerekek tényleg komolyan vették a feladatot, átérezték, hogy az ő érdekük is az őszinte vélemény-nyilvánítás, mert ha újra hasonló helyzetbe kerülünk (reméljük, nem), mindannyian szeretnénk, ha a legtöbbet és jobbat tudnánk kihozni belőle.
És akkor jöjjön a felmérés! Hat kérdést tettem fel, és nem volt kötelező mindegyikre válaszolni.
Nagyon érdekes és tanulságos válaszok születtek: minden és mindennek az ellentéte!
Néhány példa a válaszok közül:
A rossz dolgok az elmúlt 3 hónapban:
· Nekünk, érettségizőknek volt a legnehezebb szerintem. A leckéket/beadandókat mire megcsináltam este lett, és utána még tanulni kellett a vizsgatantárgyakat. Ez szerintem nagyon leterhelő volt mindenki számára. Az elején mindenből kaptunk házit, de szerintem csak a vizsgatantárgyakból kellett volna, hiszen a többivel csak elment az idő.
· Nem volt olyan szintű magyarázat az anyagokhoz, mint a suliban. Nehezebben jöttünk rá a válaszokra, amiket nem értettünk egy adott lecke kapcsán. Nem találkozhattunk az osztálytársainkkal.
· Hiányoznak a barátaim és néhány tanárom is.
· Tanári magyarázat hiánya. Az, hogy valaki szorgalmasan dolgozik és mindent elküld időben, míg mások semmit nem csináltak ez idő alatt. Volt, hogy egyes tantárgyakból nem volt elég idő a dolgozat megoldására. Hiányzott a közösség. Nehezebb volt az egyéni anyagfeldolgozás. Sok vázlatírás.
· Gyakran este kaptunk negatív visszajelzést vagy feladat értékelést, ami elrontotta az estét (Ilyen szempontból jobb a tudatlanok nyugalma, szerintem.)
· Néha nagyon összesűrűsödtek a feladatok (sok füzetbe másolás, Redmenta tesztek, online óra egy napon).
· Nem találkozhattunk barátokkal/osztálytársakkal, gyorsan bele kellett csöppenni egy olyan világba, amit álmunkban sem gondoltunk, mint például én, sok másik iskolatársammal együtt nem köt le bennünket az internet és elektronikus eszközök sem, így az erre való kényszer, hogy mindennap szinte csak ezzel foglalkozzunk, vagyis nagy részben, elég nagy kihívás volt, és most az utolsó napokban még inkább.
· Szerintem sokkal lustább lett mindenki, és nehezen veszi rá magát a tanulásra egyedül.
A jó dolgok az elmúlt 3 hónapban:
· Én azt vettem észre, hogy amikor elkezdődött a digitális oktatás, sokkal szorgalmasabb lettem, mint az iskolában voltam. Többet kellett beszélni az osztállyal a leckékkel kapcsolatban, de eléggé stresszes volt ez az időszak.
· Sok szabadidő, nagyobb szabadság.
· Valahogy, mintha így könnyebb lett volna tanulni. Ami jó volt még, az az egész napos határidők (tehát 24:00-ig lehet visszaküldeni).
· Nem vonta el semmi a figyelmemet a tanulásról, sokkal hamarabb kész tudtam lenni a napi feladataimmal és jobb eredményeket is tudtam szerezni, mert több időm volt egy adott tantárgyra tanulni. Kényelmesebben végezhettem a feladatokat.(itthoni megszokott környezetben). Néhány tantárgynál jobban meg tudtam érteni, illetve tanulni az anyagot.
· Dolgozatok közben lehetett belenézni a füzetbe.
· Úgy osztottam be az időmet, ahogy én szerettem volna, ki tudtam pihenni magam, akkor keltem fel, amikor akartam, többet tudtam magamra figyelni, sikerült javítanom kicsit a jegyeimen.
· Rendkívül sok időm szabadult fel, hiszen nem kellet naponta a buszhoz elsétálnom, várnom rá, majd utazni vele napjába kétszer.
· A kevésbé fontos tantárgyakból nincs olyan sok feladat.
· Többet olvashattam, magam oszthattam be az időmet.
· Ez a 3 hónap rávezetett minket arra, hogy sok helyzetben saját magunktól kell megoldani a dolgokat és nem a diáktársainkra, valamint tanárainkra kapaszkodva kimászni a nehezebb helyzetekből.
· Saját tempóban lehetett haladni.
· Kitalálták a tanárok, hogy hogyan a legcélszerűbb ilyen helyzetben tanítani.
· Új formában kaptuk az információt.
· Több idő és kedv jutott az itthoni feladatok ellátására. (pl. takarítás, pakolás, felújítások).
· Nagyon ilyet nem tudok felsorolni, inkább járnék iskolába.
· Kedvesek és megértőek voltak a tanárok végig.
· Könnyebb tanulás, kevesebb stressz.
· Jobban be lehetett osztani az időt. Az élő órák jól teltek, és érdekes volt ilyen formában tanulni. A határidők is jól be voltak osztva.
A kedvenc alkalmazások, amiket használtunk:
· Google Classroom
· Zoom
· Sorozatbarát, Youtube
· Quizlet
Azok a tantárgyak, amiket jól lehet így tanulni:
· Szerintem hogy jól megtanuljunk egy tantárgyat, ahhoz fontos, hogy a tanár valahogy elmagyarázza, így nekem az informatika, matek és történelem volt a legérthetőbb, hiszen videót kaptunk az adott anyagról. Számomra ez azért volt hasznos, mivel vissza tudtam tekerni a videót, ha nem értettem valamit, meg bírtam állítani, ha lemaradtam.
· Matek, infó, angol azért, mert ezekből voltak online tanórák.
· Szerintem elsősorban a matematikát, az informatikát, de igazából a nyelveken kívül majdnem mindegyiket.
· A matematikán kívül egyik tantárgy sem okozott nehézséget.
· Nincs ilyen
· Rajz, ének, mert nem kell énekelni.
· Egyértelműen infó és talán a rajz
Azok a tantárgyak, amik nehezen tanulhatók ebben a rendszerben:
· Magyar
· Fizika, kémia, biológia
· Földrajz, olasz, tesi
· Matematika
· Számomra mindegyik nehezebben tanulható így, de a legnehezebb a matek
· Az összes
· A töri és a matek.
Javaslataim, ha újra ilyen oktatásra kényszerülünk:
· A nyelvórák keretében több online órát lehetne tartani, hogy hallás alapján is ismételhessünk.
· Matekból még több videó magyarázattal.
· Szerintem jó volt így minden.
· Legyen több online óra. Aki nem csinálja meg a feladatot időben, azt vegyék szigorúbban. Néhány dolgozatnál több időre lenne szükség.
· 45 perces tanítási órába beleférjen a tananyag, ne legyen több.
· Nekem nem volt nagyon semmi bajom, persze volt néha, hogy egy nap nagyon sok feladatot kaptunk, de ez ritkábban történt meg.
· Szerintem a vajdás tanárok többsége igen jól kezelte a helyzetet, megpróbálták csökkenteni az anyagot, átalakítani interaktívabbá, és többet kellett használni a kreativitásunkat.
· Különbözőek vagyunk. Mindig lesz olyan, akinek valami nem fog tetszeni. Sose lesz olyan, hogy “tökéletes távoktatás”. De ha visszagondolok, szerintem így jó volt, akármennyire nem tetszett az eléjen és szokatlan volt, de rá voltam kényszerülve a tanulásra.
A válaszokat összegyűjtötte: Hortobágyiné Csizmadia Edina szaktanár
