Szokatlan csend ülte meg az iskolát június 19-én délelőtt. Rendhagyó volt az ünnep a diáktársak, barátok és rokonok nélkül, ugyanakkor családias hangulatú. Tíz órakor felcsendültek a jól ismert ballagási dalok, és a nyolcadikosok tanáraik előtt elvonultak a díszterembe, ahol a szüleik várták őket. A Himnusz elhangzása után Rejtő Csaba intézményvezető köszöntötte a vendégeket, majd búcsúzott az osztálytól.
„Kinőtt a szárnyunk, ez volt mit vártunk.
Szabaddá váltunk, ki szól ránk meddig szálljunk?
/Demjén Ferenc/
Kiemelte, hogy ez a közösség mindig befogadta az újonnan érkezőket, és tagjai igyekeztek elfogadni egymást. Megdicsérte a gyerekeket azért, hogy amikor kellett, méltón képviselték az iskolát városi rendezvényeken, más iskolák programjain. Köszönetet mondott a színvonalas ünnepi és farsangi műsorokért. Ezután a ballagók vették át a szót: versekkel köszönték meg szüleik és tanáraik fáradozását, majd átadták emlék-ajándékaikat. A búcsúzást kivetítés színesítette, melynek képei felidézték az eltelt nyolc év vidám pillanatait. Közben Demjén Ferenc: Felnőtt gyermekek és Kinőtt a szárnyunk című dalai szóltak, amelyek szívhez szóló szövege sokak szemébe csalt könnyeket.
Az osztályfőnök, Jani Erzsébet is elköszönt diákjaitól: „Ezen a pályán négyévekben mérjük az időt. És a négy ilyenkor ugyanolyan röpke pillanatnak tűnik, mintha csak egy lett volna.
Csak most érezzük igazán az idő súlyát, amikor fényképeket nézegetünk, és múlt időben beszélünk arról, ami nem is olyan régen még jelen idő volt.
Eljött ez a pillanat is, amikor elválnak útjaink. Ilyenkor szeretnénk még valami nagy bölcsességet adni útravalónak. De nincs ilyen. Mindenki a maga tapasztalatai által válik majd egyre bölcsebbé.” Majd Malek Miklós gondolatait idézte:
„Van egy olyan mondás, hogy a siker az, amikor a tehetség találkozik a lehetőséggel. Csak az a lehetőség ritkán jön el. De akkor nagyon kész kell rá lenni. És indul a hullámvasút – elképesztő magasság, ami után jön a lejtő.
Meg kellett tanulni – mint a szörfözésnél -, hogy ha jön egy hullám, utána a hullámvölgyet is át tudjam vinni, azzal a lendülettel, amit elkaptam…” Az osztályfőnök sok sikert kívánt tanítványainak a lendületvételhez és középiskolai tanulmányaikhoz.
A hagyományokhoz híven a jutalmazások sem maradtak el. A gyerekek az intézmény, a Tehetség és Siker Alapítvány ajándékain túl átvették a Babák Mihály polgármester úrtól kapott karórákat és könyvutalványokat, valamint dr. Sonkolyné Bagi Katalin felajánlását is.
Elismerésben részesültek a következő tanulók:
Balogh Amanda példamutató magatartásáért, szorgalmáért, jó tanulmányi eredményéért valamint közösségi munkájáért. Radics Róbert kiemelkedő tanulmányi eredményéért, példamutató magatartásáért, szorgalmáért és közösségi munkájáért. Az idei tanévben a Bendegúz Tudásbajnokság levelezős, országos online versenyen kiemelkedő, 96%-os eredményt ért el. Felkészítette Szuhajné Elefánty Mária.
Mindkét tanuló megkapta Szarvas Város Roma Nemzetiségi Önkormányzatának elismerését is. Közösségi munkájukért kaptak jutalmat: Lovas Patrik, Gáspár Noémi, Taskó Veronika, Zsigóczki Petra Julianna és Rafael Kitti, aki ezen felül a Szarvasért Alapítvány által meghirdetett „A mi városunk” című rajzpályázaton különdíjban részesült, Balogh Amanda, Bódi Máriusz és Ökrös Márk pedig emléklapot vehetett át, felkészítőjük Búzás Mihály.
Valyuch Bálint a műsorokban vállalt szereplésekért kapott dicséretet, illetve Holló Rolanddal mindketten 1. helyezést értek el a Futsal IV. korcsoportos diákolimpia körzeti döntőjében.
Az online oktatás során többen nagyon szorgalmasan dolgoztak. A nevelőtestület Czinkoczki Richárd és Zsibreg Bence szorgalmát jutalmazta. Behán Éva, Gáspár Árpádné, Korbely Ildikó, Lovasné Valach Annamária, Gyáni Sándor és Taskó Károly szülőknek a szülői munkaközösségben végzett segítő munkáját köszönte meg Rejtő Csaba és az osztályfőnök. Az ünnepség zárásaként elhangzott Jobbágy Károly: Virághalál című verse, majd Somló Tamás: Indulni kell című számára a ballagók elindultak, hogy a tantermükben átvegyék az eltelt nyolc év lezárását igazoló bizonyítványukat.
„Kinőtt a szárnyunk, most merre szálljunk?
Arccal a szélnek, hol új remények élnek,
Bár a célt, mit magamban itt bent
Rég elrejtettem, nem lelem, súgj nekem.”
Jani Erzsébet
