2020. június 27-én, szombaton szimfonikus zene hangjai töltötték be a Gál Ferenc Főiskola szarvasi campusát. Ha szűkebb körben, de ebben az évben is felcsendültek az ismerős dallamok, és a GFF Szarvasi Gyakorlóintézménye elbúcsúzott nyolcadik osztályosaitól. A szülők és testvérek, a nevelőtestület szűk körű ünnepélyét, élő Youtube közvetítéssel követhették az intézmény meghívott vendégei, a ballagók hozzátartozói. Az „újra együtt” érzése, öröme határozta meg a ballagás lélekemelő hangulatát, annak az öröm-fájdalom érzete, hogy egy közös „szív-út” véget ért. Az osztályfőnök vezetésével, egyenként bemutatott végzős Gyakorlós polgárok, a meg-megkonduló lélekharang hangjára harmincketten vonultak be a szülők és tanáraik „szeretet félkörébe.” Az elköszönő nyolcadikosokat a rendezvény nyitányaként a Gyakorló művészeti tánciskolásainak angol keringője köszöntötte, Baráth Csenge, Ökrös Zénó, Baksa Barna és Dorogi Edina légies táncával. A Gyakorlóóvodások, Bajusz Bende és Bencsik Holli szavalatával köszöntek el, annak üzenetével, hogy a valódi királyság lélekben testesül meg, nem valami külső csillogásban. – és az első díszlet „elhaladt”…
A Gál Ferenc Főiskola nevében Ft. Dr. Kozma Gábor rektor úr rektori megbízottja, Dr. Katona Krisztina főiskolai tanár, dékán-helyettes asszony búcsúzott el, hangsúlyozva, hogy a Gyakorlóval együtt dobbanó Pedagógiai Kar közös ünnepként éli meg ezt az alkalmat, mert közös munka és közös együttgondolkodás eredménye az, ami ma itt beteljesül, aminek egy parányi fejezete ezzel a nappal lezárul. Útravaló ballagónak című frappáns szavalattal köszönt el Gulyás Anna elsős tanuló, édesanyja osztályától. Komlós Ágota és Nieddu Roberto az iskola tanulói közössége nevében búcsúzott, áldást kérve a megélt pillanatokra, azokra a közös élményekre, amelyeket együtt élt meg a Gyakorló közössége, olyan „szívnyomatok” felidézésével, amelyek közös történetünk részei, azok a pici mozaik darabkák, amelyek egyet alkotnak: a Gyakorlóintézményt és annak lélek-rezdüléseit. Zelenák Zénó, Lackfi János versével kicsit más megvilágításba helyezte az iskolát, megmutatta annak „valóságát”, még ha kicsit felnagyítva is annak egy-egy jelenségét. A szórakoztató szavalat „bombaként” hatott. – a második díszlet „tovasétált”, megadva magát a szélnek.
Felcsendült Massanet jól ismert dallama, és szüleiktől, tanáraiktól búcsúztak Liska Janka és Bartolák Levente a nyolcadik osztályosok nevében. A leányok nővé, a fiúk férfivá cseperedtek, tizenhárom-tizennégy év együttlét után, azzal a különlegességgel, hogy az óvodából az osztály többségét az óvodapedagógusuk vitte tovább az iskola alsó tagozatában is. Mit kaphattak az évektől? Tette föl a kérdést Levente. „Barátokat. Szerelmeket. Élményeket. Gondolatokat. Kérdéseket. Néha válaszokat. Kulcsokat. Szeretetet. Bajtársiasságot. Ima-fegyvereket. Elágazásokat. Parancsolatokat. Belátásokat. Szépséget. Jóságot. Hűséget. Különleges érzelmeket. Rezdüléseket. „Lélek-mocorgásokat”.” – hangzott a válasz. De kellett az a könnyedség, az a több, amit Janka fogalmazott meg az itt eltöltött évek margójára, azért, hogy ne csak álmodjuk, de meg is éljük a jövőt. Ne csak álmodjuk szépnek, de tegyük is széppé az életünket. Ne csak gondoljuk a jót, hanem cselekedjük is. – fogalmazott. Nem másról szól ez a kérés, minthogy áldás lehessünk magunknak és mások számára is az életben, hangzott el a zárógondolatuk. A nyolcadikosok egy szál vörös rózsával köszönték meg szüleiknek az örömmel teli áldozathozatalt, a mindig odafigyelést. Tanáraiktól egy szál rózsával vettek búcsút, könnyek között, mert ezek az élmények, ezek a pillanatok csak itt jelentenek, csak ebben a közösségben jelenthetnek valamit, mert ezek közös „ragyogások” voltak. Korbely Kincső és Illés Petra, És mi arra születtünk című művet adták útravalóul. Ft. Dr. Kiss Imre plébános atya, a Szent Klára Római Katolikus Plébánia nevében köszönt el, útravalóként a tarisznyákba tett lélek-üzenettel, és annak a hirdetésével, hogy az igaz szeretettel megjárt utak végén Jézus vár. Bátor elindulást kívánt, és annak felismerését, hogy ezen az úton sosem vagyunk egyedül, mert vagyunk egymásnak, egymásért. A zászlóátadás a szeretet, a hit lángjának őrzésének tovább adását jeleníti meg, azzal a súllyal, hogy az elkövetkezők, a zászlót tovább vivők is legyenek jó polgárai a Gyakorlónak. A nyolcadikosok és osztályfőnökük, Gulyásné Dékán Klára a zászló átadását követően egy-egy szeretet üzenettel köszöntötte az intézményt, a ballagás vendégeit. Makai Gergő, Nincs búcsúzás című Juhász Gyula verssel összegezte a fiatal búcsúzó és mégsem búcsúzó életérzést. Bíró Gyula, az intézmény igazgatója, főiskolai mestertanár, Bach muzsikája aláfestésével fogalmazta meg ünnepi gondolatait. Kérte, hogy ne legyen a napnak olyan órája, amikor nincs, ki megfogja a kezünket, nincs ki a félelmünkben bátorít, nincs aki megvigasztal, nincs aki velünk nevet, és ne legyen a napnak olyan órája, mikor karjába ne zárna az Úr. Ne legyen olyan pillanata az életünknek, amikor nem vagyunk egymásnak. Ünnepi gondolataiban megfogalmazta, hogy a Gyakorlóintézmény az az „álom-csapat”, amely tud álmodni – már csak ezért is álomcsapat -, tud álmokat adni, és tud megvalósítani álmokat. Ennek bizonyítéka, hogy a Gyakorlót közösen álmodták meg, és közösen álmodták újra, kilenc évvel ezelőtt a fenntartó, az intézményvezetés, a szülői és nevelői közösség. Mindezt a gyermekek szeretete és a Kárpát-medencei pedagógus képzés iránt való elkötelezettségből. Ehhez kellett egy „lángőrző”, egy szikra, amely valódi fényességű lángot teremtett, és ez nem más, mint hét éve a Gál Ferenc Főiskola, és annak vezetése, Ft. Dr. Kozma Gábor, aki a pedagógiai műhelyteremtés elkötelezettjeként nem hagyta, hogy a pedagógia „örök mécsese” kihunyjon Szarvason. A Gál Ferenc Egyetem küldetéssel van Békés megyében, Szarvason. Az intézményvezető a Gyakorló különlegességét hangsúlyozta, ami a fizikai terek nélküli szeretet áramlás intézménye úgy, hogy akár tizennégy évesen is leszaladhatsz egy bátorító ölelésre, a volt óvodapedagógusodhoz. Személyes üzeneteket, élmény nyomatokat sorolt mindenkiről az osztályban, személyenként, személyesen, mitől voltak ők különlegesek, mitől valódi fénypontok, és miért lehetnek majd a „fénypont-gyűjtő” Gyakorló után olyan fényességek, amely világít, növekedik, és semmilyen sötétség nem szüntethet meg. Ez a boldog élet a valóságossága, a valódban megéltség, és a valódi élet-ragyogása. Bár ahogy Richárd barátunk szerenádon megfogalmazott summás véleménye mondja: „az igazgatói beszédeknek se füle, se farka”, itt mégis könnyek szaladtak a szemek sarkába. A tantestület meglepetés dallal köszönt el: „szállj, repülj, sikerül!” -hangzott fel a jól ismert dal.
Az intézmény vezetője, és a Bóbita Alapítvány, Dr. Benczéné Kardos Karola kuratóriumi elnöke díjakat adományozott. „Év kisdiákja” címet vehetett át Baráth Csenge, Bóbita-díjat a nyolc éven keresztül nyújtott kimagasló tanulmányi eredményéért, közösségi munkájáért, versenyeredményéért Liska Janka Eszter és Vándor-díjat, amely az intézmény által adományozható legmagasabb elismerés, Baráth Luca és Uhljár Adrienn Petra. A szülői közösség aktív tagjaiként az intézményért és az osztályközösségért végzett munkájukért elismerést vehettek át: Csipainé Kituljak Rita, Baráthné Liszkai Noémi, Sass József, és Csatai János szülőink. A ballagáson kerültek átadásra az ez évi Ildikó-díjak is, amelyet a Gyakorlóintézmény 2017-ben a fenntartó főiskola egyetértésével alapított, Podani Mihályné Ildikó szakvezető óvodapedagógus, gyakorlati képzés vezető emlékére. Kiemelkedő szakmai tevékenység elismeréseként igazgatói határozat alapján odaítélt Ildikó-díj metszett üveglappal, díszoklevéllel és anyagi elismeréssel jár. Az Ildikó-díjat ebben az évben Huszár Istvánné ny. igazgatóhelyettes, vezetőtanár, főiskolai mesteroktató, Litauszkiné Erki Katalin vezetőtanár, munkaközösség-vezető, Roszik Melinda szakvezető tanító, Hóbely János Zoltán és Molnár András technikai munkatársak vehették át. A díjakat az intézmény vezetője adta át. Rektori előterjesztéssel az Ildikó-díjat kiemelkedő pedagógiai és vezetői szakmai munkájának elismeréséül Bíró Gyula is átvehette ebben az évben, Dr. Katona Krisztina rektori megbízott asszonytól. A ballagási ünnepélyt a nyolcadik osztályosaink tánca zárta. A meghatottság, a lélekemelkedett pillanatok, az elköszönés, a szeretettel egymásra gondolás és … – a díszlet végleg elfogyott.
Sz.Zs.
