Babák Z
Tudósok véletlenül kitenyésztették a Liger halváltozatát. Ezzel a címmel jelent meg két napja a New York Times-ban egy cikk, amiben a szarvasi NAIK Halászati Kutatóintézet is említve van.
A cím kicsit hatásvadász és megtévesztő, ugyanis a kutatócsapat tudatosan kísérletezett a két tokfélével, így a véletlen helyett inkább a váratlan kifejezés lenne a megfelelő a címben.
Hogy miért is érdekes ez annyira?
Első ránézésre a két hal annyira különbözik egymástól, amennyire két hal csak különbözhet, állapította meg a New York Times cikkírója. Az egy dolog, hogy a vágótok, aminek ikráiból felső (ár)kategóriájú kaviár készül, húsevő, és bár Oroszországot említik leginkább hazájának, a Dunában is előfordul. Rákokat, kisebb halakat fogyaszt, míg amerikai kollégája inkább zooplanktont szűröget a folyókból.
Mindkettő élő kövület. Közös őseik még találkoztak a dinoszauruszokkal, de 184 millió éve szétváltak, és a bolygó két ellentétes oldalán fejlődtek. Mindkettő a legnagyobb, a legtovább élő, a leglassabban növő édesvízi halak közé tartozik, ugyanakkor mindketten a legveszélyeztetettebb fajok közé is.
A magyar kutatók a vágótok ikráit (NYT: Russian sturgeon) akarták megtermékenyíteni a lapátorrú tok (NYT: American paddlefish) spermáival. Sikerült. A tanulmány szerint az első hibridizációból származó utódok túlélési aránya a keltetés után egy hónappal 62 és 74 százalék között volt. A testsúlygyarapodásuk mutatott nagyobb szórást, de intenzív tenyésztési körülmények között egy éves korukban többségük elérte az 1 kilogrammot. Ma is mintegy 100 példánya él a HAKI-ban.
Miután a magyar kutatók publikálták, hogy milyen hibridet alkottak, az internet népe a sturgeon és a paddlefish mixéből a sturddlefish elnevezést akasztotta az új kreatúrára.
A sturddlefish-ek szája és étvágya húsevő anyjukra, uszonyuk és orruk inkább apjukra hasonlít. A DNS-vizsgálatok után a kutatók kétféle hibridcsoportot tudtak elhatárolni. Az egyik DNS-ének kétharmada az anyától származott, és inkább a vágótokra hasonlítottak, míg a többiek nagyjából fele-fele arányban kaptak mindkét szülőtől, és a két faj arányosabb keverékének látszanak.
A jelenleg is Szarvason nevelődő halak, ahogy a liger is, feltehetően meddők, továbbszaporodásra képtelenek, így a kaviáripar számára nem jelentenek értéket.
A kísérletet szarvasról dr. Káldy Jenő vezette. Rajta kívül a szarvasi intézetből szerzőként jegyzi a cikket dr. Mozsár Attila, Fazekas Gyöngyvér, Farkas Móni, Fazekas Dorottya Lilla és Fazekas Georgina Lea, illetve a régi HAKI-sok közül dr. Bercsényi Miklós is.
A képeket Tóth Flórián készítette.
