Postafiók
Ahogy arról augusztus végén hírt adtunk, a Tessedik Sámuel Múzeum felújított dísztermében volt Breinich Beáta és Tatai Nóra operaestje. Nádházy Péter, a Cervinus Teátrum művésze is a nézőtéren hallgatta a hölgyek előadását. Engedélyét kértük és kaptunk arra, hogy Szarvas és Vidéke számára készített szakavatott írását közzé tegyük a Newjságon.
Kérem, olvassák el Nádházy Péter írását:
Szombaton este nagyszerű programom volt. Amúgy is nagy tisztelettel adózom Szarvas kulturális életének, hiszen június közepétől egészen mostanáig, minden nap adódik lehetősége a lakosság arra fogékony részének, hogy a művészetek iránti igényét kielégítse. A Vízi Színházban, a kis pagodában a katolikus templom tőszomszédságában, vagy – mint ezen az estén is – a Tessedik Sámuel Múzeum nagytermében ki- ki megtalálhatja a számára izgalmasnak, érdekesnek tűnő előadást.
Szombaton este két, de inkább három nagyon fiatal művésztől – mert ne felejtsük el a zongorán közreműködőt sem – Ismert és kevésbé ismert operaáriákat, duetteket hallhattunk igen színvonalas előadásban. Megérdemlik, hogy név szerint említsük Őket! Breinich Beáta és Tatai Nóra énekelt, és aki zongorán működött közre: Szabó Ferenc János. Tőle hallhattuk az énekműveket összekötő szövegeket is, melyeket szellemesnek találtam és nagyon tetszettek.
Nem tudom, mert nem kérdeztem meg, honnan jött az ötlet, de kedvesen, és egyáltalában nem erőszakoltan beleszőtték a járvány miatti utazási nehézségeket. Az operairodalom amúgy is számtalan helyet, országot, várost vagy földrészt érint. Minket egy utazásra invitáltak, s így eljuthattunk az USA-ba, mindjárt az első számmal. Gershwin Porgy és Bess operájának egyik legismertebb betétdalával, a Summertime-mal.
Később jártunk Firenzében, Párizsban, (többször is), Bécsben, Spanyolországban, de a távoli Indiában is.
Kitűnő ízléssel, és érzékkel összeválogatott műsor volt. A művésznők hangja nagyon illeszkedett egymáshoz. A duetteknél szinte egyetlen hang szólt. Nagyon jól képzett hangokat hallottunk. Szépen, érzésekkel tele énekelték az áriákat. Fönnakadás nélkül, flottul követték egymást a számok. Mindig hallottunk egy kis ismertetőt a szerzőről, a műről. Tetszett, hogy az ismertetés nem terjeszkedett túl a még befogadhatóság határán, kedves, szórakoztató volt.
Az áriák gördülékenyen követték egymást. Lakmé-Mallika duett, a koncert ráadása is ez a dal volt. Méltán, mert olyan szépen, ízléssel és tisztán énekelték. Élmény volt hallgatni! Richard Strauss Arabella című operájából következett egy ária. Azután Puccini Triptichonjából a záródarabjában; Gianni Shcicchi: Lauretta áriája Breinich Beáta tolmácsolásában. Nagyon érzékeny dal. Könnyen elveszhet benne az énekes, mert nagyon egyszerű, de mégis komoly technikai tudást igényel. Ebben az előadásban minden benne volt. Csak elismerés övezheti. A teljes műsort nem tudom fölidézni, de remek volt Tatai Nóra előadásában Johann Strauss: Denevérjének csárdása. Igazi tűz égett benne, amit Rosalinda érezhetett, mint az előadás szereplője. Nagyszerű volt ahogy Leonard Bernstein operájából előadott egy betétdalt: Kunigunda áriáját. Itt megcsillogtathatta könnyed vénáját is. Csak mosolyogva lehetett meghallgatni, ahogy a kicsit szétesett szereplő végig gondolja, énekli dalát.
Nekem Mozart az egyik nagy kedvencem. Szerencsére a Figaro házassága részletében is brillíroztak a művészek. A grófnő és Susanne egymás szavába vágva beszélik meg a tervüket Almaviva gróf megtévesztésére. Nagyon tetszett!
Egészében véve kiválóan éreztem magam. Felüdülés volt a művésznőket hallgatni. Nem mellesleg két nagyon szép ifjú hölgyet láthattunk, ami nagyon jót tesz az opera műfajának is, sok új hívet szerezhetnek. Gyönyörűen énekelnek, abszolút követhető az ária mondandója, dacára, hogy eredeti nyelven szólaltak meg a dalok – többnyire nem magyarul. Két elbűvölő szépségű, fiatal énekel, s ráadásnak még van egy “aha” élmény is. Hiszen a dal közben ismeri föl a hallgató, hogy ezt a számot már hallottam valahol! Ilyenkor derül ki, hogy az opera nem is áll olyan távol a fiatalság által ismert zenéktől.
Meghallgathattuk Kálmán Imre Montmartrei Ibolya című operettjének egyik betétdalát is, melyet a közönség hálásan üdvözölt.
Sok sikert kívánok a művésznőknek! Legyen még számtalan fellépésük nemcsak Szarvason, hanem az ország és a világ nagy operaszínpadain!
Nádházy Péter
Fotó: Babák Zoltán
