“Milyen volt rövid egymásutánban kétszer a régi csapatod ellen játszani?”, tettük fel a kérdést szerdán Boér Zsoltnak. A kérdés apropóját az adta, hogy szombat után másodszor játszott korábbi együttese, a Nagyszénás SE ellen új egyesületévek, a Hunyadival. Mindkét mérkőzésen tisztes helytállás volt a cél, amit két örömteli vereség mellett teljesítettek is a szentandrási labdarúgók.
Az örömteli vereség általunk bevezetett fogalmához egy kis magyarázat.
Varga László edző elhunytát követően Szentandráson lejtmenetet vett a foci. Az idén májusban arról jöttek a hírek, hogy jó ha hét játékos maradt, kispályás bajnokság meg nincs. A foci megszűnését vizionálták többen a faluban. Aztán június végén az kezdett kiszivárogni, hogy sikerült egy jó edzőt szerződtetni.
A közgyűlésen, amin Boér Zsolt bemutatkozott, húsznál is több aktív, vagy a focit abbahagyni, esetleg az egyesülettől távozni szándékozó szentandrási labdarúgó ült.
A szentandrási focit az alapvonaltól hosszú évek óta figyelemmel kísérve ki merem jelenteni, hogy ilyen ígéretes emberanyag mostanában nem lépett pályára a Hunyadi mezében. Szinte mindenki felhagyott a felhagyás gondolatával, és a más egyesülethez távozni szándékozók maradtak. Nagyban köszönhető ez Boér Zsolt érkezésének.
Boér Zsoltról egy évvel ezelőtt fejezte be az edzősködést Nagyszénáson, ahol három szezon alatt a megye háromból az első osztályba hozta fel a szénásiakat.
Szentandráson is megkezdődtek az edzések. Ott volt mindenki, aki a közgyűlésre elment. Eddig a tizenkét fős edzés volt a legkisebb, de többnyire a tizennyolc a jellemző. Az edzések jó hangulatban folynak, a csapat csapatként funkcionál.
De vissza az eredeti kérdésre, és az arra érkező válaszra:
– Presztízsnek fogtam fel, mert szerintem mindenki így van, ha egy helyről elkerül egy másik helyre, és a volt csapatával játszik, az egy presztízsmérkőzés. Azt azért tudni kell, hogy a két csapat anyagi lehetőségeit, illetve játékosállományát nem lehet összehasonlítani. Majdhogynem két osztálynyi különbség van, és ezt szerintem mind a két meccsen sikerült eltüntetni. A hétvégén és most sem tudtak a kidolgozott helyzetekből megfutni vagy lejátszani. Sajnálom, hogy két ilyen gólt kaptunk. Az első talán annyira nem is, de a második az óriási potyagól volt. 2–1-re visszajöttünk a meccsbe. A tizenegyes szerintem véleményes volt. A Szénás minden valószínűség szerint a megye I-ben lesz a végén is, mi meg a megye II tizenharmadik helyéről indultunk, így ezt, a mait is, és a hétvégit is jó eredménynek tartom.
– Milyen taktikával léptetek pályára a két mérkőzésen?
– A védekezésre rendezkedtünk be, mert azért ez egy jobb csapat. Damján és Deniz hiányzott, de tudtuk őket pótolni. 3–1-ig nyílt volt a meccs. Az x-et próbáltuk meg kihajtani, hogy majd a büntetőknél már bármi lehet…
– Mennyire vagy elégedett a csapatoddal?
– Maximálisan. A védekezés részét a bajnokság eddigi mérkőzésein teljes mértékben lehoztuk, ezáltal kevesebb erő marad a támadásokra. Az első négy csapat, akikkel játszottunk, valószínűleg mind felsőházas lesz. Most következne egy olyan mérkőzés, ahol nekünk kellene dominálni, több helyzetet kialakítani. Azt elmondanám, hogy két-három meghatározó emberünk vagy sérült, vagy el van tiltva, ami egy kicsit sok most, hogy győzelmi eéllyel léphettünk volna pályára Csanádapácán, így az sem lesz egyszerű. Ha a hasonló erősségű csapatok ellen már támadásba is tudunk építkezni, akkor van esélyünk a fejlődésre, de az igazából tavaszra fog eljönni. ez az ősz nagyon kemény lesz. A legnehezebb kvalifikációs csoportba kerültünk.
A támadásokban kell fejlődnünk. hiányzik egy olyan ember, aki kulcspasszokban el tudja indítani az akciót. Gyors játékosaink vannak, csak nem tudunk eljutni odáig a kontrák során.
Ma Csanádapácán lép pályára a Hunyadi 16.30-kor.
