Újratelepítésének 301. évfordulójára emlékeztek tegnap Békésszentandráson a Békéssy János Helytörténeti Egyesület szervezésében. Az esemény szószólója az egyesület elnöke, Hévizi Róbert volt, aki röviden összefoglalta, hogy a beiktatásának 690. évfordulóját idén ünneplő települést miért kellett 301 éve újranépesíteni.
Bár török hódoltságot megelőzően is voltak olyan események, mondta, amik hozzájárultak ahhoz, hogy az egykor virágzó mezőváros elnéptelenedett, de a folyamatos török jelenlét volt az, ami végül arra kényszerítette az ittenieket, hogy elköltözzenek innen.
Kiűzésük után megkezdődött a vidék újratelepítése. 1719-ben Kabáról érkeztek az első telepesek. Néhány napon múlott, hogy a szentandrási uradalom a Rudnyánszkiakhoz és nem a Szarvast is megkapó báró Harruckernhez került. Akkor épült a falu központjában a kúria, amikor Rudnyánszky József úgy döntött, hogy itt is marad, személyesen irányítja a birtokot.
Felelevenítette, hogy az idetelepített evangélikus szlovákok nem egyeztek a már itt élő reformátusokkal és katolikusokkal, akik egymással is nehezen jöttek ki. Aztán a szlovákok becsomagoltak, és tovább mentek Tótkomlósra. Egyedül a harangjukat felejtették itt, amiért egy éjszaka visszajöttek. Innen kicsit időben elkalandozva felelevenített néhány mozzanatot a település két maradó felekezetének ellentéteiről, majd megbékélésükről.
A megemlékezést a szokásoknak megfelelően az emlékműre kötött nemzetiszínű szalag csomózása zárta.
