171 évvel ezelőtt végezték ki a 13 aradi vértanút, Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Knezich Károlyt, Láhner Györgyöt, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józtsefet, Poeltenberg Ernőt, Török Ignácot, Vécsey Károlyt, Schweidel Józsefet, Kiss Ernő, Dessewffy Arisztidet, Lázár Vilmost, valamint gróf Batthyány Lajost Pesten.
E szomorú eseményre emlékeztek tegnap Szarvason a Zenepavilonnál. A műsort a Benka Gyula Evangélikus Iskola szolgáltatta.
“1849. október 6-án a majdnem egy éven át tartó szabadságharc befejezését követően az ifjú Ferenc József császár súlyos büntetés kiszabásával akarta megüzenni a magyaroknak: birodalmában nem tűri a lázadást. A császár tizenhárom magyar honvédtábornokot ítéltetett halálra, mindegyiküket nyilvános és megszégyenítő kivégzéssel sújtva… A halálra ítéltek mindannyian ugyanazon ügyért harcoltak: a magyar szabadságért és a magyar haza megújulásáért. Hittek abban, hogy a reformkor nagyjai: Széchenyi, Wesselényi, Kölcsey, Deák és Kossuth egy modern, új Magyarország alapjait tették le”, hangzott el a benkás diákok műsorában, amit Hovorkáné Hegedűs Hajnalka tanárnő ezúttal a tizenhármak utolsó éjszakai gondolatainak sorára fűzött fel: “A halálra ítélt katonai vezetők mindegyike kész volt életét áldozni ezekért a célokért. Az utolsó éjszakát az elítéltek szinte mindegyike álmatlanul töltötte. A szó, a gondolat, a lélek szárnyán búcsúztak szeretteiktől, barátaiktól, hazájuktól”.
– Szívszorongató érzés, amikor az ember a tizenhárom mártír utolsó gondolatait hallja, Semmi olyan dolog nincs a mondandójukban, ami ne előre mutatna, ne a jövőnek szólna. Köszönettel tartoztak szeretteiknek és hazájuknak. Én úgy gondolom, hogy emlékezni kell! Kell, mert fontos ahhoz, hogy értékeljük a mát, s legyen holnapunk és jövőnk is. Aki megbarátkozik azzal a gondolattal, hogy nem vele született a világ, és nem vele van vége, az tud szolgálni – kezdte megemlékezését Babák Mihály polgármester.
Visszaemlékezett az akkori Európa viszonyára a demokráciához és a függetlenség gondolatához, valamint arra, hogy Párizs és Bács után hogy nem vették észre azt, hogy világba kiáltó bűnt követ el a császári udvar. “Mindig ára volt a szabadságnak és a függetlenségnek”, mondta, majd szokásához híven összevetette ezt a mai Európával és “fura uraival”.
A Zenepavilon kupolája alatt Lázár Zsolt evangélikus esperes követte, aki kijelentette, hogy a magyar történelem, a múlt eseményeiből tanulni, arra emlékezni kötelessége minden magyar embernek.
A megemlékezést a Szózat közös eléneklése, és koszorúzás zárta.
