Mögnézték, mögették, mögírták

Fabó Gergő és Székely Alexandra egy pár. Gergő szarvasi, Alexa szentandrási. Hónapokkal ezelőtt, mikor a baráti társaságukba tartozó gyerekemtől megtudtam, hogy egy könyvet állítanak össze Szeged gasztrokultúrájáról, ráírtam Gergőre, hogy ez egy érdekes téma lenne a Newjság olvasói számára. Gergő édesapját, Fabó Sanyit valószínűleg mindenki ismerte. Sanyi szakács volt. A gasztronómia szeretete tőle jött, vallja Gergő.

Akkor – tele izgalommal – három-négy hétnyire voltak a könyv megjelenéstől, már a sajtótájékoztatót tervezték.

– Szeretek én is a konyhában állni, de jobban szeretem fogyasztani az ételeket, és megnézni, ki hogy dolgozik  – mondja Gergő. Gasztroturistáskodásának eredménye egy blog volt, amitől egyenes út vezetett ahhoz, hogy az fizikai formában is megjelenjen.

Aztán eltelt az a négy hét, és beütött a COVID-19 első hulláma, meg a #maradjotthon, és mindenki nézett ki az ablakon, hogy mi a fenét keres egy 1995-ös amerikai filmben, és mikor sétál már el a ház előtt Dustin Hoffmann vagy Rene Russo a fehér vírusbiztos felszerelésben.

Élet ide, film oda, ez a helyzet azért mindenkit meglepett.

Április környékén ismét üzenetváltás Gergővel, de ő nem volt éppen rózsás hangulatban. A könyv gyakorlatilag elkészült, a szegedi vendéglők, éttermek meg ismeretlen időtartamra bezártak. A projekt pont az ellehetetlenedés határára került, első nagyobb közös vállalkozásuk akkor a “majd lesz valahogy” állapotába került, és nem nézett túl fényes jövő elé.

Gergővel abban maradtunk, hogy amikor a könyv kijön, kézbe lehet fogni, visszatérünk rá. A könyv megjelent, ma a kezembe foghattam a könyvüket, ugyanakkor valamelyik este felkerült egy hosszú, átfogó cikk az Indexre Alexáról és Gergőről a könyv kapcsán, így mi egy picit más oldalról mutatjuk be a könyvet, illetve a születésének a körülményeit

Vissza tavaszra. Kérdés ment, “mi van veletek?”

– Hát, nyilván elég sz@r helyzetbe került az egész projekt a korona miatt. Az elmúlt hetek nem voltak az életem legjobb időszaka sok szempontból. De pont most terveztük újra a dolgokat, és most gőzerővel ráfekszünk arra, hogy nyomdakész állapotba kerüljön, ha rendeződik a világ dolga, meg tudjunk jelenni…kb. ennyi – írta akkor Gergő.

Persze felteszi az ember a kérdést, hogy “tudok valamiben segíteni”, aztán jön rá, hogy ez a máskor teljesen természetes kérdés mennyire élettől elrugaszkodott olyankor, amikor bevásárolni sem tud elmenni, mikor éppen ideje lenne rá.

– Egyelőre próbálom helyrerakni a dolgokat. Sajnos kettőnél tovább én sem látok. De ha eszembe jut vmi, akkor szólok. Vagy, ha meg tudod azt csinálni, hogy mondjuk holnapra teljesen megszűnjön ez a koronás helyzet, az nagy segítség lenne 😅😅😅

Nem volt kétsége afelől, hogy ezt a helyzetet is megoldja, “csak fura a kilátástalanság, meg az egyedüllét és a bezártság” írta akkor.

Aztán szeptember közepén arról jött a hír, hogy megjelent a könyv, Szeged gasztró könyve “Ízes a szó, ízös az étel” mottóval. Ismét felvettem a kapcsolatot Gergőékkel. A héten leültünk a teraszunkon és mögnéztük, mit főztek végül ki. A könyvet a kezünkbe is foghattuk, és kijelenthetjük, hogy nagyon igényes munkával összeállított könyv született.

– Mi történt április óta?

– Májusban, mikorra a feloldások megtörténtek, a munka utolsó fázisánál tartottunk, csak az apróbb részleteket kellett összerakni. A szöveget rengetegszer leellenőriztük. A grafikus csapat, és természetesen mi is, annyira precíz és tökéletes munkát akart végezni, és végzett is, ami több időbe került mint gondoltuk, egész nyáron dolgoztunk ezzel. Minden vendéglátóhely neve különböző, a helyhez legjobban illő betűtípussal van szedve, amit egyenként rajzoltak a grafikusok. A körömlakkom hozzá lett igazítva a liofilizált málna színéhez. A nyomdai előkészítés 3-4 hét volt. Augusztus első felében lettünk kész úgy, hogy mehetett a nyomdába – foglalta össze Alexa.

– A vendéglősök visszaálltak a történetbe?

– A bezárások után tartottunk tőle, hogy mi lesz a terjesztéssel, mert elsődlegesen azokon a helyeken szerettünk volna megjelenni vele, amik szerepelnek is a könyvben. Mi lesz akkor, ha ezek az éttermek ki sem nyitnak, vagy ha ki is nyitnak, újra bezárják őket? Végül egy hely zárt be a harminckettőből, ami alapján akár jó kabalának is tűnhetünk.

– Rendeződött a helyzet, sikerült előremozdítani nulláról?

– Amióta a sajtó felkapta, sokan írnak nekünk, hogy szeretnék megvásárolni. Ez a könyv a helyeknek szól, a helyekről szól a vendégeknek. Első pillanattól kezdve üzletstratégia volt, hogy nem a nagyobb könyvesházakba akarunk bekerülni, hanem azt szerettük volna elérni, hogy az emberek menjenek el a vendéglőbe, nézzék meg a helyet, pláne, ha érdekli őket Szeged gasztró könyve. Az elmúlt két-három hét alatt kiderült, hogy igen, érdekli a szegedieket a könyv. A későbbi nyomásokból terveztük, hogy online is értékesíteni fogjuk, de ezt előrébb kellett hoznunk. A hét végére összeáll online rendelési felületünk, és onnan meg lehet majd rendelni a könyvet. A könyvben levő éttermeken kívül a szegedi Tourinform irodában is kapható, illetve egy szegedi könyvesbolt is megkeresett bennünket – mondta Gergő és Alexa egymást kiegészítve.

– Nem vette el a kedveteket ez az egész? Terveztek valami újat, vagy most kipihenitek a sokkot?

– Erre most rá kell pihennünk… pár évet.

Zárásként elmondták, hogy a könyvet Szentesen is lehet kapni, a Szeb&Ko Pálinkaház kézműves manufaktúrában, ahol saját termelésű almából készít, almaitalt, pálinkát két tanár, illetve ami még izgalmasabb, Teachers cidert.