A Cervinus Teátrum nemrég mutatta be Michel Tremblay Sógornők című komédiáját Varga Viktor rendezésében. A főszerepet, Germaine Lauzont Dósa Zsuzsa alakította. Október 4-én az első Felolvasószínházi bemutatót is láthatta a közönség. Kosztolányi Dezső Édes Anna című művét Dósa Zsuzsa dramaturgiájával és rendezésében, láthattuk, melyben Vizyné szerepét is eljátszotta. Dr. Dósa Zsuzsával, a Cervinus Teátrum művészeti igazgatójával, a színésznővel e két előadásról és a közelgő programokról beszélgettem.
G.E.: Germaine Lauzont alakítod, Michel Tremblay Sógornők című komédiájában, aki megnyer egymillió jutalombélyeget, amit füzetekbe kell ragasztani. Meghívja rokonait, szomszédjait ragasztani. Milyen nő Germaine?
Dósa Zsuzsa: Abban a társadalmi helyzetben, amiben ő van, áltagos. A pénztelenség, a munkanélküliség, a bizonytalan egzisztencia felőrölte az álmait. A kitörési lehetőség számára a nyeremény, hogy megvalósuljanak elképzelései. Innentől azt hiszi könnyebb lesz. Nincsenek nagy vágyai, és a pénz sem tette kíváncsibbá, hiszen az álmai földhözragadtak. A lakást szeretné újrabútorozni. Szőnyeg, bútor krómozott sótartó. A darab arról szól, hogy mi az érték, ki mit tekint értéknek. Nem látják és értik, hogy nem krómozott sótartóra van szükség. Ha van pénz, van boldogság hitük szerint. Mert nem gondolják, hogy akinek van pénze, annak is vannak gondjai, van fájdalma. Bár nem is foglalkoznak másokkal, csak magukkal.
G.E.: Zsuzsa, a szöveget nem könnyű olvasni sem, hát még elmondani, sokszor logika sincs benne. Germaine a főszereplő, vagyis sok szöveged van. Nehezebb úgy szöveget tanulni, hogy nem mindig logikus?
Dósa Zsuzsa: Technikailag nagyon nehéz megtanulni, mert ellent mond a magyar nyelv törvényeinek, de amikor próbák alatt azonosulok a szereppel, szinte a „sajátommá” válik. A darab szövege (Party Nagy Lajosnak köszönhetően egy izgalmas nyelvi bravúr) a beszélt nyelv „lemeztelenítése”, mely szembesít minket az igénytelenséggel, ami más okok mellett talán a „fogyasztói társadalomnak„ is köszönhetően negatívan hat beszédkultúránkra. Úgy érzem, hogy a mindennapokban megfogyatkozni látszik szókincsünk is. Sajnos az olvasásnál fontosabbá vált megszerezni mindazt, amit a reklámokban látunk, amikre státusszimbólumként tekintünk. Erről is szól a darab, és arról is, hogy a darabban szereplő társadalmi réteg számára nincs kiút. Nincs kitörési lehetőség, nem látnak fényt az alagút végén. Ha megkérdeznéd, mit kéne tenniük a szereplőknek, hogy változtassanak az életükön nem tudnék rá egyértelműen válaszolni. Talán azon kéne gondolkoznunk, hogy mit kéne tenni értük, hogy változtatni tudjanak.
G.E.: Van három fiatal a darabban, talán ők, még választhatnak…
Dósa Zsuzsa: Nem hiszem. Ők ebben nőttek fel, számukra ez a minta, egyfajta örökség és bármennyire lázadoznak, számukra sincs kitörési lehetőség. Társadalmi következmény a darab. Mintha ismétlődne minden. Nincs feloldozás. Mindenki álmodik róla, hogy kihozza magából a legjobbat, de mindenkinek megvan a maga elkerülhetetlen sorsa. Itt nincsenek barátok és nincsenek ellenségek csak elveszett emberek vannak, akik életösztönük szerint élnek. Mindenki szégyell valakit-valamit, az anyóst, a barátot, a kitagadott testvért, önmagunkat sem tudják felvállalni.
G.E.: Miért ezt mutattátok be?
Dósa Zsuzsa: Mert így kacagva nézünk szembe magunkkal és talán el is gondolkozunk egy-egy pillanatra. Van egy mondás: „mindenki csak a saját sorsát bírja el, de a másoké alatt összeroppanna”. Nem tudjuk, ki milyen gondokkal küzd, a darabban fájdalmat, elveszettséget, kilátástalanságot érez mindenki, de mindenki másképpen viseli, másképpen reagál. Ha azokkal, akiket a színpadon látunk, nézőként csak egyetlen pillanatra együttérzünk, talán a hétköznapokban is képesek leszünk valami hasonlóra. Lássuk be, ez a történet erős társadalomkritika.
G.E.: Van két tanítványotok (Mester Dóra és Kiss Virág) is a színpadon…
Dósa Zsuzsa: Igazából nem úgy néztem rájuk, mint a tanítványaimra, sokkal inkább partnerek, ifjú kollégák voltak. Büszkén mondhatom, nagyon szépen dolgoztak mindketten, csak gratulációt érdemelnek a hiteles alakításokért. Köszönettel tartozunk ezekért a fiatalokért Brachna Irénnek és a Chován Kálmán Művészeti Alapiskola drámatagozatának is, az ott szerzett tudást most is kamatoztatták.
G.E.: Sok új szereplő van, milyen az együttműködés, hogy teltek a próbák?
Dósa Zsuzsa: Mindig inspiráló új, tehetséges emberekkel dolgozni. A színészeknek hasznos és jót tesz, a közösségnek frissességet ad, a közönség is szeret új arcokat látni… szóval ez minden szempontból jó dolog.
G.E.: Október 4-én a Felolvasószínház kapuja is megnyílt. Miért Kosztolányi, miért az Édes Anna?
Dósa Zsuzsa: Egyrészt, mert szeretem, a főszereplő számomra a tiszta ember, az egyszerű jóság megtestesítője. Másrészt a történetet mélyen megérintett, amikor először olvastam. Most jött el az ideje, hogy bemutassuk. Léleksimogató szépirodalom. Más hangnemben, stílusban és nyelvezetben ez is megmutatja az ember valóját.
G.E.: Zsuzsa zseniális volt a dramaturgia, gratulálok! Egy-két próbával hogyan tudod elérni, hogy a színészeid ezer fokon égjenek és valóban színházi élményt nyújtsanak, katarzist teremtsenek a színpadon? Ráadásul, mindig lelket megmozgató előadásokat mutattok be.
Dósa Zsuzsa: Aki a csapat régi tagja, az már tudja miként kell készülünk rá, az újak pedig megérzik a játék lényegét és becsatlakoznak a sodrásba. Ez a teljesítmény csak akkor, csak ott létezik, megismételhetetlen. Ez egy másfajta képesség és sok energiát igényel az a speciális koncentrálás önmagunkra és egymásra, ami csak a felolvasó színházi előadásmódra jellemző.
G.E.: Hamarosan a Twist Olivért kezditek próbálni, amelyre voltak meghallgatások gyermekeknek is és felnőtt színészeknek is. Hogy sikerült? (Október 26-án lesz a sajtónyilvános olvasópróba.)
Dósa Zsuzsa: Nagyon jól sikerült a meghallgatás, nagyon sok tehetséges színésszel találkoztunk és némelyikük lehetőséget is kap bemutatkozni. A gyermekszereplőink az elmúlt évek alatt kinőttek a „gyerekkorból”, így a gyerekeknél is szükségessé vált az utánpótlás.
G.E.: A darab Belinszki Zoltán dramaturgiájával és versszövegeivel, Gulyás Levente, zenéjével, Varga Viktor rendezésében készül. A jól bevált négyesfogat, amiben a negyedik kapocs te vagy. Milyen lesz?
Dósa Zsuzsa: Azon kívül, hogy én írtam a pályázatot és játszom benne, nem folytam bele egyéb alkotómunkába. Ezt a hármas alkotta. Illetve szerzőtársként Tatár Bianka is részt vett benne. Nekem nagyon sok egyéb feladatom volt-van, a gördülékeny és biztonságos háttér biztosításán túl sok előkészítő, egyeztető és művészeti feladat, hiszen közben már előkészítem a következő bemutatót is, amit én rendezek.
G.E.: Ma kaptam egy sajtóinfót, amelyben szerepel novemberben egy LégyOTT-Közönségtalálkozó a Cervinusban címmel. Mesélnél róla?
Dósa Zsuzsa: Nagyon jól sikerült a nyári közönségtalálkozó, ezért arra gondoltunk, hogy miért ne lenne folytatása, most ebben a nehezebb helyzetben. A kamarateremben rendszeres lenne egy-egy tematika szerint. A moderátor Varga Viktor és Szigeti Anna lesz felváltva. Ez egy szórakoztató, izgalmas beszélgetős talkshow, melyre szeretettel várjuk majd az érdeklődőket.
G.E.: Mentek a Szlovák Intézetbe…
Dósa Zsuzsa: Igen két alkalommal is elvisszük a szlovák nyelvű oktatóprogramunkat, amit Varga Anikó mutat meg a gyerekeknek.
G.E.: Decemberben mit terveztek?
Dósa Zsuzsa: December 3-4-én Twist Olivér bemutató, a már említett felolvasószínházban a Macskajáték. Tervezünk egy operett-estet, lesz Imádok férjhez menni és két ünnep között három kabaré előadást is tervezünk.
G.E.: Ez soknak tűnik…
Dósa Zsuzsa: Így igaz, de sajnos sok előadásunk elmaradt a pandémiás helyzet miatt, jó volna már teljes gőzzel játszani. Igyekszünk alkalmazkodni és a lehetőségekhez mérten alakítani a programot. Mindig, minden körülmények között tesszük a dolgunkat.
G.E.: Zsuzsa, köszönöm a beszélgetést, remélem megtelik a színház nézőkkel, mert nagyon tetszenek a terveitek, reményt keltőek és biztos vagyok benne, hogy örömet okoztok a nézőknek, én nagyon várom!
Galambos Edit
A fotót Babák Zoltán készítette.
