Babák Z
Egy tavaszi, egy nyári, és egy őszi fordulóból állt a Békés megyei csónakos pergető bajnokság, amin részt vett Lipták András és Liszkai János is. A két szenvedélyes horgász nem is akárhogy szerepelt, elhozták az első helyért járó kupát.
– Mi leginkább süllőhorgászok vagyunk, süllőt, csukát, balint, harcsát, domolykót, jászkeszeget, és egyik kedvencünket, a kősüllőt, illetve a sügért se felejtsük el – segített elhelyezni a horgászat eme formáját Lipták András. Ezeket a halakat műcsalival csalják lépre. Azon a környéken nagyon népszerű, felénk még nem annyira, tette hozzá.
A versenyről, ami egy páros csapatbajnokság, és Köröstarcsán a Kettős-Körösön, a Sebes- és a Kettős-Körös összefolyásától a mezőberényi hídig zajlott, elmondta, a bajnokságban 32 hajó indult, a legutóbbi fordulón 23. A pontok számolásakor csak a méreten felüli halakat veszik figyelembe. A teljes testhossz centinként egy pontot jelent, amihez halanként tíz pontot adnak.
– Mindhárom fordulóban dobogósok lettünk, az elsőben második, a másodikban első, a harmadik fordulóban pedig egy harmadik helyet sikerült megszereznünk – ezt már Liszkai János tette hozzá. Az összesítettbe a háromból a két legjobb eredmény számított.
A klasszikus, “honnan tudjátok, hogy hová kell dobni” kérdésre ez a válasz érkezett: ehhez kellenek az évek. 25 éve, gyerekkoruk óta horgásznak, de csónakból és ilyen intenzíven mintegy öt-hat éve.
– Szerencsések is voltunk, de azt mondom, ezért meg is tettünk mindent. A harminckét csapatból nem volt másik olyan, aki egynél többször állt dobogóra, mi háromszor – folytatta Lipták András. – Egy verseny előtt szükséges egy edzésnapot tartani, hogy lemenjünk a pályát kiismerni, szonárral átvizsgáljuk. Megtaláljuk a megfelelő helyeket, halakat ha találunk.
Ennek alapján felállítanak egy stratégiát, ami az idén kétszer is megdőlt, mert bejött egy-egy áradás. Ilyenkor változnak a körülmények, változik a víz színe, sodrása, illetve a rétegek, ahol keresni kell a halat. A második forduló, amit megnyertek, gumihallal fenéken kezdték, de rögtön az elején rá kellett jönniük, hogy ezt el kell felejteniük, mert nagyon folyt a víz, zavaros volt, a felszínen viszont mozgott a hal, ezért váltottak felszíni voblerekre. Ezekkel fogtak hat balint, amiből csak három volt méreten felüli.
A versenyidényről elmondták, hogy februárban részt vettek Tiszanánán a Tiszatavi Pergető Triatlonon, ami azért triatlon, mert meghatározzák, hogy a versenyeken melyik halat kell fogni. Ott harminc körüli indulóból a tizedikek lettek, de hozzátették, hogy ez egy országos szintű verseny, amin a versenyzők nagyobb része valamilyen márka által támogatott versenyző volt, és még így is kényelmesen befértek a középmezőnyükbe. Az edzésnapon olyan fogásmennyiséget produkáltak, hogy azzal megnyerték volna a másnapi versenyt, a következő a felét sem fogta. A versenynapon már nem volt ilyen szerencséjük.
Sokat kell agyalni, állítják. Elárulták, hogy különböző módszerekkel, színekkel, méretekkel horgásznak, és keresik az akkor legcélravezetőbb módszert. Sokszor elfogult az ember a csalija iránt, erőlteti, de versenyen nagyon hideg fejjel el kell engedni ezeket, fel kell ismerni a helyzetet, és azonnal alkalmazkodni hozzá.
Aztán ott az előbb emlegetett szerencsefaktor. “Általában a szerencse a mellé áll, aki legjobban odateszi magát”, idézte fel egy 2018-as országos 20 órás kuttyogató verseny szervezőjétől kapott mondást, amikor az utolsó órában fogtak egy akkora halat, amivel megnyerték a versenyt.
