Belinszki Zoltán a Cervinus Teátrum negyedik ősbemutatójának librettistája. A Holle anyó, a Csodaszarvas, az Ármány és szerelem után, Twist Olivér történetéhez írt mély mondanivalóval bíró dalszövegeket.
G.E.: Zoli, a szövegeid mindig számos jelentésréteget, útmutatót rejtenek, ez most is így lesz?
Belinszki Zoltán: Bízom benne, ám erről a közönségnek kell döntenie. Megosztottam néhány szöveget a barátaimmal. Fontos észrevételeket kaptam. Ha benned megmozdítanak valamit a dalok, akkor sikerült.
G.E.: A Twist Olivér hosszú regény, hiszen folytatásokban jelent meg egy havilapban, 1837 februárja és 1839 áprilisa között. 26 részben 53 fejezetben. Hogyan kezdtél hozzá a történethez?
Belinszki Zoltán: Addig szokott nehéz lenni, ameddig meg nem találom, hogy számomra mit mond. Ebben a történetben a gyerekek és a felnőttek viszonyát láttam meg. Olyan felnőttekét, akik nem nőttek fel igazán, nem tudnak felelősséget vállalni, nem tudnak kommunikálni, valós értékeket képviselni. Sebeikkel és fájdalmaikkal rongálják környezetüket. Az ilyen emberek mellett a gyerekeknek hamar fel kell nőniük. Ez nagyon érdekes ellentmondás. A mostani járványhelyzet is olyan, amit gyerekeknek és felnőtteknek együtt kell megoldani. Annak idején a Valahol Európában és a Csodaszarvas gyermekszereplői egyenrangú kollégák lettek: nagyon sok dolgot kaptunk, ha odafigyeltünk rájuk. Azt gondolom, ezt mindenképpen érdemes tekintetbe venni. Te láttad a Születésnap című darabot is (Szabó Magda: Születésnap, Békéscsabai Jókai Színház, rendező: Bartus Gyula, színpadra alkalmazta: Belinszki Zoltán), akkor beszéltünk róla, hogy klasszikussal azért jó dolgozni, mert nem az a kérdés, mit írjunk, hanem az, mi fér bele abból a rengeteg jóból, ami a kötetben rejlik. Ez Dickensnél is így van. Az más kérdés, hogy egy feszes tempót kértek, és ez teljesen jogos. Ma nem lehetnek tizenhét perces jelenet – legyen az bármennyire jó –, mert ma már pergőbb világban élünk. Dickens regénye újságban jelent meg. folytatásokban. Menet közben ki- és átalakult a karakterek jelleme. Van olyan szereplő, aki teljesen megváltozott az elejéhez képest, mert jöttek az olvasói levelek, és Dickens változtatott. Fagin figuráján sokat szigorított. Grimwig és Losberne doktor figurája lényegében ugyanaz a karakter. Össze is vontuk. Morcosnak kinéző morózus öregembernek látszanak, de valójában aranyszívűek és kedves humoruk van. Oliver az első felvonásban valóban főszereplő, sok minden körülötte történik. A regény alcíme szerint az árva gyerek története. A második felvonásban Oliver szinte eltűnik. Viktor (Varga Viktor főrendező) azt mondta, hogy ez a remény darabja. Remélem, halljátok majd Oliver dalából, mire gondoltunk. Olivérnek annyira borzalmas gyermekkora volt, hogy ha rettenetes ember válik belőle akkor sem csodálkozhatnánk. De pont az a szép, hogy egy fantasztikusan tiszta tekintetű gyermek, aki meg tudja változtatni maga körül a valóságot és a saját sorsát. Azzal a hittel, hogy jobb is lehet. Higgyük el, hogy jobb is lehet – ez nagyon fontos!
G.E.: A szövegkönyv megírása nem lehetett egyszerű, hiszen nagyon hosszú a történet…
Belinszki Zoltán: Sok mondandót kellett beletenni rövid jelenetekbe úgy, hogy ne legyenek gigantikusak. Néha csak felsejlik valami, néha csak elindul valami, néha a néző fogja befejezni a mondatot. Nagyon fontos, hogy azokat a részeket használjuk, amelyek ma is érvényesek. Zseniális a mű: majd’ kétszáz év múlva is van üzenete.
G.E.: Az fájdalmas, hogy eltelt 183 év, és a mű ma is érvényes…
Belinszki Zoltán: Nem gondolom fájdalmasnak. A klasszikus szerzők, például Shakespeare olyan témákról írt, mint a kapzsiság, a hatalomvágy, a makrancosság, a többre vágyás, a szerelem, a testvéri viszály. Ezek a témák a mai napig jelen vannak az életünkben. Örök, emberi dolgok. Ha jól megfogalmazták, a mai napig érvényesek.
G.E.: Neked Leventével (Gulyás Levente zeneszerző) és Viktorral (Varga Viktor főrendező) a negyedik közös darabotok, közös „gyermeketek”, ami ősbemutatóként írja be magát a Cervinus történetébe. Milyen volt a közös munka?
Belinszki Zoltán: Egyetlen szóval? Nehéz. A legfőbb szabály megmaradt: ahol véget érnek a szavak, ott kezdődik a dal. A kialakult munkamódszer az, hogy ún. tám-szövegeket írok. A rendező megnézi, és ha jóváhagyja, Levente zenét ír hozzá. Most annyiban volt más, hogy inspiráló dalokat is használtam. Egy barátom mutatott francia Celine Dion-dalokat… Az anyagot Viktor küldte át Leventének, és Levente változatát Viktortól kaptam meg. Volt olyan szöveg, amelyben négy szót, volt olyan, amelyben komplett szakaszokat kellett változtatnom. Nem könnyű, ha az ember az eredetit is komolyan gondolta.
G.E.: Zoli, köszönöm a beszélgetést! Nagyon várom a végeredményt!
Galambos Edit
A fotót Babák Zoltán készítette.
