A Cervinus Teátrum október 26-án kezdte el próbálni Charles Dickens-Belinszki Zoltán-Gulyás Levente-Tatár Bianka-Varga Viktor Twist Olivér című musicaljét Varga Viktor rendezésében. A két zeneszerzővel, Gulyás Leventével és Tatár Biankával, az olvasópróba szünetében számítógépen keresztül beszélgettünk, mert éppen karanténban voltak otthon. Gulyás Levente az ötödik ősbemutató zeneszerzője a Cervinus Teátrumban. A Tessedik, a Holle anyó, a Csodaszarvas, az Ármány és szerelem után a Twist Olivérhez írt zenét. Tatár Bianka a Holle anyó Ágicája, a Csodaszarvas Emeséje, az Ármány és szerelem zenéjének komponálásában is társa volt Leventének, ahogyan a Twist Olivérben is. A házaspárral csak egy villámbeszélgetésre volt idő.
G.E. Levente, ez a negyedik közös munka Belinszki Zoltánnal és Varga Viktorral a Cervinusban. A Twist Olivér nagyon „nehéz”, szomorú történet, igaz a végére Olivér otthonra talál.
Gulyás Levente: Igen, de Viktor elképzelése szerint a darabban a zene talán legfontosabb szerepe, hogy ezt a „nehéz” történetet oldja, ugyanakkor bizonyos helyzetekben pont azt kell erősítenie.
G.E.: Az Ármány és szerelem kapcsán már beszélgettünk a közös munkátokról, most hogyan alakult Bianka alkotómunkája? Több volt?
Gulyás Levente: Miután nyáron megírtuk a Nyitányt, hirtelen összesűrűsödtek a járvány miatt tavasszal megszakadt, vagy elmaradt munkáim, ezért a darab dallamainak jelentős részét Bianka egyedül találta ki, én csak később kapcsolódtam vissza a munkába.
Tatár Bianka: Igen… Sokkal gyorsabban tudtuk behozni a lemaradást, így, hogy volt miből kiindulni. Aztán együtt dalonként megnéztük, hogy mi az, ami marad, mi az, amin változtatni kell. Volt, amiben csak egy-két hangot tettünk arrébb, de olyan is, amit egy az egyben elengedtünk.
G.E.: Szofi is játszik a darabban gyermekszereplőként. Nem féltitek ilyen szomorú történetbe „beengedni”?
Tatár Bianka: Nagyon sokat beszélgetünk vele a világról, hogy nem mindenki jó, hogy milyen sokan szenvednek, vagy maradnak magukra, és hogy milyen fontos, hogy ahol tudunk, segítsünk másoknak. Nyilván ezekből – szerencsére – nem sokat tapasztal, mégis sokszor szembesülünk azzal, hogy megragadnak benne ezek a beszélgetések. Jó érzés látni, hogy magától is észreveszi, ha tehet valamit másokért. Azt gondolom, hogy az, amit ettől a történettől kap, fontos része kell legyen egy ember lelkének, és biztos vagyok benne, hogy segíti majd az élethez való hozzáállásában.
G.E. Bianka, te Nancy szerepét is játszod, aki nagyon nagy utat jár be, akinek a lelke a körülményei ellenére sem mérgeződött meg, segít Olivérnek és az életével fizet érte. Te milyennek látod Nancyt? Nancy dalait milyen érzéssel alkottad meg? Milyen érzéssel kezded a próbákat?
Tatár Bianka: Nagyon izgalmas karakterrel van dolgom. Nancy egyszerre erős és védtelen, bűntárs és áldozat, az a szerelem tartja életben, amely végül szó szerint megöli őt. Az életével fizet azért, hogy Olivér lelke tiszta maradhasson, és ne jusson olyan sorsra, mint amilyenre ő. A dalain keresztül ismerjük meg a vágyait, a törékenységét, ugyanakkor a dalokban megfogalmazott reményei (vagy éppen a remények szertefoszlásáról szóló gondolatai) segítenek a nézőknek meglátni azt is, hogy valójában mekkora erő és bátorság van benne. Elképzeltem, hogy ezek Nancy legőszintébb pillanatai, és szinte azonnal megszülettek bennem a dallamok. A fiúk szerint az egyik elég “nyálas“ lett…
A szerepen Eva Javorska-val osztozom, utoljára a Holle anyót próbáltuk váltva, de az végül másképp alakult. Örülök, hogy ismét együtt dolgozhatunk, szerintem jó csapat vagyunk. Így, hogy mi a családdal karanténban kezdjük a próbákat, én még csak online csatlakozom a többiekhez, de hamarosan mi is leköltözünk Szarvasra.
G.E.: Levente, nagyon sok színdarab zenéjét írtad, például a Madách Színház Szerelmes Shakespeare című darab zenéje is a te munkád, de ez csak egy a hosszú listából. Most a Játékszínben a Nagyvárosi fények című darabhoz írtál zenét, ami gondolom nagyon nagy kihívás. Az író általában egy stílusban ír, neked a különböző darabokban különböző zenét kell komponálnod, korabeli stílusban, mégis mai hangzással, a darab hangulatához, a rendező elképzeléséhez kell igazodnod. Hogy fogsz hozzá, ha felkérnek egy darabra?
Gulyás Levente: Először elolvasom a szövegkönyvet, majd átbeszéljük a rendezővel a koncepcióját. Ha dalokat kell írni egy darabhoz, általában kapok dalszövegeket, vagy dalszövegvázlatokat is. Egy jól megírt szöveg ritmusa rögtön inspirál, ilyenkor szinte magától jönnek rá a dallamok. Persze néha pont fordítva történik, az általam megírt zenére készül később szöveg. Nagyon szeretem az olyan darabokat is, amikhez aláfestő zenét kell írnom, mert a zene fontos meghatározója a darab hangulatának. Bár az emberek nagy részének fel sem tűnik (a kritikusoknak szinte soha), hogy zene is van az előadásban, mégis nagyon fontos alkotóeleme egy darabnak. Próbálj megnézni egy krimit zene nélkül! Fele olyan izgalmas sem lesz.
G.E.: Ez igaz! Az is, hogy a zene fontos része egy előadásnak is. Van kedvenced? (ha igen melyik?)
Gulyás Levente: Nehéz kérdés. Minden darabban van valami, amit nagyon szeretek. Például a Thália Színházban bemutatott Agatha Christie Gyilkosság az Orient Expresszen című előadásban egy mai mozifilmszerű élményt kapnak a nézők mind látványban, mind pedig hangzásban, amiben a zeneszerzés mellett a darab teljes filmszerű hangeffektezése is az én feladatom volt. A legutóbbi munkám, az általad is említett Charlie Chaplin Nagyvárosi fények pedig egy teljesen új élmény volt számomra, hiszen egy szavak nélküli színdarabhoz kellett kétszer ötven percnyi zenét írnom, ami sokkal aprólékosabb munkafolyamat, mint általában, hiszen a zenének tökéletesen együtt kell működnie a színészek legapróbb mozdulataival is. A munkafolyamat különlegessége, hogy bár én az ő mozdulataikra, játékukra írtam a zenét (mint egy némafilmhez), az előadáson viszont nekik kell minden mozdulatukkal nagyon pontosan igazodniuk a zenéhez. Ilyen értelemben az egész előadás egy koreográfia.
G.E.: Bianka, neked melyik a kedvenced Levente zenéi közül?
Tatár Bianka: Amelyik gyorsan elkészül… Neeeem, szerintem csodás dolgokat csinál, minden dalában van valami, amit imádok, de a legjobb az egészben, hogy látom, hallom, ahogy készülnek. Igaz, néha, ha valamivel szöszölni kezd, akkor fájdalmasan telnek az órák, de máskor meg rengeteget nevetünk közben. Nagyon jó érzés, hogy ezt is megosztja velem, hogy megkérdezi a véleményem, hogy bízik az ötleteimben. Konkrét dalokat nem emelnék ki, mert hosszú listát tudnék írni. Egyszer arra értem haza, hogy valami gyönyörű, szomorú dallamot játszik éppen (a József Attila Színház Kaviár és lencse című előadásán dolgozott, nem dalt, hanem aláfestő zenét írt). Olyan hatással volt rám, amit és ahogy játszott, hogy képtelen voltam benyitni az ajtón. Percekig csak álltam a lakás előtt a folyosón, szatyrokkal felpakolva, kulccsal a kezemben, és próbáltam nem elsírni magam. Elképesztően tudnak hatni a zenéi.
G.E.: Úgy gondolom, ilyen egy igazi társ. Ez az összetartozás látszik rajtatok. Bianka, Levente, köszönöm a beszélgetést, remélem hamarosan találkozunk, itt a Cervinusban. Vigyázzatok magatokra!
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
