Folynak a Twist Olivér próbái a Cervinus Teátrum színpadán, pedig a tervezett ősbemutató időpontja eltolódik a pandémia miatt. Varga Viktor rendezővel az egyik próba után beszélgettem.
Viktor, ez a negyedik közös alkotása a Gulyás Levente – Belinszki Zoltán – Varga Viktor hármasnak, már kitaláljátok egymás gondolatát is? Milyen volt most az alkotófolyamat?
Varga Viktor: Értjük egymást és ezért nehezebb is, mert jól ismerjük egymást, tudjuk ki mire érzékeny. Az első darabunknál mertünk kiállni a magunk igaza mellett, és érveltünk és érveltünk. Most a másik tisztelete miatt hamarabb engedünk. Pedig jobb lenne – én jobban szeretem – ha ütközünk, egy mondatért, egy szóért, egy dallamért. A „harcot” jobban szeretem, azt amelyik előre visz, mert mindenki a legjobbat akarja.
Mi lesz a következő közös művetek?
Varga Viktor: A hídon, akkor megyünk át, ha oda értünk. Fogalmam sincs, ez most a tanácstalanság évada.
Húsz napja próbáltok, hogy álltok?
Varga Viktor: Jól! Jól, mert mára megtanultam online próbálni, hiszen aki karanténban van, de nem beteg, azzal próbálunk. Kezdetben Biankáék és Gabi (Tatár Banka, Jónás Gabriella) nem volt itt, most az egyik főszereplőm, Kevin (Szemenyei Kevin) van karanténban. De próbálunk, viszem a laptopot, ő otthon látja és csinálja a jelenetet. Nagyon vigyázunk egymásra, folyamatosan fertőtlenítünk, és próbálunk!
Szilveszter és Kevin újra főszerepet kapott. Az olvasópróbán mindkét fiú ragyogott, szárnyalt, hogy teljesítenek?
Varga Viktor: Nagyon jól! Sokat kérdeznek, és nagyon jókat, remek, jó alkotótársak, mert érteni is akarják a történetet.
Az új gyermekszereplők beilleszkedtek? Velük nem tudtál annyit foglalkozni, mint a Valahol gyermekszereplőivel…
Varga Viktor: Megtanultak viselkedni a színpadon. Nem gyerekként kezelem őket, hanem felnőttként, de éppen annyit várok el tőlük is, mint a felnőtt színészektől. Attól, hogy partnerként kezelem őket, ők is partnerként, felelősen viselkednek, így válnak alkotótársakká, és nem „beidomított” gyerekeként játszanak majd a színpadon. Saját gondolataik és véleményük van és ez látszik is a jeleneteken. Megbeszéljük a szituációkat minden jelenetnél.
Az olvasópróbán azt mondtad „. Hiszem, hogy van remény, hogy hisszük, hogy lehet jobb, lehet szebb és talán elhisszük, hogy lehet másképp. A lelkünket szeretném megmutatni.” A rendezéseidben gyakran lélekbe markolóan mutatod meg az emberi jellemet…
Varga Viktor: Nagyon foglalkoztat a téma. Az, hogy a társadalom milyen mostohán bánik az árvákkal. Nem feltétlenül tartják egyenrangú partnernek őket, pedig ugyanolyan joguk van a kiegyensúlyozott élethez, mint mindenki másnak, de már hátránnyal indulnak. A történelem egyik számomra nagyon fontos példamutatása Szent István király és az ő intelmei, főként a VI. pontja a Vendégek Befogadásáról és gyámolításáról, hogy befogadjuk az idegeneket, hogy együtt éljünk velük, közös pontokat alakítsunk ki. Nem véletlen, hogy gyámolítottuk a vallásuk miatt üldözötteket. Magyarország mindig is a legbefogadóbb ország volt. De az utóbbi időben mintha mindezt elfelejtettük volna. Elfelejtettünk segítséget nyújtani az elesetteknek, azoknak, akik rászorulnak. megkülönböztetünk, hogy „intézetis” – hangzik a mondat. Ma, a XXI. században, és előtte 300 éve is megkülönböztetünk, és kitörésre nincs lehetőség. Erre keresem a válaszokat. Vajon tiszta az emberek lelkiismerete ma? Felismerjük-e, ha rossz úton járunk?
Modernizálva, pörgősebbé téve filmszerűen próbálod megvalósítani a darabot. Mesélnél erről?
Varga Viktor: 3/6/9 perces váltással vannak témák feldolgozva. Felvetünk gondolatokat, eseményeket, kérdéseket. Egy-egy jelenet nem árul el mindent, csak felvet annyit, hogy felkeltse a figyelmet. 1-2 max 3 perces jelenetek váltják egymást, majd egy ponton megnyugszik a történet és a néző számára összeáll a kép.
Nagyon sok új szereplővel találkozhat a közönség és persze sok már jól ismert arcot is látunk.
Varga Viktor: Az új művészek közül szinte mindenki meghallgatás útján kerül bele a darabba, egy-két színészt kértem fel. Nyári Dia is meghallgatásra jött el. Háromfős szakmai munkacsoport döntött, hogy ki kapja a szerepeket, és melyiket. Volt olyan is, amikor én szerettem volna valakit, de a másik két szakembernek nem tetszett a teljesítménye, és én elfogadtam a döntést, hogy ők másképp látták. A meghallgatás egyrészt nagyon jó, mert sok új arcot ismer meg a közönség és ez jó. Másrészt az új kollégák hírét viszik a szarvasi színháznak. Izgalmas a szereposztás, és a karakterek sokszínűsége is. Közönség szeretni fogja.
Viktor, az már tudható, hogy az eredeti időpontban nem lehet meg a bemutató, ennek ellenére folynak a próbák. Nem kérdezek időpontot, mert ezt még nem lehet tudni, de milyen érzés számodra, és a színészeid számára, hogy mindent beleadva próbáltok, próbálnak és a csúcs előtt pár méterrel, egy felfokozott állapotban meg kell állnotok, meg kell állniuk?
Varga Viktor: Az ember készül. Készül arra, hogy adni fog a nézőknek egy érzést, egy pillanatot, egy nevetést, egy könnycseppet. De amikor a világ kifordul magából, és közlik vele, hogy nincs karácsony, és nem ajándékozhat. Márpedig a színháznak talán éppen ez lenne az értelme, ehelyett közlik vele, hogy nincs karácsony és Mikulás sincs és a Télapó sem jön. Átprogramozódott az agyam egyfajta szakmai vakságra. Úgy próbálunk, hogy az utolsó mondatot is elemezzük, értelmezzük. Máskor köt az idő, mert közönég elé kell állni, sietünk. Most több idő van filozofálni egy-egy jeleneten, hogy mélyen rögzüljön a színész agyában, hogy mit miért mondunk, teszünk. Hogyha majd azt mondják, hogy lehet, akkor ne kelljen a próbafolyamatot újra kezdeni. Furcsa dolog… Furcsa dolog, de egyszer csak vége lesz.
A LégyOtt nagyon jól sikerült, gratulálok! Meghitt beszélgetés volt, úgy éreztem nagyon jól érzitek magatokat mindhárman…
Varga Viktor: Kihalóban van az igazi beszélgetős műfaj. A nyári közönségtalálkozónak nagy sikere volt. Örültem, hogy most is én kérdezhettem. Szerettem, élveztem és örülök, hogy bemutathattam két alkotótársam egy másik arcát.
Nagyon visszafogott voltál a moderátor szerepében, Viktor…
Varaga Viktor: Egészen más műfaj itt bent a kamrateremben, és más volt kint a vízi színpadon, ahol nagy volt a tér. Másképpen kell itt kis színpadon, ráadásul kamerák előtt. De dolgoztam már a színpad mindkét oldalán.
Viktor, nagyon sok sikert kívánva köszönöm a beszélgetést, remélem hamar láthatjuk a Twist Olivért.
Galambos Edit
A fotót Babák Zoltán készítette.
