A közelmúltban jutott el hozzánk annak a híre, hogy Élesdre került öt tablet Szarvasról. A történet fonalának két végén Ciavoiné Létai Andrea Hajnalka és Bíró Gyula áll, akik Tóth Zoltánon keresztül kerültek egymással kapcsolatba. Amikor Zoli megtudta, hogy milyen problémával küzdenek a határon túli magyar tanárok az ott is bevezetett online oktatás során, megkereste a Gál Ferenc Egyetem Gyakorlójának igazgatóját.
Hogy érkezett a felkérés, kérdeztük Biró Gyulától.
Kedves szülőnk, Tóth Zoltán édesapa, a Magyar Református Szeretetszolgálat segítőjeként keresett meg azzal, hogy külhoni magyar barátainknak szeretne segítséget nyújtani, segítő társat keresni. Az élesdi általános iskola tanulói közössége, ahol szintén átálltak a digitális munkarendre, de úgy, hogy megfelelő eszközeik nincsenek. A gyermekek így kimaradnak és hátrányba kerülnek az online oktatás világában. Tóth Zoltán a GFE Gyakorlóintézményének igazgatójaként a Gál Ferenc Egyetem képzésfejlesztési igazgatójaként keresett meg, hogy digitális innovációink ismertsége okán, mint az egyetem digitális pedagógiai műhelye, segítsünk a gyermekeknek.
Miért érintett meg ez a kérés benneteket?
A Gyakorlóintézmény mindig hangsúlyt fektetett arra, hogy lehetőségeinek figyelembevételével segítse és támogassa a hazai és külhoni gyermek, tanulói és nevelői közösségeket. Számtalan módon tettük, tesszük ezt minden évben. Különösen megérintett a szülőnk által kért segítség, tudva azt, hogy az online pedagógiai környezet milyen feltételekkel jár, és mit jelent egy segítő kéz, egy segítő gesztus a családok és a külhoni pedagógus kolléganő – aki szívvel és lélekkel, valódi odaadással gondoskodik neveltjeiről – számára. Nagyon szimpatikus volt a Református Gyülekezet 2020 kívánság teljesítésének programja, s bár ez az ajándékozás nem azon belül történt, de megérintett bennünket, különösen Advent havában a szeretettel tevés és adás lehetősége.
Hogy juttattátok el a határon túlra?
Hat darab ajándékcsomagot állítottunk össze a gyermekeknek és nevelőjüknek, benne tableteket, könyvet, pólókat, szájmaszkokat, kulcstartókat, vonalzókat, karkötőket elrejtve, és természetesen egy kis édességet is. A Gál Ferenc Egyetem legkisebb polgárainak, a Gyakorlósok ajándéka ez. A Gyakorlóintézmény Biharkeresztesig szállította a csomagokat, és onnan egy, a két ország között ingázó óvodapedagógus kolléga vitte el Nagyváradra, majd összekötőkkel jutott el Élesdre a célba, minden szereplővel tovább nőve az a szeretet-gombolyag, amely Szarvasról Élesdre indult.
A szeretet-gombolyag másik vége Élesden Ciavoiné Létai Andrea Hajnalka kezében volt.
Ciavoiné Létai Andrea Hajnalka kapcsolata Szarvassal akkor kezdődött, amikor tanítóként Dévaványán dolgozott, a Szügyi Dániel Református Általános Iskolában. Közben dicsérettel végezte el a Tessedik Sámuel Főiskola román nemzetiségi tanító szakát, aminek köszönhetően a főiskola tanári állást kínált, így Fluieraş Lucreţia oldalán dolgozhatott majdnem két évet. “Szarvast örökre a szívembe zártam”, mondta ezekről az évekről. Már huszonötödik tanévét kezdte Élesden, mellette presbiter és a település önkormányzati képviselője.
Milyen település Élesd demográfiailag, illetve gazdasági szempontból?
Élesd egy mezőváros, a történelmi Partiumban, az Erdélyi- szigethegység peremén. Élete évszázadokon keresztül, többek között Bocskai István, II. Rákóczi György, Kemény János és más fejedelmek Sólyomkő nevű várának tartományában zajlott. Az egykori, teljesen magyar ajkú várost, ma többségében románok lakják, de jelentős számú a magyar, a roma és a szlovák kisebbség is. A lakosok többsége más városban, főleg a megyeszékhelyen, Nagyváradon dolgozik, kevés vagy egyáltalán nincs munkalehetőség, sok fiatal elköltözött. Az őszi helyhatósági választásokon tanácsosi mandátumot nyertem, így egy hónapja jobban bele látok a város ügyes- bajos dolgaiba. Jelenleg elkerülő utat, s mellé ipari parkot tervez a városvezetés, többek között új munkahelyek megteremtésén dolgozik a közel 11 ezer lakosa számára.
Milyen iskolában dolgozol?
A Constantin Şerban, szintén Sólyomkő vári uralkodóról elnevezett iskolánkban az óvodai oktatástól kezdődően 12 osztályig tanulnak a gyerekek, magyarul csak óvodától nyolcadikig tudnak. Mi, magyarok, a megfogyatkozott létszám miatt öt éve egy vegyes korosztályú óvodás csoportot (7-10 gyermek), és összevont iskolás osztályokat tudunk működtetni. Alsóban két tanító oktat szimultán rendszerben: a kolléganőm tizenkettőt, én húsz kisdiákot. Felsőben is két osztály működik, az ötödikesek a hetedikesekkel, míg a hatodikosok a nyolcadikosokkal tanulnak együtt.
Klaus Johannis államfő egyik napról a másikra bejelentette, hogy a koronavírus-járvány miatt újabb szükségállapotot vezet be, az őszi szünet után, november 2-tól, az egyik konkrét intézkedése értelmében, minden pedagógus online oktatja diákjait. Felmérték országos szinten, már az elmúlt tavasszal, kinek van eszköze az otthontanulásra, de konkrét megoldás a Bihar megyei iskolákra még nem született. Ezért mindenki úgy oldotta és oldja meg azóta is, ahogy tudja.
Te ezt hogy oldottad meg?
Először is nekem kellett megtanulnom a Google Classroom-ot, mint virtuális tantermet használni. Képzésekre jártam, hogy elmagyarázzam annak használatát a szülőknek, majd ők megtanították a gyermekeknek. Oda töltöm fel minden tantárgynak a heti tananyagát, mindhárom osztályom számára, ami nagyon sok időt, türelmet igényel, mivel a legtöbb tananyagot próbálom vonzóbbá tenni oktatóvideók, dalok, filmek, mesék, játékok segítségével. Ez időben legalább fejlesztem digitális kompetenciámat, kis iróniával élve… A gyermekek azt követve oldják meg a kért feladatokat.
Hogyan telik egy átlagos tanítási napod ilyen keretek között?
Minden nap reggel hétre érkezem az iskolába, onnan tanítok, ott vannak az eszközeim (tankönyvek, munkafüzetek, tábla, didaktikai eszközök), 7.30- kor kezdem az online oktatást a negyedikesekkel 9 óráig, aztán következnek az elsősök 10 óráig, végül bekapcsolódnak az előkészítősök is 11 óráig. Természetesen, ha van min, ha épp anya vagy apa otthon van, hogy a gyermek használhassa a szülő okos telefonját, ha az segít becsatlakozni a belépési kóddal, hiszen a két kisebb osztályom még nem tud sem írni, sem olvasni, ha az internet sem akadozik, ha az áramszolgáltató nem kapcsolja le az áramot abban az utcában… A szülők szerencsémre mindenben a partnereim, de így is sokszor egy korabeli szeánszhoz hasonlít a tanítás: „Hanna itt vagy velünk?… Zsófia hallasz engem?… Zsombim, ha itt vagy, kérlek válaszolj!” S ez után folytatódik délutántól szinte estig, a tananyagok megszerkesztése és feltöltése a Virtuális tanterembe, a beérkezett feladatok értékelése…
Ez mindenki számára megoldható?
Sajnos nem, nem tudom tartani a kapcsolatot mindenkivel, mert, vagy csak egy eszköze van és azon egy időben kellene több diáknak tanulni, vagy mert nincs egyáltalán. Ez utóbbi esetben például hetente kétszer elmegyek a Cigánysori negyedbe 12 órára és ott tanítom három kisdiákomat “nem online módon”, ameddig tart a munkakedvük. Épp erről “panaszkodtam” egyik beszélgetésünk során kedves barátomnak, Tóth Zoltánnak, aki nemcsak apukaként, hanem a Magyar Református Szeretetszolgálat segítőjeként már az elmúlt karácsonyvárási időszakban is járt Élesden, amikor szegényebb sorsú diákjaimnak nyújtott át egy tartalmas taneszköz- és élelmiszercsomagot, így mindkét minőségében átérezte helyzetem.
Akkor ez volt ennek a segítségnyújtásnak az első szikrája?
Pontosan. Elmeséltem neki a mindennapi küzdéseim az online oktatással, s arról a kezdeményezésről is, amihez Pető Dalma által csatlakoztam önkéntesnek. Ő, a nagyváradi Ovisuli Egyesület elnökeként, az RMDSZ Nőszervezete nevében, de partnerségben a helyi civil szervezetekkel, az Együtt vagyunk! önkénteshálózat keretében gyűjtési akciót hirdetett Nagyváradon és Bihar megyében. Arra kértük az embereket, “segítsenek okosan” azzal, ha van otthon fölösleges, de működő okos telefonjuk, táblagépük, bármi, amin tanulni lehet, adományozzák azoknak a gyerekeknek, akik okos eszközök hiányában kimaradnak az online oktatásból. Amikor kérdezte Zoli, hányan adakoztak nekem, és elmondtam, hogy senki, azt mondta, van egy remek ötlete, várjak türelmesen. Ezt a közbenjárást most Zolinak, jó szívvel megköszönöm.
És itt lép a történetbe a Gál Ferenc Egyetem Szarvasi Gyakorló Általános Iskola és Gyakorlóóvoda…
Igen, Zoli megkereste lánya iskolájának vezetőjét, az egyetem képzésfejlesztési igazgatóját, Bíró Gyula egyetemi docenst. Zoli elmesélte a helyzetemet Gyulának, ő pedig megoldáson törte a fejét, cselekedett és segített. Bíró Gyula íróként valamikor azt írta egyik novellájában, hogy “a lélekkel csupán két valami foglalkozik igazán: a pszichológus és az ördög.” Tudom ezt másra értette akkor, de eszembe jutottak szavai, amikor láttam azt, hogy mind az öt tablet kis gazdára talált. Köszönetet mondok a nevükben Gyulának, az intézményének, a Gál Ferenc Egyetem kis és nagy polgárainak, amiért “angyalként” segített. Saját autójával elszállította az ajándékcsomagokat Biharkeresztesre. Meglepetés is volt minden tablet mellett: póló, kulcstartó, vonalzók, édesség, szájmaszk, karkötő.
Kikhez kerültek a tabletek?
Hétvégén, Mikulás napjára, mindenkihez személyesen eljuttattam. Egyet Erdei- Balogh Anita Erika ötödikes tanuló kapott, volt diákom, kettőt a Kajántó Mária Ifjúsági Otthonban tanuló elsős Nagy Bence és Török Sándor, s majd az új kislány is, aki szintén elsős lesz, de jövő évtől kerül az otthonba, kettőt pedig a Cigánysoron élő Venţel Antónia előkészítős és elsős testvére Jeremiás kaptak, együtt a negyedikes unokabátyjukkal Samuval, megjegyzem, hogy ebben a családban az óvodás Filip és az ötödikes unokatestvér, Dávid is fogja használni. Szerencsére nem mindenki egy időben kell online órákra csatlakozzon, így ezt optimálisan meg lehet oldani.
Beszélgetésünk zárszavaként köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki segített bármilyen módon azért, hogy az élesdi iskolások tablethez, s általuk egy esélyhez jussanak az online tanuláshoz. “Együtt bebizonyítottuk, hogy összefogással még a lezárt határakon is át lehet jutni. Végül pedig hálámat és tiszteletemet is tolmácsolom nektek: jó volt együtt munkálkodni azért, hogy a gyermekek legyenek az igazi győztesek.”
