Főállását tekintve a Gál Ferenc Egyetem Pedagógia karának végzős hallgatója, mellette cukrásznak tanul. Kasik Máté kreatívitásával már találkozhattunk a Cervinus Teátrum majd az arborétum szünidei táboraiban. Gyerekkorában is kedvelte a technika órákat, mindig kereste a kihívásokat. Az ő ötlete alapján indult el a hulladék újrahasznosítás a tanórákon.
Arról, hogy a sütésnek hódol, csak most hallottunk. Megkerestük és arról faggattuk hogyan zajlik náluk a felkészülés az ünnepekre. Ottjártunkkor három süteményt is megkóstolhattunk A kávés opera szeletet, az erdei gyümölcsös fehércsoki mousse-t (piros zselés tetejű), illetve a meggyes csoki mousse-t (lila színű), plusz a sós-karamelles bonbonokat.
Férfi létedre hogyan “kattantál” rá a sütésre?
Nagyon jó kérdés. A „mikor” kérdésre a válaszom, gyerekkoromban. A hogyanra még magam sem tudom a választ. Már kisgyerekként is számtalan dolog érdekelt, az alkotás, a kutatás, a természet majd a biológia, a technika, és persze az evés, az új ízek megkóstolása, megtapasztalása. Édesanyámnak sokat segítettem a konyhában, folyton tanultam tőle, és csodáltam, hogyan készül egy-egy érdekesebb desszert. Később már magam vettem birtokba a konyhát és kísérleteztem bonyolultabbnál bonyolultabb receptekkel és technikákkal, amelyek hol jobban sikerültek, hol pedig kevésbé. Különböző gasztronómiai versenyeken is megmérettetem a tudásomat, ahol sok esetben dobogós eredményt értem el. Mára szinte minden családi rendezvényre és összejövetelre én készítem a desszerteket.
Úgy hallottam, hogy semmit sem vásárolsz, minden sütemény vagy tortaalkatrészt sajátkezűleg készíted el, a legaprólékosabbat is. Mi volt az, ami legjobban igénybe vette a türelmedet, tudásodat?
Így igaz, amit el lehet készíteni házilag, azt el is készítem. Addig próbálkozom, kísérletezem, amíg nem sikerül. Természetesen vásárlok én is különböző dekorációs „apróságot”, amit házilag nem lehet előállítani. Aki ismer, az tudja, hogy türelmem az határtalan, ami sokszor nem árt. Képes vagyok kitartóan akár napokon keresztül egy desszerten dolgozni, dekorálni.
(Eddig) egy olyan dolog van, ami igazán igénybe veszi a képességeimet és türelmem,de nem adom fel! Az pedig a nagybetűs MACARON. Ennyi fejfájást nem okozott még más desszert, lassan több kiló mandulalisztet elsütöttem és még nem éreztem rá igazán az ízére. Valamikor tökéletes és ettől erőre kapok, majd következő alkalommal már nem sikerül.
Milyen sütiket készítesz szívesen?
Röviden… mindenfélét. A magyar süteményektől a francia, olasz, orosz és amerikai desszertekig mindent. Nálunk mindenki a habos, lágy, krémes süteményeket részesíti előnyben. Tehát a mousse, a különböző krémek, öntetek nélkül nincs is süti nálunk. Ezekhez egy megfelelő piskóta, egy ropogós és egy zselés réteg társul és kész a tökély.
Van esetleg kedvenced?
Természetesen van. A mousse tortákat nagyon szeretem mert „könnyű” elkészíteni és bárhogy lehet őket variálni, ízesíteni. A nagy kedvencem az olasz karácsonyi kalács, a panettone, amelyet 3 napig készítek minden évben karácsonykor és ennek az orosz változatát, a kulics-t minden húsvétkor. Az abszolút kedvencem az olasz Sfogliatelle, azaz „rákfarok süti”. Ami leegyszerűsítve egy narancsos-fahéjas ricottával töltött leveles tészta.
Most cukrász iskolába jársz. Hosszú távra tervezel ebben a szakmában?
Igen is meg nem is. Mindig is cukrász szerettem volna lenni, de sosem abba az irányba mentem továbbtanulni – amit nem is bánok. Jelenleg végzős hallgató vagyok és a szakdolgozatom írása közben is különböző ízkombinációk/technikák ugranak be, amik miatt a szakdolgozatom nem halad. Én el tudom magam képzelni, mint cukrász a jövőben, de a tanulmányaimat is szeretném tovább folytatni.
Hogyan készülsz a karácsonyra? Ajánlanál egy sütit az ünnepekre?
A karácsonyra a lehető legnagyobb energiával készülök. Az ünnep közeledtével sorra kerülnek elő a hagyományos, az ünnepi asztalról nem hiányozható sütemények, mint a bejglik, mézeskalácsok, a krémesek, többlapos sütemények, és a kevésbé hagyományos desszertek a tiramisu, mousse torták, panettonék, bonbonok, trüffelek. Ezeket az ünnepet megelőző pár napban készítem el, hogy minden a lehető legfrissebb és legtökéletesebb legyen.
Egy különleges receptet szeretnék megosztani az olvasókkal, mely elkészítéséhez némi kézügyesség is szükséges, de a végeredmény magáért beszél.
Fűszeres meggyes-csokis mousse desszert
Vajas piskóta:
– 120 g puha vaj
– 120 g porcukor
– 120 g tojás, lazán felverve
– 120 g liszt
A puha vajat a porcukorral fehéredésig keverjük. Több részletben hozzádolgozzuk a tojást, majd beleforgatjuk az átszitált lisztet. Egy sütőpapírral bélelt tepsin kb. fél centi vastagságban kikenjük, majd az előmelegített 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kihűlni.
Vörösboros-fűszeres meggymousse:
– 200 g meggypüré
– kb. 2 dl vörösbor
– 50 g cukor
– 2,5 lapzselatin
– 250 g habtejszín
– szegfűszeg, fahéj
A meggymousse-hoz a meggypürét a borral a cukorral és a fűszerekkel összefőzzük majd belekeverjük az előzőleg hideg vízbe áztatott, majd kicsavart zselatinlapokat, és hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni. A habtejszínt habbá verjük, és két részletben a meggyes részhez forgatjuk.
Étcsoki mousse:
– 65 g tej
– 100 g étcsokoládé
– egy csipet só
– 1 ek. méz
– 100 g habtejszín
A tejet alacsony tűzön forrásig melegítjük, majd beledobjuk az apróra vágott étcsokoládét, és simára keverjük. Hozzáadjuk a mézet, a sót. A habtejszínt kemény habbá verjük, majd két részletben ezt is hozzáforgatjuk.
Összeállítás: A forma aljába, -ami lehet gyümölcskenyér forma, őzgerinc forma- elterítjük a meggymousse-t, erre az étcsoki mousse-t majd a tetejére a vajas piskótát. Ezt betesszük a hűtőbe egy éjszakára. Másnap megmelegítjük a forma oldalát és kifordítjuk belőle a süteményt, és kedvünk szerint díszítjük.
Pohárdesszert esetén a meggymousse után egy piskótakorongot teszünk és erre az étcsokimousse-t.
Sajnos ezt a pohárkrémet nem volt alkalmunk sem megkóstolni, sem lefotózni. Talán legközelebb!
