Nem szeretek a kirakatban lenni – mondta néhány évvel ezelőtt, amikor a rá bevallottan jellemző „magányos farkas” státuszról beszélgettünk. A látványos megújulást produkáló Bodonyi Dóra ma is az önálló felkészülés híve, de a közös célért való küzdelmekben őszintén örömét leli. Akárcsak abban, hogy eredményei által rávetült a sportág, és a nagyközönség figyelme.
Medveczky Erika nyilatkozata szerint az egész csapatból Ön küzdött a legtöbbet az Örökös Bajnok-címért. Egyetért ezzel a megállapítással?
Nem feltétlen, hiszen fiatalon, 26 évesen lettem ötszörös világbajnok. Az igaz, hogy három év alatt szereztem meg azt az öt aranyat, és nekem ehhez nagyon mélyről kellett visszajönnöm. Nehéz volt, senkinek nem kívánom. Ha Erika erre gondolt, akkor igaza van.
Az edzőváltáson kívül mi járult még hozzá más ahhoz, hogy visszatérhessen az élmezőnybe?
Azt gondolom, hogy ez egy folyamat; az ember megérik bizonyos dolgokra. Mérlegre tettem: élhetek úgy is, hogy nem kajakozom. Abbahagyom az egészet, elmegyek egy irodába dolgozni nyolctól négyig, – vagy azt csinálom, amit valójában szeretek. Apait-anyait beleteszek, és ebből igyekszem a legjobbat kihozni. És akkor nagyon erre dőlt el a mérleg mutatója…
Hátráltató tényezők?
Elég alázatos vagyok…
talán túlságosan is…
Ez hátrány?
Sokszor. A normális keretek közt kell maradnom.
17 évesen aratta élete első nemzetközi győzelmét. Hogyan emlékszik vissza arra a versenyre?
Hol is volt az? Talán Rasice… nagyjából arra emlékszem, hogy nagyon hideg volt és nagyon fáztam.
És a legutóbbi győzelem?
Nem a legutóbbi hagyott bennem mély nyomot, hanem a szegedi világbajnoki négyes. Igazán megható élményt jelentett annyi ember előtt, hazai pályán nyerni.
A kajak-kenu sportág legfrissebb Örökös Bajnokával készült interjú teljes terjedelmében a karácsony előtt megjelenő Ahogy tőlünk telt….. című sportágtörténeti könyv második bővített online kiadásában jelenik meg.
Bodonyi Dórával készült írás a 410. oldalon olvasható.
Forrás: kajakkenusport.hu
