Halvány ködöket megörökíteni nagy kihívás az asztrofotósoknak. Nem csak a sok sok távcső mellett eltöltött idő a megoldás, hanem a különleges képrögzítési technika, és a speciális vizuális megoldások is. Bagi Lászlónak mindhárom összejött:
Az augusztusi csillagfényes éjszakákat kihasználva, egy hatalmas kiterjedésű ködöt szemeltem ki. A Sharpless 2-132 katalógusszámú, rendkívül alacsony felületi fényességű emissziós ködösséget igyekezetem, a lehető legrészletesebben megörökíteni. A ködösség érdekessége, hogy a figyelmes szemlélő egy oroszlán alakját láthatja meg a ködösségben, profilból. A rejtőzködő oroszlánt egy speciális technikával, keskeny sávú szűrőkkel sikerült megörökítenem. A technika nagyon hasonló a HST (Hubble űrtávcső) hasonló szűrőkkel készült képeit feldolgozó módszerével. Az “Oroszlán” Földtől való távolságát megközelítőleg 10 000 fényévre becsülik.
A kevésbé ismert Sharpless-katalógus ködeiről azt érdemes tudni, hogy a 1950-es évek végén, a kezdetleges Hidrogén alfa keskenysávú szűrők kifejlesztésével a szakcsillagászoknak lehetősége nyílt a korábbiaknál jóval halványabb, hidrogénből álló galaktikus ködöket feltérképezni. Stewart Sharpless 1959-ben véglegesítette a galaxisunkban található vörös (hidrogén, vagy HII) csillagködöket összegyűjtő jegyzékét, a Sharpless 2 katalógust, amiben sok, addig ismeretlen halvány objektum is helyet kapott, többek között az Oroszlán-köd. Ezek együttesen hozzásegítették a csillagászokat ahhoz, hogy galaxisunk azaz a Tejút szerkezetét jobban megismerhessük. A csillagászok segítségére voltak a vörös csillagködök is, hiszen azok fizikai mivoltuknál fogja nyomjelzik Tejút spirálszerkezetét. A spirális mintát innen a Földről csak nagyon nehezen tudjuk megfigyelni, hiszen a korong alakú Tejutat csak az “éléről”, egy egybeolvadó sávként láthatjuk Éppen ezt a nehézséget hidalták át később a csillagászok a vörös csillagködök, és más jellegzetes objektumok precíz megfigyelésével, színképelemzésével és sajátmozgásuk meghatározásával.
Ezen csillagködök némelyikének van izgalmas belső fizikája, némelyik kevésbé érdekes, de mindegyikben benne van a lehetőség, hogy egy amatőrcsillagász korszerű asztrofotóján remekül mutassanak, mint látványos, festményszerű színes alakzatok. Az Oroszlán-köd szépsége például abban rejlik, hogy a vöröses-narancsos hidrogénben gazdag régió mellé társul egy ionizált oxigénben gazdag kékes terület, ami a speciális színpalettát (Hubble paletta) alkalmazva a képen látható szép és egyedi színharmóniát villantja fel nekünk.
Forrás: magyarsztrofotosok.hu
