Bizonyára többeknek feltűnt az a fülesbagolycsapat, ami napról napra a tanítóképző, illetve a Tessedik Sámuel Múzeum közötti nyírfán keres menedéket a hideg elől. A Kossuth utca piramistölgyeit is kifejezetten szeretik. Évek óta megfigyelhetjük a fák alatt a köpetükből.
Miért van ez, tettük fel a kérdést Molnár Gézának, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi felügyelőjének, aki elmondta, hogy a városokban mindig 1-2 fokkal melegebb van, mint a környező szántókon, szabad területeken. Ezeket a városi hőszigeteket előszeretettel használják az idő hűvösebbre fordultával a baglyok. Ezek a fák, és különösen az örökzöldek nemcsak hőmérséklet és szél szempontjából jelentenek menedéket, hanem a nappali madarak, például varjúfélék, vagy a nappali ragadozó madarak zaklatásától is. Azért keresnek örökzöldeket, mert azokon nincsenek annyira szem előtt. Itt nappaloznak, majd a szürkület beálltával jön az aktivitási időszakuk, amikor kivonulnak a mezőgazdasági területekre, ahol reggelig táplálkoznak.
A Szarvason nappalozó erdei fülesbaglyokat ő és munkatársai számolják évről évre. 2018-ban 112, 2019-ben 62, 2020-ban 102 egyedet jegyeztek fel. Számolásukról elmondta, hogy két módszer van. Az egyik az, amikor egyesével megszámolják a fákon ülő egyedeket. Ez egyszerűen véghez vihető például a tanítóképző kollégiuma és a Tessedik Sámuel Múzeum között álló a nyírfán. Az örökzöldeken, például a lucfenyőn, illetve a borostyánnal benőtt piramistölgyeken pedig szürkületkor, a baglyok kihúzásakor kell megszámolni, hány bagoly repül ki.
Nem építenek fészket, hanem más fajok, ragadozó madár, gólya, szarka vagy éppen valamilyen varjúféle elhagyott fészkét foglalja el. A tudomány ezt fészekparazitának nevezi, mondta Molnár Géza. Ilyen jellegzetes hely volt Szarvason a Gál Ferenc Egyetem vadszőlővel benőtt zöld épülete, amíg a közelmúltban újra nem szigetelték és le nem bontották róla a növényi takarót. Nálunk még nem, de Kisújszálláson már megfigyelték, hogy magasabb ablakba kitett balkonládába belefészkelt, és ott költötte ki fiókáit.
Mindenképp nagyon fontos, hogy ha ember közelében próbálkozik a bagoly, akkor zavartalanságot kell neki biztosítani a fészek kiválasztásának az időszakában. Ha már kikeltek, akkor már nem annyira érzékenyek a körülöttük levő mozgásra.
Az erdei fülesbagoly fiókái még a röpképesség előtti időszakban elhagyják a fészket. Ez egyfajta védekezési stratégia, amivel azt akarják elkerülni, hogy ha egy ragadozó megtalálja a fészket, akkor mindegyik fiókát felfalja.
A fiókák aztán a fák ágai közül a táplálékkérő hangjukkal csalogatják oda a szülőket. A városok lakói nem szokták szeretni ezt a hangot, mert ez kifejezetten erős, és a kis baglyok pedig egész éjjel éhesek, tette hozzá a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi felügyelője.
Ilyenkor félre sikerülhet egy-egy ugrás, amikor földre kerülhet a kis bagoly. Ha nem sérült, nem vérzik, nem tűnik betegnek, akkor mindössze annyit kell neki segíteni, hogy vissza kell helyezni egy faágra. Onnan majd ő tovább ugrál. Ahogy telik az idő, egyre ügyesebb lesz, végül ő is elrepül.
Szarvas környékén az erdei fülesbagoly mellett jellemző a réti fülesbagoly, ami magaskórós társulásokban fészkel, a kuvik, ami kifejezetten odúlakó, esetleg padlásokon keres menedéket. Jellemző még a gyöngybagoly, ami szintén odúlakó. Nála kifejezetten fontos a magasság, illetve ő hajlandó a bálarakások réseiben is költeni.
