Postafiók
Mikor én gimnáziumi diák voltam, nagy, széles osztálytermekbe jártunk, a táblára krétával írtuk fel a számunkra teljesen felfoghatatlan feladatokat, amiket a tanárral együtt oldottunk meg órákon. Sokszor jókat nevettünk egyik fiú osztálytársunkon, aki sosem készült, mégis hatalmas színészi tehetségét megcsillogtatva adta meg a módját a felelési előkészületeknek. Ő volt az osztályunk színfoltja: nagyszerűen tudott zongorázni, és bizony szélhámossága nem ismert határokat. Ha valamelyik órán felszólították felelni, feszült és izgatott csend támadt a teremben: feszült, mert tudtuk, ő megint nem tanult és hamarosan új áldozat után néznek, mégis izgatott, hiszen végre ma is kabaré műsor lesz!
Milyen jó is visszaemlékezni ezekre az időkre, történésekre! Mennyi nehézséget, fáradtságot és csínytevést éltünk át EGYÜTT, mi, az osztály.
Ez az, amiből kimaradnak többek között a digitális oktatás ideje alatt a gimnáziumi diákok: nincs tanterem, nincs közösség, nincs kapcsolat….csak egy rideg gép.
Középiskolás tanárként – talán mindannyiunk nevében – elmondhatom: az elmúlt időszak nagy mentális-pszichés kihívások elé állított tanárokat és diákokat egyaránt. Egyik pillanatról a másikra egy új, „modern” oktatási módszer előtt találtuk magunkat, régen magunk mögött hagyva a táblánál krétával a kezünkben magyarázunk a tanulóknak verziót. Hirtelen minden munkát számítógép mellett ülve végzünk el, miközben fogalmunk sincs a tanulóink lelki állapotáról, csak nézzük hol a monitort, hol az órát, vajon feltettem? Kijavítottam?Elküldtem a kódot? Már megint nem küldött be feladatot! Miért nincs net? Ezt meg hogy nem értik? Már megint alszanak a gép előtt…..- záporoznak a gondolatok – és senki sem válaszol.
Belefásultak. Nincsenek osztálytermi órák, ahol az osztály színfoltja felelésre készülődve hangolná fel a többieket, és nincs kedvenc időtöltésük a szünet, amikor meg lehet szállni az iskola egyetlen kis büféjét, kiszemelve a legnagyobb és leglaktatóbb szendvicset, amit csak úgy érdemes megenni, ha mindenki esdeklőn könyörög egy harapásért belőle.
Mit lehet ilyen helyzetben tenni?
Felvesszük a versenyt az új módszerekkel dacolva az idővel, tovább fejlesztünk, buzdítunk, figyelmeztetünk, motiválunk…..ha még figyel ránk valaki.
Figyel rám valaki?
Rajztanárként teljesen át kellett formálnom a tanmenetemet, sőt az életvitelemet. Nincs iskola, ahova be kell reggelente rohanni, miután a reggeli kávémat gyorsan leerőltetem a torkomon, de enni már csak a tanáriban tudok pár szem kekszet és már kezdünk, jönnek be a terembe a nyüzsgő diákok. Most egyszerűen megáll az ember a számítógép előtt a kávéját kényelmesen szürcsölgetve és mondja magában: ÚJRATERVEZÉS – ez most divatos kifejezés lett a műholdas tájolóknak köszönhetően.
Miként lehet felkelteni, megőrizni, motiválni az érdeklődést a rajz órák iránt? Technikailag kicsit ki vagyok segítve, hiszen a legtöbb háztartás elég jól felszerelt, szórólapokban nálam sincs hiány…olló, ragasztó, ecset meg kéne, hogy legyen másoknál is. Alsóbb évfolyamokon több órán át foglalkoztunk népművészetünk formakincseivel, rajzoltattam régi magyar parasztházakat, megismerkedtünk a tulipános ládák történetével, felsőbb évfolyamokon pedig népi bútorokat modernizáltunk, remélve, kedvet kapnak későbbiekben ilyen jellegű berendezési tárgyak tervezésére, kivitelezésére. Végzősökkel szerkesztettem Nap, világ és rozetta szimbólumokat – ezzel emlékeztetve őket a szépséges, faragott, festett székely kapuk, valamint a régi hímzések motívumvilágára. Illusztráció formájában készültek alkotások a magyarok ősi mondavilága alapján kiválasztott két történetből: Turul monda és a Csodaszarvas legendája alapján. Ősi jelképként Életfák készítése sem maradhatott ki. Természetesen technikailag nem kötöttem meg a kivitelezés módját, csupán a színek használatát szoktam tőlük elvárni, mivel a színek nem csak a rajzlapokat, de még az életünket is meg tudják szépíteni.
Egységesen, minden évfolyamon tanultunk vonalrajzokkal, faktúraképzéssel kialakítani csendéleteket, növény és állatformákat. Mi állhat közel a tanulók szívéhez? Még év elején kérdeztem végig az osztályokat, kinek van otthon valamilyen házi állatkája? A válasz mennyisége még engem is meglepett, szinte mindenki feltette a kezét. Kicsit bátortalanul fogtak hozzá a különböző állatok megrajzolásához, de végül örömmel ismerték fel, nem is olyan nehéz ez a feladat. Fontosnak tartom felmérni, mi érdekli a gyerekeket, hiszen magával a témával is tudjuk őket motiválni egy-egy rajz elkészítésére.
Kihasználva a helyzetet (mivel a tanár is csak ember), miszerint otthon mindig van ragasztó és olló, ami rajzórákon majdhogynem lehetetlennek tűnő vállalkozás szokott lenni, montázs technikát alkalmazva különböző feladatokkal álltam elő. Mindig hangsúlyozom a gyerekeknek, hogy minőségi munkát várok el és egész lap felületre dolgozunk, valamint a háttér is a kép része – ennek köszönhetően valóban szebbnél – szebb alkotásokat kapok tőlük, amiket az iskolánk honlapján rendszeresen be is mutatunk. Egyik ilyen különleges feladat volt: elvont gondolatokat kellett megjeleníteni emberi portrékon. Mi jár a fejében? – ezt adtam az alkotások címének.
Másik kedvenc és hálás feladattípus a reklámgrafika. A különböző betűk kiszerkesztése, megformálása, összekapcsolása a közlendő képi információval nem csupán rajzkészséget igénylő feladat. Megfogalmazni az otthon és szeret szavakat, vagy éppen az iniciálékat olyan formában, ami idegen nyelvű emberek számára is azonnali felismerhetőséget tesznek lehetővé – nem könnyű. Felsőbb évfolyamokon plakátkészítésnél használhatták fel ezzel kapcsolatosan korábban megszerzett tudásukat. Utóbbi feladat elkészítését számítógépes grafikai, vagy éppen számítógépes montázsként kapták meg, végül is ez most tényleg mindig kézre eső eszköz mindenkinek.
A színek szerepét nem is tudjuk igazából felbecsülni, hiszen színek nélkül halott lenne a világ. Különböző hatásuk van az emberi szervezetre: felélénkítenek, vagy ellazítanak, segítenek a tájékozódásban, esetleg javítják a koncentráló képességünket. Hangulati hatásuk révén az emberek közérzetét is erősen befolyásolják a vegetatív idegrendszeren keresztül. A világos színek barátságos, kellemes hangulatot teremtenek, ellentétben a sötét, komor színek kedvetlenné és depresszívvé is tehetik az embert. A színekről tanult ismeretek segítenek értelmezni a reklámfilmek, reklámgrafikák által bemutatott világot, egyértelművé teszi a közölt vizuális információ tartalmát. Foglalkoztunk különböző rajzi feladatok kapcsán a színek hőfokával, telítettségével, kontrasztjaival, színharmóniákkal, amiket nem csupán a képzőművészet, de a fotózás területén is nagymértékben hasznosíthatnak.
Ki ne tudna manapság fotózni?
Mindenkinek van már okos telefonja, amit mindenféle szuper technológiás és nagy felbontású fényképező funkcióval ellátva árulnak. A diákok folyton fotóznak, gyakran azt is, amit nem kéne. Elénk táruló látványt azonnal magunkévá tehetjük általa, majd módosíthatjuk különböző effektekkel, formázhatjuk kedvünk szerint. Az egyik legnépszerűbb technológiává nőtte ki magát, ezzel helyet követelve magának az oktatásban. Haladni kell a korral, sokkal jobban motiválhatók a diákok a rajzi alkotó folyamatokra, ha fotóikon keresztül kérjük számon a tanultakat. Véleményem szerint minél változatosabb feladatokkal szolgálunk nekik, annál eredményesebb és igényesebb munkákat kapunk vissza. Kérjük meg őket, tegyenek fel akár korábban készített természetfotókat és aztán döbbenten üljünk a válogatott gyönyörűségek előtt. Mert ők is képesek meglátni a világban a szépet! – számomra ez a lényeg.
Murányi Viktória szaktanár – Vajda Péter Evangélikus Gimnázium
