Ha egy drámát látunk a színházban fontos, hogy a taps mennyivel a vége után kezdődik. Ugyanis, amikor vége az előadásnak, a néző még a hatása alatt áll, nem kezd el azonnal tapsolni. Ha valakit kevéssé kötött le, akkor hamar tapsol, hisz vége, tapsolni illik. A színészek, a rendező azonban izgatottan figyeli a hatást, persze ez csak az egyik láthatatlan tetszési index, ami a nézők ösztönös reagálása az előadásra.
A Cervinus Teátrum két felolvasószínházi bemutatót vett fel, amelyeket a szarvasi televíziókon keresztül láthattak az érdeklődők. Ráadásul mindkettő olyan színdarab volt, amelyben a néző reagálása fontos lehet az alkotók számára. Az első egy tragikomédia Ivan Bukovčan Hurok két személyre, a másik Július Barč-Ivan Ketten című színműve.
Az első darab egy szerelmi háromszög, ahol a férj, Gresko úr (Timkó János) már évek óta a padláson rejtőzködik a rendőrök elől és a pókokkal „beszélget”. Egyszer csak megjelenik egy férfi, Hess úr (Boronyák Gergely), aki elmondja, hogy Gresko felesége, Anika (Dósa Zsuzsa) szeretője, de szökni készül az asszony elől. Egyébként már előjöhetne, mert amiért bujkál, az megoldódott, nem ő tette, újra működik a forrás, aminek elapasztásával a férj fenyegetőzött. Szó szót követ, megjelenik a feleség és mindkettőjüket csapdába csalja. „Maga a padlás foglya lesz… én meg a felesége ágyáé! A lehető legrosszabbat kívánom önnek, Greskó úr.” – mondja Hess megtörten. A dráma vége Greskó szinte őrült szavai: „Ez csak … ez csak egy rossz álom! Jobb lesz, ha inkább alszol Greskó, jobb, ha tovább alszol.” Íme a hurok két személyre, avagy két férfi egy nő pókhálójában. A két férfi számára nincsen élhető jövő.
Ennél sokkal feszültebb volt a másik mű, amely egy pszichodráma. A cím itt is találó: két férfi, anya és lánya, férj és feleség, ketten szerelmesek ugyanabba a nőbe. Mauro (Timkó János) menekül. Messze a várostól egy kunyhóban talál menedéket, ahol a festőnő (Dósa Zsuzsa) él. Mauro August (Boronyák Gergely) elől menekül, aki persze rátalál. A dráma története egy cirkuszhoz vezet, ahol August megölte Marianna (Eva Javorská) férjét, amit úgy állít be, mintha Marianna tette volna. A bíróságon Maurio vall Marianna ellen, amire Aurio lelki terrorral kényszerítette. A két férfi beszélgetéséből bontakozik ki a múlt történése. Így az is, hogy mindkét férfi szerette, szereti Mariannát, aki látszólag megháborodott, és akit a festőnő bújtat. Maurio elmehetne az éjjel, a festőnő is erre bíztatja. August megöli a festőnőt, hiszen tudja titkukat. Maurio Augusttal elmegy. Maurio számára nincsen élhető jövő. Marianna számára talán igen.
Feszült dráma, még így képernyőn keresztül is. Leírva csak a felszín, nézve, a mondatokat hallgatva igazi pszichodráma. Sajnálom, hogy ezt nem élőben láthattuk, mert akkor valószínű sokkal elementárisabb hatása van. A színészek játéka hat a közönségre, a közönség reagálása hat a színészekre. Ezekben a feszült pillanatokban valószínű „tapintani lehetett volna a csendet”. Vagy hallani lehetett volna, hogy „lélegzik a csend”.
A magas színvonalú játékot köszönjük a négy színművésznek:
Dósa Zsuzsának, aki mindkét esetben határozott nőt alakít. A Hurok két személyre Anikája csak a saját érdekét, érzéseit veszi figyelembe, a Ketten festőnőjeként összetett, érzékeny, okos nőt formál meg, aki segíteni próbál egy gyenge férfinak, miközben a lányát is oroszlánként védi mindkét férfitól, ami sikerül is neki. A festőnő végül az életével fizet a pszichopata Aurélio keze által.
Timkó Jánosnak, aki a Hurok két személyre Greskojaként az őrület határán lévő férfit alakít, aki nem néz szembe önmagával a tényekkel, az egyedüllét már a józan eszét veszélyezteti. A Ketten Maurojaként pedig egy tehetetlenül sodródó, esendő emberkét látjuk, aki menekül, próbálkozik, de mégis bántalmazójával marad, mert már nem akar, nem képes menekülni.
Boronyák Gergelynek, aki két ellentétes szerepet játszott. A Hurok két személyre Hesse segítőkész, türelmes, jószándékú férfi. A Ketten pszichopata Auréliojaként félelmetes gyilkos, aki nem vállal felelősséget, azt a gyengébbre hárítja, nincs kétség afelől, hogy Mauriot bármikor odadobja, ha az érdeke úgy kívánja.
Eva Javorskának, aki a második darabban Mariannát alakítja, aki úgy tűnik megháborodott, de a néző nem így érzi, ezt csak férje gyilkosa előtt „játszotta”. Talán jobban ismerte a két férfit, mint amit a felületes szem lát. Hiszen Maurio arcát lágyan megsimogatja, Aurliotól pedig fél. De a festőnő is Mauriohoz kedves, segíteni próbál neki, Aurélioz nagyon hideg, kemény.
A színészek olyan briliáns alakítással játszottak, ami drámaivá, hitelessé tette azokat a figurákat, akiket alakítottak. Tökéletesek, emlékezetesek voltak szerepükben. Biztos, hogy a színművészeknek hiányzott a közönség, de így képernyőn keresztül is átjött mind a két dráma, különösen a második, amelyet feszülté, krimiszerűvé tudtak tenni. Mindkét felolvasószínházat megőrzi a felvétel a nagyszerű színművészek remek alakítását. Nem mondom, hogy ha ott ülünk a nézőtéren, nem lett volna erősebb, hatásosabb, lélekbe markolóbb, hiszen kell az energiaáramlás, ami színész és néző között létrejön. Ebben az időben ezt is köszönjük a Cervinus Teátrumnak – remélem még rajtam kívül sokan így gondolják. Kérem, jelezzenek vissza a színháznak, hogy érezzék: érdemes!
Galambos Edit
A fotók a Hurok két személyre próbáján készültek. Fotó: Babák Zoltán
