Az elmúlt év a kihívások éve volt.
A napokban olvastam egy nőknek szóló hetilapban „ Az élet kényszerít, de jó, ha nem kényszernek élem meg, hanem kihívásnak, ami lehetőséget biztosít arra, hogy fejlődni tudjak.”
Szülőket, diákokat, bennünket, tanárokat az online oktatás állított új kihívás elé. A tananyag átadásában már nagyobb rutinnal rendelkezünk, mint egy évvel ezelőtt. A technika is fejlődött, a világhálóra felkerült interaktív anyagok is nagy segítséget nyújtanak, és mi, a Gál Ferenc Egyetem Gyakorlóiskolájának tanárai is egyre kreatívabbak lettünk.
Március 8-án ismét ránk köszöntött az online oktatás, ezzel egy újabb kihívás onnan, ahonnan végképp nem számítottam rá.
Az új kihívást számomra az osztályfőnöki óra jelentette.
A Google Meeten való beszélgetés nagyon jó, de nehezebb koordinálni 28 hatodikos tanulót, akiknek nagyon sok mesélnivalója van, hiszen hiányzik nekik is a személyes kapcsolat.
A lecke fel lett adva, ezúttal a tanárnak.
A megoldásához a mentőötletet a Városi Könyvtár felhívása adta március 15-ére hirdetett történelmi sétájával. Én is elindultam és készítettem egy szelfit a kezdőpontnál, majd az osztály classroom csoportjában én is meghirdettem a kihívást: mindenki, aki teljesíti, küldjön egy hasonló fotót. Meglepetésemre a kellemetlen időjárás ellenére sorra érkeztek a fotók.
Működött a dolog: a következő osztályfőnöki órán örömmel mesélték egymásnak az úton szerzett ismereteket.
Fellelkesedtem és azon gondolkodtam, hogy folytathatnánk.
Az első órákon koruknak megfelelő kvízeket kerestem, amit online oldottunk és versenyeztünk, ki hány pontot szerez.
Aztán lassan beköszöntött a tavasz, és felmerült a kérdés, mivel tudnám kimozdítani az osztályom tagjait a számítógépek mellől úgy, hogy városunk nevezetességeit is jobban megismerjék. A kérdésben benne volt a válasz: városismereti kihívást indítottam.
Három fotót készítettem, melyen csak egy apró részlete látszott Szarvas turisztikai látványosságának. Ismét „közös” fotót kértem a felkeresett objektummal. Egyre több tanuló csatlakozott és a szülők érdeklődését is felkeltette a dolog.
A következő kihívásban ajtórészletek alapján kellett megtalálni a nevezetes épületet.
Mikor elindítottam, nem gondoltam, hogy saját magamat is „kihívom”, folyamatosan jár az agyam, melyik ismert vagy kevésbé ismert városunk múltjához kapcsolódó helyhez vezessem el tanítványaimat immár szüleikkel együtt.
Természetesen engem is lelkesít, hogy ők örömmel teljesítik a feladatot. A következőkben emléktáblákról, majd épületek homlokzatairól kapnak képet.
Nem titkolt tervem, hogy olyan helyeket is felfedezzenek, amik nincsenek nap mint nap a szemünk előtt, illetve elfeledett nevezetességek.
