Nők szerepe az orvostudomány élén címmel konferenciát szervezett a Doktoranduszok Országos Szövetségének Orvos- és Egészségtudomány Osztálya, amire meghívták a szakma csúcsán jegyzett kutatókat, tudósokat, köztük Juhászné dr. Csapó Editet, akivel már találkozhattak a Newjság olvasói Seres Lacival készített cikkünk kapcsán. Anélkül, hogy ki szeretnénk emelni bárkit a tudományos életben nagyon előkelő helyen jegyzett előadók közül, nem lehet nem megemlíteni Karikó Katalin nevét, aki nemcsak az országos sajtó, de a világsajtó rendszeres szereplője, akinek koronavírus elleni vakcinájával van beoltva ma Magyarországon a legtöbb ember.
A konferenciáról Uhljar Luca küldött egy linket, hogy biztosan érdekel bennünket, aminek nem mellesleg ő is egyik szervezője volt. Mikor megláttuk, hogy 11 órányi a teljes anyag, feltettük a kezünket, és megkértük, hogy inkább foglaljuk össze ezt egy cikkben.
Hogy kerültél moderátorszerepbe?
Az eseményt a Doktoranduszok Országos Szövetségének Orvos- és Egészségtudomány Osztálya (DOSZ OEO) szervezte. A DOSZ OEO Magyarország négy orvosi egyetemének Ph.D. hallgatóit fogja össze, akik közül bárki jelentkezhet tagnak. Személy szerint én azért jelentkeztem, mert megtetszett az osztály hangulata azon a DOSZ OEO által szervezett Innovációs konferencián, amin januárban vettem részt.
Az esemény ötlete az egyik közgyűlésen merült fel. Mivel nagyon szívesen segítek tudomány-népszerűsítő rendezvények szervezésében, nem is volt kérdés, hogy csatlakozom a szervező csapathoz. Március elején kezdtük el az előkészítést, maga a konferencia április 24-én volt. A kapcsolattartásra konferenciahívást használtunk, nemcsak a járványhelyzet, hanem a földrajzi távolság miatt is. Az esemény főszervezője, dr. Szadai Letícia hozzám hasonlóan Szegeden dolgozik, a többiek a Debreceni Egyetemről és a Semmelweis Egyetemről csatlakoztak. A konferencia napján is ebben a három városban voltak a bázisaink. Budapesten gyűltünk össze a legtöbben, de voltak, akik Debrecenből jelentkeztek be, a zökkenőmentes online lebonyolítást pedig Szegedről végezték a Junior Achievement Magyarország munkatársai.
Ha ennél konkrétabb választ vártál, azt is elárulom, hogy heten vállaltuk, hogy moderálunk egy-két előadást, panelbeszélgetést vagy kerekasztal beszélgetést. Célszerű volt azokat a vendégeket választani, akiket már ismertünk, vagy akikkel mi vettük fel a kapcsolatot. Így lettem a beszélgetőpartnere prof. dr. Kondorosi Évának (MTA Szegedi Biológiai Központ, az Európai Bizottság hét tagú tudományos tanácsadói csoportjának tagja), Juhászné dr. Csapó Editnek (Szegedi Tudományegyetem Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék adjunktusa) és dr. Bényei Évának (Cambridge-i Egyetem Ph.D. hallgatója).
Mi volt az alapkoncepció, mit akartatok megmutatni az ország, és ha Karikó Katalinra gondolunk, a világ leghíresebb női orvosai, biológusai, biokémikusai, kutatói életéből?
Már az előző felsorolásból is látszik, hogy igyekeztünk a kutatók minél szélesebb skáláját megszólaltatni. A nap központi témája a kutatásban tevékenykedő nők tapasztalatai voltak. Idősebb vendégeink az időbeli, míg a külföldön dolgozó meghívottak a térbeli eltérésekről vagy hasonlóságokról meséltek. Többször szóba került a kutatói karrier és a gyermeknevelés összeegyeztetése, valamint a kutatás világában nőként való érvényesülés esetleges nehézségei.
Hol volt ez meghirdetve?
Tervezett célközönségünk az orvostudomány területén dolgozó fiatal kutatók voltak, ennek megfelelően a négy orvosi egyetemen kezdtük meg az esemény hirdetését. Majd – valószínűleg annak köszönhetően, hogy Karikó Katalin is elfogadta a meghívásunkat – az esemény kinőtte magát.
Hányan követték az eseményt?
Az egész nap folyamán tartotta magát a 120-130 közötti nézőszám, amit a Karikó Katalinnal való beszélgetés 215 főre emelt. Csodálatos érzés volt, hogy ennyi érdeklődő volt már valós időben is, nagyon boldogan figyeltük a számokat. Az pedig, hogy a következő két napban még több mint 2000 megtekintés történt, egészen felfoghatatlan. Az esemény 2021. május 01. éjfélig itt visszanézhető.
Ki tett a legnagyobb hatást rád?
Huhhh… elég nehéz feladat a 14 vendégünk közül egyet kiemelni. Ezért inkább kettőt választok. Az egyik panelbeszélgetésen egy kutató házaspár vett részt prof. dr. Ádám Veronika (Semmelweis Egyetem professor emeritája, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke), és prof. dr. Vizi E. Szilveszter (Semmelweis Egyetem professor emeritusa, az MTA korábbi elnöke) személyében. A beszélgetés közben öröm volt látni az idős házastársak közötti összhangot. Egyébként a nap folyamán rengetegszer elhangzott, hogy
a sikerhez elengedhetetlen a támogatás, ami vonatkozik a munkatársakra és a magánéletre egyaránt.
Milyen részleteket emelnél ki az konferenciáról?
Előadóink négy ország, Magyarország, Svédország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok különböző ipari, akadémiai és klinikai területéről érkeztek. Egyetlen nem magyar származású beszélgetőpartnerünk a svéd Lundi Egyetemről Magdalena Kuras volt, akinek januárban született meg a kisfia. Többek között ő is azt erősítette meg, hogy a kutatói karrier és a családalapítás igenis megfér egymás mellett.
Aktualitása miatt emelném ki prof. dr. Müller Veronikának, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának igazgatójának előadását. Veronika többek között a klinikán történő COIVD-19 betegek ellátásról is beszélt.
Milyen szempontból inspiráltak a beszélgetések? Mutattak-e utat esetleg a saját tudományos/kutatói jövőd vonatkozásában?
A sok élvezetes beszámoló alatt két üzenet ragadt meg bennem. Egyrészt nagyon inspiráló volt látni azt, hogy a legvadabb célok is elérhetőek kellő szorgalommal, hittel és segítséggel; ezt a nap összes meghívottja bizonyította. Újra kiemelném a munkatársak és a család, társ segítségét, támogatását. Úgy érzem, hogy a véget nem érő járvány egyre távolabb taszítja az embereket, pedig a COVID-19 betegséget is csak együtt győzhetjük le. Nagyon fontos lenne az ellenségeskedés helyett összefognunk.
A másik “take home message” számomra Karikó Katalin előadása volt az elejétől a végéig. Hihetetlen az a tudomány iránti tisztelet és alázat, amely a világhírű biokémikust jellemzi. Rengeteg kudarcot élt meg, de végig hitt benne, hogy valami hasznosat fog fejleszteni, ezért mindig ment tovább. És tessék, kifejlesztett egy vakcinát, amivel emberek millióit mentette meg. Sok megkeresést kap a miénkhez hasonló rendezvényekre, amiken Nobel-díj várományosként szerényen anekdotázik a gimnáziumi éveiről és a szegedi múltjáról, őszintén elmondja, hogy milyen nehézségek adódtak az életében és hiszi, hogy mindennek így kellett történnie ahhoz, hogy aztán a Pfizernél létrejöhessen a vakcina. Őszintén kívánom, hogy maradjon mindig ilyen életvidám és remélem, hogy megkapja a Nobel-díjat.
Ezt valószínűleg minden magyar szívből kívánja dr. Karikó Katalinnak.
Seres Laci témavezetőjével, Juhászné dr. Csapó Edittel, a Szegedi Tudományegyetem Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék adjunktusával készült beszélgetés felvétele itt tekinthető meg, de csak május 1-ig.
