Május első hetében a Cervinus Teátrum újabb színdarabot őriz meg az utókor számára. Ezúttal Varga Viktor rendezésében, Soóky László Dögölj meg, drágám! című abszurd drámáját örökítik meg a színház munkatársai.
A Cervinus Teátrum több Soóky-darabot is színpadra vitt az elmúlt években felolvasószínház keretében hármat, a negyedik kamaszínházi előadás volt. Ami érdekes, hogy mindegyik dramaturgja Varga Emese. Az első Soóky-darab a felolvasószínházban, 2016 áprilisában Benkő Géza rendezésében és tolmácsolásában volt látható, A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd című dráma. Ezt követte a 2017 szeptemberében bemutatott Dögölj meg, drágám! Varga Viktor rendezésében Dósa Zsuzsával és Nádházy Péterrel. Nem sokkal később még két felolvasószínházat láthattunk, Egy disznótor pontos leírása és A nagy (cseh)szlovákiai magyar gulyásparti címmel. Soóky László a Dögölj meg drágám bemutatója időszakában többször járt Szarvason, ám az író a felvett filmnek már nem örülhet, mert 2020 februárjában, kilenc nappal a 68. születésnapja előtt elhunyt.
A Dögölj meg, drágám! című abszurd drámáról így vallottak az alkotók 2017 szeptemberében a Newjságnak:
Soóky László író:
„Családban élek, de vannak olyan információim, hogy történhetne ilyen. Vissza lehet-e szeretni? Tudjuk-e egymást szeretni? Meg tudjuk-e egymást szeretni, meg tudjuk-e egymást csókolni, ölelni? Meg tudjuk-e egymást ölni? Létezik-e az a fajta kapcsolat? Nyitva marad a kérdés, hogy megöli vagy nem. Magam nem ölném meg, de a közönség az előadás végén döntse el, mert mindenki másképp fog gondolkozni róla.
Soha nem tudtam eldönteni, hogy a közönség mit akar, nem is szeretném, hogy a közönség szeressen engem, de, hogy aggódjon a színészek alakította szereplőkért, azt szeretném. Éreztem, hogy a felolvasás folyamán a színészek ráéreztek mind a két alakra, ez nagyon jó!”
Varga Emese dramaturg:
„Varga Viktorral hasonlóan gondolkodunk. Ő is azt látta meg benne, amit én. Elválaszt a fal, a két ember magánya mégiscsak közösség, van köztük összetartozás. Hogy mit játszanak egymás felé közben, mit élnek meg úgy, hogy maguk sem vallják be, mit éreznek. Szakmailag a kettősség, hogy mit lát, mit érez, mit gondol, mit tesz, mert nem mindig azt teszi, amit gondol. Nem zártuk le…
Azt gondolom, hogy ha a világról gondolkodunk, akkor nem csak a saját szempontjainkat kell látnunk. Van egy múltunk, amivel nem nézünk szembe nincsenek feldolgozva a traumáink. Inkább feszültséget, gyűlöletet teremtünk, csak ne kelljen az egészet megbocsájtani. Akár meg is öljük egymást, csak ne kelljen szeretni, pedig csak le kéne ülni, beszélgetni. Az ember, ha jól figyel sokat tanul.”
Varga Viktor rendező akkor így fogalmazott:
„Beleszerettem a darabba! Olvasni kaptam, és beleszerettem, mindenképpen színpadra akartam vinni. Az eredeti Soóky írást kaptam meg, de Varga Emesével is egyformán gondolkodunk.”
Négy évvel később a színházhoz képest, valóban TV játékot fogunk látni, ha elkészül a film, ugyanis nem színházként, nem színpadon, hanem külső helyszíneken forog a film, a kamaraszínház helyett a nagyszínpad is szerepet kap, de nem minden jelenet játszódik a színpadon. Számomra újdonság volt, hogy bő két óráig részese lehettem ennek a sziszifuszi, nagyon aprólékos munkának, amelyet attól függetlenül, hogy hány ember a részese, hiszen a rendező Varga Viktoron és Dósa Zsuzsa színésznőn kívül nagyon sok háttérben dolgozó jókedvűen, szeretetben ismételte a jeleneteket, figyeltek, koncentráltak, javítottak, tették a dolgukat. Varga Viktor meghívására a forgatás 3. napján lestünk be a kulisszák mögé.
Varga Viktor a Cervinus főrendezője, a TV film rendezője igyekezett válaszolni a kérdésekre, ha éppen nem állított be jelenetet a másik szobában, de Viktor mellett Bohák Péter, Pljesovszkiné Szeljak Mária és Salgó Balázs is készségesen válaszolt kíváncsi kérdéseimre – amikor éppen kérdezhettem, hiszen a felvétel alatt, a másik szobában is csendnek kell lennie.
Miért a Soóky drámát rögzítitek filmszalagra?
Varga Viktor: Mert kortárs szerző darabjaival nagyon keveset foglalkoznak az utóbbi időben. Úgy gondolom, ez nagyon izgalmas, értékteremtő darab a kibeszéletlen problémákra. Szerettük az első pillanattól, és már akkor terveztük, jó lenne filmre vinni. Közben a szerző sajnos „elment”, de szerintem, a legszebb tisztelgés emléke előtt az, ha ezt az álmunkat megvalósítjuk.
A bemutató óta eltelt négy év. Te is, a két színművész, Dósa Zsuzsa és Nádházy Péter is változott ez alatt az idő alatt, sőt az elmagányosodás szerintem még aktuálisabb. Mennyire lesz ez más, mint 2017-ben?
Varga Viktor: Két ember x év után találkozik újra, és még így sem merik… így is egy fal választja el őket. Nem beszélnek. Nem tudják kibeszélni a problémákat, ami miatt a házasságuk zátonyra futott. Kibeszéletlen dolgok, pedig az embereknek szükségük lenne arra, hogy megbeszéljék a problémákat, de nem tudják. A pandémia szerintem egy másik helyzetet teremtett. Összezárta a társadalmat, mégis képtelenek az emberek beszélgetni.
Pierre, hogyhogy itt ülsz egy hatalmas monitor előtt, ahol három néha négy osztott kép fut, és nem a kamera mögött?
Bohák Péter: Most a rendező első asszisztense vagyok, nem a kamera mögött állok, hanem a képbeállításokban segítek, hogy ne legyen benne semmi, ami nem oda való. Ez egy szokványos megoldás.
Milyen ez a szerepkör?
Bohák Péter: Jobban szeretek a kamera mögött lenni. De ez jó, érdekes feladat, tetszik. Öt-hat helyszínen forgatunk, ez így sokkal érdekesebb. Több kamerával vesszük fel, figyelni kell, hogy ne legyen árnyék, ne lógjon bele semmi, ami nem odavaló, ne legyen tükröződés. Az erkélyen (az egyik helyszín) van egy ajtó, azzal megküzdöttünk rendesen. A napszakok változását is le kell reagálni. De ezért vagyunk itt, hogy megoldjuk.
Mennyire más ez a munka, mint a színházi?
Pljesovszkiné Szeljak Mária: Teljesen más. Nagyon más! A színház egy helyszín. Az eddigi forgatások is egy helyszínen, a kamarateremben voltak, itt világos van, több a helyszín.
Milyen helyszíneken forgattatok?
Pljesovszkiné Szeljak Mária: Külön van a két szereplő szobája – mi most Árpád szobájában vagyunk. Mária jeleneteit vesszük fel a másik szobában. De forgattunk a temetőben, és van egy, jólnevelt kutyaszereplő is.
Salgó Balázs: Van erkély felépítve a nagyszínpadon, és lesz jelenet a Zebra klubban is.
Balázs, most mi a feladatod?
Salgó Balázs: Reggel beállunk 9-10 között. 10-kor kezdünk forgatni, de itt kell maradni, mert ha meg kell oldani valamit, akkor azt azonnal le tudjuk reagálni, nem lehet időt veszíteni.
Szekér Gergő a zeneszerzője a filmnek, mit kértél tőle?
Varga Viktor: Ezt nagyon egyszerűen megfogalmaztam Gergőnek. Azt mondtam, olyan zene legyen, ami a darab líraiságát, nőiességét, férfiasságát megtartja. A színdarabhoz én válogattam a zenét, az hangulatfestés volt, csak, hogy lekövesse a cselekményt. Kíváncsian várom, hogy Gergő mit lát meg a történetben. Attól izgalmas, mindig egy munkafolyamat, hogy mindenki ott van benne, az operatőr látásmódja, a zeneszerző, a berendező. A rendező koordinátor, aki a többiek jó ötletét összerakja. A színház hosszabb távon gondolkozik, ezért hozunk profi szakembert – most Gergőt –, hogy a szarvasiak tanulhassanak, hogy meg tudjuk tartani őket, mert lehetőséget biztosítunk nekik. Ha ehhez ide tudunk hívni egy jó szakembert, hogy zenében, hangban segítse munkánkat, akinek komoly tapasztalata van ezen a téren, miért ne tennénk? Gergő sokoldalúságához tartozik, hogy nem csak egy dolgot csinál, hiszen nagy stúdióknak dolgozik, külföldi stúdiókban is, de forgatáson is hangosítóként, operatőri szemét pedig vágó munkája során fejleszti. Szóval nagyon összetett, hasznos tudással rendelkezik. Nagyon fontosnak tartom, hogy kineveljünk egy új generációt, akik tovább viszik majd.
A készülő film stáblistája:
Író: Soóky László, dramaturg: Varga Emese. Szereplők: Mária – Dósa Zsuzsa; Árpád – Nádházy Péter. Zeneszerző, hangmérnök: Szekér Gergő. Díszlet és berendezés: Budai Károly, Salgó Balázs. Jelmez, csapó, öltöztető, kellék: Balázs Henrietta. Fény asszisztens, forgatási napló: Molnár Ábel. Kamera: Farkas Norbert, Valach Vendel. Első asszisztens: Bohák Péter Felvétel: N&V Records. Asszisztens: Pljesovszkiné Szeljak Mária. Rendező: Varga Viktor.
Köszönöm szépen Varga Viktornak, hogy bepillantást engedett egy számomra ismeretlen világba! Jó volt ebben a jókedvű csapatban picit rácsodálkozni, hogyan is forog egy film, itt Szarvason, a Cervinus Teátrumban. Várjuk a végeredményt!
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
