Boronyák Gergellyel több alkalommal beszélgettem, először akkor, amikor a Lili bárónő Illésházy László gróf szerepét alakította. Mostani beszélgetésünk már több témát érintett. Mindig elképeszt Gergő komolysága, alázata a színészet iránt. Mostani beszélgetésünk alkalmával a színház mellett a versek iránti mély szeretetéről is szó esett. Az évedben két darabot próbált készre Szarvason, a bemutató még várat magára. Varga Viktor rendezésében a Twist Olivérben Sikes szerepét, Dósa Zsuzsa rendezésében a Sors bolondjaiban Chuck Gallucciot formálja meg. Mellette két felolvasószínházban is játszott a pandémia alatt.
Chuckot alakítod a Sors bolondjaiban, amelyet Dósa Zsuzsa rendez. Milyen Chuck?
Chuck Gallucciot! Az én északi formámmal olasz figurát alakítok. De ez mindig jó, hiszen nincs az kőbe vésve, hogy egy olasznak barnának kell lenni, borostásnak és pocakosnak. Nagyon szeretem. Az egész próbafolyamat zseniális volt! Chuck nagyon érdekes, mert a figura nincs olyan konkrétan megírva, mint például Miller alakjai, ezért nagyon bátran lehet vele dolgozni. Mivel Zsuzsával már dolgoztunk együtt, tudtam, hogy hagyja, és hagyta is, hogy kitaláljam az életre keltendő karakter hátterét. Ez egy csodálatos része a színészi munkának. Persze mindezt Zsuzsával egyeztetve, az ő rendezői jóváhagyásával. Azt fiktív hátteret álmodtam meg, hogy öten vannak testvérek, klasszikus olasz család, éttermeik vannak, ő a harmadik gyerek, a középső. Kicsit a mama kedvence. Hagyománytisztelő, hagyományőrző, ami az olasz családokra jellemző. Okos, életigenlő, és persze őrülten szerelmesek egymásba Gaillel.
Milyen volt a próbafolyamat, a munkakapcsolat?
Jó hangulatú, és igen feszített tempójú próba volt. A színész végtelenségig terhelhető és ez tényleg igaz, ha ennyire együtt van a csapat. A gondolatiság, az akarati energiák, ilyenkor úgy érezzük, hogy a végtelenségig képesek lennénk próbálni.
Sokat vagytok színpadon, és rengeteg ruhaváltásotok van, még nektek fiúknak is…
Azért nekem a Valaholban is volt egy nagyon gyors öltözésem a női ruhába és vissza, de az is megoldható volt, ahogyan itt is. A lányoknak sokkal nehezebb. Megvannak azok az apró trükkök, amikkel elejét lehet venni a felesleges kapkodásnak. Van úgy, hogy nagyon igyekezni kell, de Heni és Marcsi mindig segít.
Zsuzsa is figyel, véd benneteket…
Mi meg őt! A színésznek bíznia kell a rendezőben, a rendezőnek meg a színészben.
Ezt a bizalmat ki is kell érdemelni…
Igen, így van!
Gergő, mielőtt a Sors bolondjait próbálni kezdtétek, a Twist Olivér Bill Sikes szerepét próbáltad Varga Viktor rendezésében, aki egy teljesen más figura…
Ezért is szép ez a hivatás!
Milyen Sikes?
Kompakt. Ebben a színpadi adaptációban nincs túl sok jelenete. Ezekben kell megmutatni Sikes lényét, céljait, annak is, aki ismeri Dickens írását, annak is, aki nem. Sikes egy negatív figura, egy ellenpólus, és mégsem egy velejéig gonosz ember. Az ő jellemének a fejlődését azok a körülmények és lehetőségek alakították és határozták meg ahol és ahogyan kénytelen volt felnőni és életben maradni. Ütsz vagy futsz, de inkább ütsz, mert aki állva marad, az marad életben. Mindezek mellett Oliverhez való viszonya mögött felsejlik a benne rejlő emberség. Az a bizarr ragaszkodás pedig ami Nancyhez láncolja őt, megmutatja, leleplezi az Achilles sarkát, a sebezhetőségét. Nem pozitívfigura de nem is született gonosz. Ember. Mint mindannyiunk.
Sikes dala lélekbe markoló. Számomra azt mutatja, ha nem ilyen körülmények között él, akár rendes ember is lehetne…?
Ezúton is köszönöm Gulyás Levinek és Belinszki Zolinak, hogy ilyen csodálatos dallal ajándékoztak meg. A dal kitűnően hozza Sikes egyszerre kompakt és mégis roppant összetett lényét. Megmutatja a sebezhetőségét, fájdalmát, azt az őrületet, hogy nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel, beleőrül és megöli a lányt. Ez Nancy sorsa! Ez Dickens! Próbálj meg kitörni abból a szennyből, abból a mocsokból. Minimális az esély a sikerre. Hamvas Béla mondta: „Az ember ma már nem tehet jót büntetlenül.” Ez Nancyra is érvényes. Nem léphette túl a saját árnyékát.
A Twist Olivérben is sok új művésszel dolgoztál együtt.
Rengeteg tehetséges fiatallal dolgoztam együtt, akik szembesítettek vele, hogy mennyire nem vagyok már huszonéves. Nagyon élveztem, mert láttam azt a hihetetlen energiát, azt a fajta jó értelembe vett tapasztalatlanságot, amivel én is bírtam ebben a koromban. Amikor nagyon akarja az ember, és úgy érzi, hogy ez az akarás életbevágóan fontos, akkor szép dolgok születhetnek.
Két felolvasót vettetek fel, a Hurok kétszemélyre, és a Ketten címűt – amely döbbenetes lélektani pszichodráma – melyben egy pszichopata férfit keltesz életre? Félelmetes volt látni a kegyetlenséget…, a nyugalmat. Te, hogy élted meg Aurélio szerepét? Most egy órában kellet csúcsra járatnod egy pszichopatát…
Ez egy nagyon jó az írás. És egy nagyon erős karaktert alakíthattam. Zsigeri kegyetlenség van benne. Ilyen szerepet játszani öröm, de ha lett volna még öt hét próba, ezer színét lehetett volna életre hívni. Millió árnyalata van ennek a figurának. Jutalomjáték ilyen szerepet játszani. Már az első olvasáskor volt egy borzongató érzés, és öröm volt vele dolgozni. Kétszer olvastuk össze. Megkaptuk Zsuzsától (Dósa Zsuzsa rendező) a legfontosabb instrukciókat. Ennyi. Halálugrás. Ez benne a kihívás és ettől hihetetlenül izgalmas, Ha színpadra vinnénk, ebből már lehetne építkezni a próbafolyamat alatt.
Számodra miért fontos a felolvasószínház? Miért szereted?
Szinte mindig van benne egy kis bizonytalanság, hogy jól sikerül-e. Ha úgy veszem ez egy próba, egy nagyon erős próba. Nagyon szeretem, mert a színház a pillanat művészete, ami itt nagyon igaz. Ilyen alkalmakor a nézők is szembesülhetnek vele, hogy mennyire az. Nem tudnánk megcsinálni még egyszer ugyanúgy. Biztos, hogy nem! Olyan felfokozott állapotban vagyunk, amit nem lehet ugyanolyan formában megismételni.
Nehezebb volt így, hogy közönség nélkül vettétek fel, hogy 3-4 kamerának játszottatok…?
Ez egy érdekes dolog, mert egyrészről igen, másrészről nem. Színház akkor van, ha van egy színész és legalább egy néző. Hiányoznak a közönség energiái, ezek az energiák, amik ugyanolyan meghatározóak, mint a mi felkészültségünk, és az, amit és ahogyan át szeretnénk adni a közönségnek. Ha nincs néző, az olyan, mintha egy süket szobában kiabálnál. Nagyon nehéz, mert azon vagy hogy kihozd magadból a maximumot, de nem kapsz visszajelzést a közönségtől, nem hallod a lélegzetvételüket, nem jön létre az az intenzív kommunikáció, amiből táplálkozunk. Ez a kölcsönhatás a néző és a színész között elengedhetetlen. Visszatérve a kamerákhoz, tudtam, hogy hol van a kamera, és tudtam, hogy remélhetőleg rengeteg ember fogja látni. Már ennek a gondolata is óriási segítség volt A rendezőnek, a színészeknek minden iskola tanítja, hogy elképzelt közönségnek is kell és tudjunk is játszani. Más dolgok indulnak el benned.
Melyik volt a kedvenc felolvasód?
Ez! A Ketten és a Napfoltok. És persze Öcsivel (Timkó János) a Furcsa pár, azt nagyon szerettem.
Timkó Jánossal már több darabban szerepeltetek együtt, többször barátokat alakítottatok, úgy érzem, jól kiegészítitek egymást… Ráadásul mindkettőtöknek gyönyörű kutyája van… Már félszavakból is értitek egymást?
(Nevetés.) Persze! Igen, igen, abszolút! 2012-ben kezdtünk el együtt dolgozni, de most egy-egy próba után, ha megiszunk egy sört, megbeszéljük a próbát, és pontosan tudjuk, hogy mit akar a másik. János nagyon intelligens, szenzibilis ember. Óriási a szíve. Tényleg ritka jó ember. Ő ott van az első ötben, akihez bármikor fordulhatok, azonnal segít, ha kell. Van köztünk egy kimondatlan bajtársias kötelék és ezt nagyon szeretem. Mindig kiváltság és öröm Vele játszani.
Gergő, 2014-ben, a Csodaszarvasra érkeztél Szarvasra, bár volt pár év szünet, de több szerepet, főszerepet játszottál, melyik áll a legközelebb hozzád és miért?
A Csodaszarvast nagyon szerettem Egy monstre produkció, ahol a táncosok profizmusa lélegzetelállító. Nagy energiák mozognak. Nagyon szerettem a Valahol-t. A mondanivalója miatt örökérvényűnek tartom. Nagyon szerettem az Imádok férjhez menni-t is, mert rengetget kellett dolgoznom a figurán mire az olyan lett amilyen. Emlékszem a főpróbahét első napjára amikor azt éreztem, hogy: Igen ez az! Tényleg az volt, mert abban a pillanatban Dósa Zsuzsa is kitörő örömmel kiabálta fel nekem ugyanezt a mondatot!
Gergő, mit jelent számodra a Cervinus, és mit Szarvas?
Nekem a Cervinus…? lassan hazajövök ide. Ha jönni kell, már két nappal előtte nem találom a helyem, megváltozom, jönnék már. Keszthelyen nőtem fel, alig nagyobb város, ami nagyon szép. Szarvas is csodahely. Van benne egyfajta melengető érzés. Voltam itt Gergely Laci idejében is, de akkor úgy éreztem, itt nincsen olyan kulturális élet, mint amilyen lehetne. 2014-ben már egy új színház, új vezetés igazi közönséget kezdett kinevelni. Büszkeséggel tölt el, hogy ennek a részese vagyok, az egyik fogaskerék lehetek ebben a folyamatban. Felemelő érzés ilyen közegben alkotni. Nekem ezt jelenti a Cervinus.
Mit jelent számodra vers? Téged többször hallhatunk verset mondani, sőt prózaválasztásaid is nagyon jók. Mielőtt elmondasz egy verset, értelmezed és aszerint mondod, vagy az érzéseidre hagyatkozol?
“Minden művészeti alkotás a versre akar hasonlítani, mert a vers a legletisztultabb”. “A semmi ágán” ülök én – pár szóban megfogalmazva egy univerzum. A legtisztább, a legcsiszoltabb, akár a gyémánt. A vers az …. egy vershez százszor kell hozzányúlni. Először megközelíteni, aztán óvatosan bekéredzkedni a titkai előszobájába. Ahányszor tanulok, vagy újra tanulok egy verset, mindig van benne új, és új és új – igen, persze ott vannak a disztichonok, amiket be kell tartani. Megvan kötöttsége, a ritmusa, de mindig a gondolat, csakis a gondolat és természetesen azok az emóciók, amik megtöltik és feszítik ezeket a gondolatokat a legfontosabbak, Ez az, amit hivatottak vagyunk egy vers által közvetíteni. Ennek kell bekéredzkedni a legbensőbb kertjébe, abba a titokba, amit magában rejt. Ha bebocsátást nyertünk, akkor és csakis akkor szabad elmondani egy verset. Ezért a vershez – legalábbis én úgy gondolom – a legnagyobb alázattal kell hozzáérni. Mindig a legnagyobb alázattal, hogy szabad-e? És előbb- utóbb beenged magába, akkor tudunk vele együtt létezni. Aztán pedig a saját lelki állapotom, szellemi szintem, képzettségem járul hozzá ahhoz, hogy az a vers méltóképpen szólalhasson meg. Tehát állandóan fejlődni kell – és itt nem csupán a beszédtechnikára gondolok –, hanem olyan belső állapotát kell fejleszteni az embernek – szellemi állapotát frissen tartani –, hogy a vers újabb és újabb rétegei nyílhassanak meg számára. A legmeztelenebb – szerintem – aki verset mond.
Gyermekkorodban mondtál verset?
Előfordult, de nem szerettem. Inkább meséket szerettem mondani.
Van kedvenc költőd? Ha igen ki?
Dzsidát nagyon szeretem. József Attila mindenki fölött és Adyt meg a nyugatosokat.
A Cervinuson kívül mire készülsz a pandémia után?
Felújítottunk egy darabot az RS-ben, és van egy-két olyan projekt a háttérben, amit nem akarok elkiabálni. De először, nyissanak ki a színházak. Vannak hosszú távú tervek, amit a pandémia előtt elkezdtünk, de most, hogy mi lesz nem lehet tudni, ezért nem beszélnék róla.
Végül pár villámkérdésre szeretnék választ kapni. Ha kötöttség nélkül énekelsz, a magad örömére mit énekelsz?
Bluest
Melyik költő kötetét veszed le a polcról, ha van egy félórád és versre „éhezel”?
Dzsidát bármikor. Adyt is.
Melyik a kedvenc könyved, amit akár többször is a kezedbe veszel?
Bulgakov: Mester és Margarita
Színészi életed során ki volt a kedvenc figura, akinek a bőrébe bújhattál?
Miller A salemi boszorkányok Proctorja
Van-e szerepálmod, álomszereped?
Nincs!
Gergő, köszönöm szépen a beszélgetést! Remélem, hamarosan bemutathatjátok mindkét darabot!
Galambos Edit
A fotó: Babák Zoltán és Kepenyes Balázs
