Az elmúlt 101 év alatt bebizonyítottuk, hogy itt a helyünk

Babits Mihály Áldás a magyarra című versével kezdődött ma kora délután a trianoni békediktátumra való emlékezés Békésszentandráson, a Nemzeti Összetartozás Emlékparkban. Elmondta Juhász Gergő.

“Emlékezzünk arra a gyalázatra, ami 101 éve történt velünk”, kezdte emlékező beszédét Hévizi Róbert képviselő, a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal ügyvezető alelnöke.

Visszatekintett a történelemben azt keresve, hogy is jutottunk el Trianonig. A török hódoltság 150 éve alatt elnéptelenedett területek újranépesítésétől, a betelepítésektől kezdve, a reformkoron, a forradalom, a szabadságharcon és a kiegyezésen át vezette le, milyen okok játszottak közre a trianoni nemzetcsonkításban.

“Mi lett volna, ha…? Hogyan alakult volna ha…? Igazából nincsen ha, mert az már megtörtént”, mondta. A kiegyezést követő időszakban keveset foglalkoztunk a kisebbségekkel, így a nemzetiségek képviselői már az első világháború legsúlyosabb harcai alatt elkezdtek egyezkedni a későbbi győztes nagyhatalmakkal. Ehhez jött, hogy “mindig is irigyelték a magyart, a tudásáért, a kitartásáért, és mindazért, hogy Európában már ezer éve itt van”, folytatta a gondolatot.

“Az elmúlt 101 év alatt bebizonyítottuk, hogy itt a helyünk. A mesterséges határokkal szétszabott országot egyesítjük. Ez meg is történt az elmúlt években, hisz egyre több kapcsolatot ápolunk határon túli testvéreinkkel”, mondta.

Büszkén jelentette ki, hogy olyan helyen dolgozik, ahol tehet a nemzet egyesítéséért. A Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal ügyvezető alelnökeként nagyon sok ezzel a gondolattal kapcsolatos témával foglalkozik.

“101 év után zúgjanak azok a harangok, amik akkor a trianoni döntés miatt zúgtak, hogy meg tudtuk tartani azokat a hagyományokat, azokat az örökséget, amit elődeinktől kaptunk, és tovább fogjuk adni. Amíg ez a körforgás él, amíg ez a folyamat létezik, addig a magyar nemzet is létezni fog. Meg fogjuk mutatni Európának, hogy egy nemzet nem határolható be országhatárokkal. Ha egy a hagyományunk, egy az örökségünk, egy a jövőnk, akkor egyek leszünk a jövőben is”, fejezte be a megemlékezés szónoka.

Hévizi Róbertet dr. Zima János tárogatójátéka követte. Elmondta, hogy a tárogató egy régi történelmi múltra visszatekintő hangszer, ami fénykorát a két világháború között élte. Népdalokat, népies műdalokat, hazafias érzelmű dallamokat, irredenta szólamokat játszottak rajta legtöbbet. Ezekből válogatott egy csokorral.

Az ünnepi eseményt koszorúzás zárta.