Newjság
Szenes János, a Szarvasi Történelmi Emlékút Alapítvány elnöke a Kárpát-haza szívéből köszöntötte a világ összes magyarját tegnap a történelmi Magyarország közepén Trianon 101. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségen.
“Megbocsáthatatlan bűn, szégyen és gyalázat, ami 101 éve történt”, jellemezte a trianoni döntést Babák Mihály polgármester. Megismételte korábbi gondolatát, kérdését arról, “hogy van-e olyan teremtménye az istennek, ami meg tudott maradni azután, hogy eltávolították testének kétharmadát”.
“Ha lehet, felejtsük el a gyász napjait, de sose felejtsük el a bűnt. 100 évig gyászoltuk, ez mögöttünk van, nekünk a mát, a holnapot és a jövőt kell megélnünk.”
Boronyák Gergely Illyés Gyula Nem volt elég című versét szavalta el. Őt a nap hivatalos szónoka, Dankó Béla országgyűlési képviselő követte.
Emlékező beszédében Dankó Béla így jellemezte a magyarságot: “A magyar egy olyan nemzet, melynek léte folyamatos küzdelem, melynek kerekei annál erősebben fordulnak; annál több életet adnak, minél jobban gyötri őket a vihar. Örök malomként állunk, dolgozunk már több mint ezer esztendeje a Duna és a Tisza mentén, a Kárpátok koszorújában, ahol – bár – mindig süvít a szél, de telnek a zsákok, sülnek a kenyerek. Éppen így örök tanulság és tettekre hívó üzenet maga, Trianon, akárcsak ez az emlékhely. A malom öröksége, hogy széllel szemben őröljön, a magyar öröksége pedig az, hogy ha kell, fáklyaként világítson, vagy épp a szelet befogva gyarapodjon.”
A Tessedik Táncegyüttes táncosai gyimesi héjszát jártak, majd a történelmi egyházak helyi képviselői, Pentaller Attila református lelkipásztor, Kis Imre katolikus esperes, illetve Horváth Z. Olivér parókus lelkész végzett szolgálatot, mondott áldást a magyarságra.
A megemlékezést, talán most már – 100 év gyász után – mondhatjuk, az összetartozás ünnepét koszorúzás zárta.
