Postafiók
„Számtalan fejezete ellenére, oktatásunknak lényegében csak egy célja van: olyan emberek megformálása, akik szemüket a táguló horizontra függesztve szilárdan megállnak a lábukon. Ez a feladat az iskolát minden szinten a legfontosabb közintézménnyé, és a tanárt a legfontosabb közéleti alakká teszi. Ahogy ma tanítunk, olyan lesz a holnap.” – írja Szent-Györgyi Albert a Szegedi Egyetem egykori kiváló professzora, rektora, Nobel-díjas kutató, Az élő állapot, Az oktatás és az egyre bővülő ismeretek című 1964-es munkájában.
Egy pillanat, ami megkülönböztetett figyelmet érdemel. Sok nap, amikor megállunk, amikor odafigyelünk valamire, amikor köszönetet mondunk valamiért. Ilyen köszönetek sosem szabad, hogy elfogyjanak, sosem szabad, hogy csorbuljanak, leginkább azok felé, akik szolgáló hivatásokat választottak. A pedagógusi hivatás a legcsodálatosabb pályák egyike, mert oly keveseknek adatik meg, hogy a gyermekek csillogó szemében megláthassanak, felfedezhessenek igazi csodát, és végtelen bizalmat, ami szembe megy a mindennapok nehézségeivel. A nevelőiség alázatot kíván. Nevelni és szeretettel nevelni, szeretetre nevelni, bátorítva nevelni, a lelket gondozva nevelni, mind-mind olyan csoda-lehetőség, ami a holnap legkockázatmentesebb befektetése. És egyébként értékálló.
Szarvas különösen büszke városa a hazai pedagógusképzésnek, hiszen az ország egyik legismertebb és elismertebb pedagógusképző felsőoktatási intézményének ad otthont, és Békés megye egyetlen Gyakorlóintézménye, módszertani műhelye is a városunkban működik.
Pedagógusnap a köszönetmondás alkalma, az elkötelezett és elhivatott munkáért való köszönet pillanata. Nem szavak adják ezt a köszönetet, hanem a generációk rágondolása, visszagondolása, azokra a nevelőkre, akik alakították, formálták a jelenünket, jövőnket.
A Gál Ferenc Egyetem Gyakorlóintézményének kertjében áll egy Életfa, amely a „Régi idők nevelőinek” élő emlékezetét hordozza. Minden évben – az elmúlt és az idei év kivételével – összegyűlünk nevelők és a nevelői munkát segítők, pedagógusok, oktatók, dajkák és technikai munkatársak, régiek és jelenkoriak, hogy megemlékezzünk a régi idők nevelőiről, az elődökről. Minden évben a béke és szeretet jelével, egy kézfogással, egy mosollyal köszöntjük egymást Pedagógusnapon. Két éve összekacsintunk. Olyan alkalom ez, ami azt a közös gyökeret erősíti, aminek vállalása misszió. A ma elkötelezettsége, a jövő reménységével.
A Gál Ferenc Egyetem Szarvasi Gyakorlóintézménye és pedagógusképző kara ebben az évben is szeretettel gondolja valamikori és jelenlegi dolgozóit, Önöket, benneteket, szeretetben, egészségben és hitben gazdagodó mindennapokkal, és végtelen hálával és köszönettel az elvégzett munkáért, a vállalt szolgálatért, hivatásgyakorlásért. Azért a hűségért és szenvedélyességért, amit a köz nevelése, és a felsőoktatás szolgálata jelent. A jelen elismeréssel adózik a múltnak, megköszönve a felnövekvő generációk oktatását-nevelését. Nyerjünk erőt a legfontosabb valamiből, ami nekünk adatott, és az nem más, mint a gyermekek feltétel nélküli szeretete. Pótolhatatlan kincs.
„Egy idős ember életének nagy részét azon a szigeten élte le, amelyet a világ egyik legszebb területének tartanak. Amikor visszatért a nagyvárosba, hogy nyugdíjas éveit ott töltse, valaki így szólt hozzá:
-Biztosan gyönyörű lehetett annyi éven át azon a szigeten élni, amelyet a világ egyik csodájának tartanak!
Az öreg ember eltűnődött rajta egy kicsit, majd ezt mondta:
-Az igazat megvallva, ha tudtam volna, hogy ennyire híres, jobban megnéztem volna.”
Az embereket nem arra tanítjuk meg, hogyan nézzenek. Csupán azoktól az iskoláktól kell óvnunk őket, amelyek megvakítják őket. – A.De Mello nyomán.
A Gál Ferenc Egyetem szeretettel köszönti valamennyi szarvasi és nem szarvasi szolgálattevőt, pedagógust, és a pedagógiai munkát segítőt, Pedagógusnapon! Az Egyetem szarvasi campusán, a Gyakorlóintézmény kertjében álló Régi idők nevelőinek életfájánál jövőre, remélve, együtt!
B.Gy.
