A tokiói olimpia közeledik, vagy épp távolodik, attól függően, hogy Japánban milyennek ítélik meg a vírushelyzetet. Tegnapi hír, hogy már a szponzorok is inkább elhalasztanák a biztonságosabb időkre. A szarvasi és békésszentandrási sportszeretők inkább a megtartás mellett vannak, hiszen az már kézzelfogható közelségbe került, hogy olimpiai szereplő legyen Bodonyi Dóra.
Nem ő lenne az első, aki Szarvasról, vagy Szarvas érintésével olimpiára jutott. Vitéz Tersztyánszky Ödön, illetve dr. Tóth Péter szereplése a világjátékokon alig ismert Szarvason, pedig mindkettő kétszeres olimpiai bajnok is volt. Szirony Pál nyugalmazott főiskolai testnevelőtanár írt egy négy részből álló összefoglalót Tersztyánszky Ödönről, illetve a tiszteletére rendezett szarvasi versenyekről:
Vitéz Tersztyánszky Ödön posztumusz ezredesnek két emléktáblája van egymás mellett Szarvas főutcáján a gyógyszertár – ma Szirony Patika – falán.
Édesapja gyógyszerész volt és országos vándorlása során az előző század elején megvette az 1794-ben alapított Gyors Szarvas, illetve időnként Szarvas nevű Gyógyszertárat, és családjával itt is lakott.
Ödön fia katonatiszt volt, de eredményes tőr- és főleg kardvívó. Olimpiai bronz és ezüst érméhez két aranyat, Eb-ezüst mellett, egyéniben és csapatban kilencszer magyar bajnoki aranyat nyert.
Híres, jó nevű történelmi családból származott, aminek eredetét a 12.századig visszavezették. Ő, maga, katonaként, magánemberként szerény, jó modorú, megbízható volt, mind felettesei évente megismételve leírt jellemzése szerint, mind katonái szemében.
Életét a kor kalandossá tette, apja vándorlásával gyermekkortól bejárta az országot, iskolákat váltott, majd békeidőben Pécsett hadapródiskolás, Debrecenben katonatiszt lett.
Háborúban az orosz fronton szolgált, fogságba esett, és szibériai hadifogság következett. Az 1917-es forradalom is ott érte. Megszökött, olasz front, kényszerű leszerelés, önkéntes Stromfeldnél, román, csehszlovák, szerb megszállás, Versailles-i diktátum, ami béke helyet újabb háború generálója volt.
Amszterdami kétaranyérmes olimpiája után egy évvel 1929-ben balesetet szenved Solymáron, és hiába az akkori János Kórház kiváló sebésze, a későbbi szentesi kórházi névadó igazgatója, dr. Bugyi István – aki sok szarvasi életét mentette meg – szakszerű ápolásának, néhány napra rá meghal.
A sportszerető, de az egyszerű emberek szemében is vitéz Tersztyánszky Ödönt addigi élete, eredményei motorkerékpáros balesete, kórházi szenvedése, halála egy közülük való hőssé változtatta. Az is volt. Temetésén a több tízezer emberből kevesen tudtak bejutni a Farkasréti temetőbe, a tömeg nagy része kívül maradt, de mindent hallhatott, hiszen Tersztyánszky sírja közel van a kerítéshez.
Az egy hétre rá tervezett olaszországi versenyt a magyar vívók lemondták, az olaszok ezért a férfiak versenyét télre tették át. A Nápolyi Akadémia aranyozott díszkardját felajánlották Tersztyánszky sírjára, és a június 28-án megtartott női versenyen résztvevő magyar vívónőkkel küldték el.
A sportemlékezés Cremonából indult és hat év múlva is ott rendezik az első olyan olasz-magyar kardversenyt is, amely a bajnok nevét is viseli. Klubja, a MAC 1930. március 31-én a Hősök Emlékversenye programjába beilleszti Tersztyánszky Ödönről való megemlékezést, amihez később dr. Lichteneckert István olimpiai bronzérmes nevét is hozzáveszik, aki háborús tüdőlövés későbbi szövődménye következtében halt meg. Mégis az összes verseny közül nevében is a szarvasi az első Magyarországon, amelyiket kimondottan Vitéz Tersztyánszky Ödön emlékére rendeznek.
A következő írásban az első, 1933-ban Szarvason rendezett országos verseny eseményeit idézzük fel.
Szirony Pál
