Szentendre, Kaposvár, Gyula, Békéscsaba és Orosháza után most Szarvason, a Ruzicskay Alkotóházban nyílt Holo Hóbel László műveiből kiállítás Titkok által létező című kiállítás az elmúlt pénteken.
Az, hogy a békéscsabai festőművész excentrikus, Szuhaj György vizuálpedagógia közmunkás megnyitójából is kiderült.
Disszidálási kísérletek, rendőrségi megfigyelés, önpusztító szubkulturális magatartás jellemezte. A rendszerváltás után kapcsolódott be a művészeti életbe, bár műtermet is kapott, sohasem vált a kommersz jólét művészeti beszállítójává. Holo Hóbel László a társadalom pereméről egészen a társadalom pereméig jutott. A peremvidéken érzi jól magát, derült ki Szuhaj György bemutatójából.
“Nincs egy vonal sem, ami szépelegne, nincs tetszelgés, nincs nyáladzás, csöpögés, romantikus szépelgés a kredenc felett… de van durva, nyers kifejezés, üvöltő színek, nyers vonalak, bekarcolt felületek”, foglalata össze röviden Holo stílusjegyeit városunk vizuálpedagógiai lázadója.
Aztán már csak egy kérdés maradt hátra,
“tulajdonképpen mit is látunk?”.
Igazából nem tudjuk, a művész nem akarja ránk erőltetni a saját értelmezését, azt majd a tudatalattink eldönti, mit akar látni.
Az első képnél a tudatalattimnak még fel sem tűnik. Üvöltő színek. A másodiknál már ismerős sorminta. A harmadiknál a tudatalattiban felébred a gyanú. A negyediktől az ember visszasétál az elsőhöz, hogy az első hármon is ugyanúgy férfi nemi szervet látott-e, mint a negyediken.
Én az ötödik előtt sétáltam oda Szuhajhoz: “lécci, erősíts meg, hogy a festményeken farkak vannak, vagy el kell mennem pszichiáterhez!?”
Bólint, de nem tudom melyikre. Aztán második nekifutásra a festményeken megtaláltam a női nemi szerveket is. Legalábbis szeretném azt hinni.
Szarvas nem lehet prűd város, amikor múzeumának egyik fő helyén egy ókori termékenységi szobor, a zsírfarú idol van kiállítva, amit felnőtt s gyerek is láthat és megcsodált már, de aki könnyen megbotránkozik, azért készüljön fel, hogy nem csendéleteket fog látni.
