Szombaton este a Szarvasi Vízi Színház színpadán a természet adta csodálatos háttérben láthatta a közönség a Békéscsabai Jókai Színház és a Magyar Zenés Színház koprodukciójában Ábrahám Pál – Földes Imre – Harmath Imre Viktória című operettjét Seregi Zoltán rendezésében.
A történet 1921-ben kezdődik, az első jelenetében egy szibériai fogolytáborban kivégzésükre vár két magyar hadifogoly, Koltay László huszárfőhadnagy (Domoszlai Sándor) és Jancsi (Bozsó József), aki játszani kezd a hegedűjén, ami megtetszik a kozák őrnek, így a hegedűért cserébe megszökhetnek.
A folytatás Japánban, az amerikai nagykövetség rezidenciáján, ahol egy szerelmi háromszög bontakozik ki. John Webster nagykövet (Szolnoki Tibor Jászai Mari-díjas) feleségével, Viktóriával (Vörös Edit) éppen Viktória testvére, Miki gróf (Puskás Dániel) és Ach – Wong (Nádra Kitti) esküvőjére készül, amikor a két szökevény menedéket kér a nagykövettől, aki befogadja őket, hiszen a felesége –, akit huszonegyszer kért meg – szintén magyar. Koltay Csáky főhadnagy néven mutatkozik be a nagykövetnek, miután megtudja, hogy régi szerelme, Viktória a nagykövet felesége. Webster nem tudja, hogy Koltay felesége régi szerelme, akit Viktória halottnak hitt.
A szerelmi háromszög adott, Koltay ragaszkodik szerelméhez, a nagykövet elegánsan felajánlja a szakítást, Viktória pedig a két férfi között őrlődik, hiszen Koltayt szereti szerelemmel, a nagykövetet viszont szereti, tiszteli, aki csak jót tett vele. Koltay megoldja a helyzetet feladja magát, hiszen már keresik őt.
Ez a szerelmi szál csak az egyik, a másik Viktória testvére, Miki gróf és felesége Ach – Wong, a harmadik pedig, Jancsi és Viktória szobalánya, társalkodónője Riquette (Steinkohl Erika) között szövődik. E négyes érdekessége, hogy mindkét pár szubrett és táncoskomikus felállásban szórakoztatták a közönséget, szinte minden dalt, amit énekeltek, táncoltak, meg kellett ismételni és a közönség tapsa is szólt a zene mellett.
Nagyszerű előadást láttunk, színvonalas, csodás látvánnyal, káprázatos hangokkal, nagyon jó színészi játékokkal, fergeteges táncokkal, mégis kellő méltósággal, operetthez illően. Szolnoki Tibor mérhetetlen eleganciával, szeretettel mutatta meg a férfit, aki szeret, de képes elengedni. Vörös Edit csodálatos hanggal, nagyon jó játékkal alakította a vívódó, őrlődő nőt. Domoszlai Sándor a szerelméhez ragaszkodó férfit alakított, aki fejjel megy a falnak, majd szintén képes felülemelkedni érzésein, amikor feladja magát. Már ezekért az önfeláldozó érzésekért – a szeretetért, a szerelemért, a tisztességért –, érdemes volt megnézni az előadást.
És a humorforrások: Bozsó József és Steinkohl Erika káprázatosan összeszokott párosa lenyűgöző, szenzációsan laza. Puskás Dániel és Nádra Kitti kettőse bár új, de tökéletesen teljesített! Érezhető volt a nagyobb koncentráció táncaiknál (ez volt a második előadás), de ha sokat játsszák a darabot ők is önfeledten tudnak majd táncolni, mert az emelések, forgások nem kis feladat egyikőjük számára sem. Minden elismerést megérdemelnek!
Seregi Zoltán rendezése érzéseket mutatott meg, és nem csak a szeretet, a szerelem, a tisztesség érzését, hanem főhajtás volt az elszakított területek felé, ezt nagyon szépen, fájón, de csendesen a záró jelenetben láthattuk. Az örömöt az emlékezés váltotta fel, mert emlékezni kell, emlékezni fontos.
Színvonalas darabot látott a Vízi Színház közönsége, amely a második előadás volt az egri bemutató után, vagyis a megyében először láthattuk e nagyszerű operettet.
Dramaturg Nemlaha György, jelmez Petrovszki Árpád, látvány Bozsó József és Seregi Zoltán, koreográfus Bozsó József, rendezőasszisztens Lakatos Viktória. Rendezte Seregi Zoltán.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.