Rengeteg csúcsot megmászott már Molnár Ábel, mielőtt belevágott az 1999 óta létező próbatételbe, a Volcanic 7 Summits (V7S, avagy Hét vulkán) hegymászókihívásba. Ennek lényege, hogy meg kell mászni a kontinensek legmagasabb vulkánjait.
Így került a célkeresztbe a hét vulkán negyedikjeként Afrika legmagasabb hegycsúcsa, a Kilimandzsáró 5895 méteres csúcsa, a Kibo. Eredetileg tavaly nyáron szeretett volna megpróbálkozni a megmászásával Ábel, ám akkor a koronavírus-járvány közbeszólt.
Hazaérkezte után beszélgettünk Molnár Ábellel.
Hogy készültél fel a mászásra?
Nos, nem volt könnyű. Sok mindent újra kellett tanulni, mivel a legutóbbi nagy kaland óta eltelt közel másfél év. Fizikailag megint csak futással készültem. A kaland előtt sikerült lefutni pár száz kilométert, ami kellett is a sikerhez. Ráadásul a fejembe vettem, hogy a Kibo (5.895 m) után első magyarként meg kellene próbálkozni az 5.149 méter magas Mawenzivel/Hans Meyer-csúccsal is.
Egy ilyen kaland tervezése során szegény laptopom nagyon haldoklik, ugyanis egyszerre akár 60-70 oldal is meg van nyitva a böngészőben. Információgyűjtés, logisztika, tervezés… heteken át.
A Mawenzi-expedíció igencsak feladta a leckét a “Lindo Travel & Tours” túraszervező cégnek, hiszen tudomásunk szerint 2017 óta nem volt próbálkozás. Magának a Nemzeti Parknak, és természetesen a helyieknek is mindig nagy esemény, amikor valaki nekivág ennek az életveszélyes hegycsúcsnak.
Milyen a hegy? Havas? Növényzettel borított?
A növényzet vertikális zonalitása a Kilimandzsárón rendkívül egyedülálló. Mi öt növényzeti övet tartunk számon, a helyiek viszont csak négyet: hegyvidéki ültetvényesek/termőföldek (a helyiek ezt nem tartják számon, hiszen ebben a zónában még sok ember él), köderdő, magashegyi füves-bozótos öv, alpesi sivatag, és a sarkvidéki-csúcs régió. A klímaváltozás nagyon rosszul érinti ezt a méltán híres hegycsoportot. A tudósok azt mondják néhány év, és végleg eltűnhet a Kilimandzsáró hava.
Milyen volt az ösvény a csúcsra?
Változatos és persze izgalmas. Keresztülbandukolni a növényzeti öveken hatalmas élmény, hiszen az embert ámulatba ejtő növény-, és állatvilág veszi körül. A Marangu-ösvényre esett a választás, ami “Coca-Cola Trail” néven is ismert. Ezen az útvonalon jutott fel maga Hans Meyer is a csúcsra 1889-ben.
Milyen nehézséget említett a Hervis a postjában?
Nos, a kaland első öt napja teljesen másként alakult. Az eredeti tervben ugyanis benne volt a Mount Meru (4.566 m) is, ez lett volna a 3 vulkán közül az első. Sajnos a repülőgép tett egy kis kitérőt Zanzibár szigetére, emiatt bő négy órával később, délután 16:30 körül landolt a Kilimandzsáró Nemzetközi Repülőtéren.
A Meru-hoz legközelebb lévő település a Momella nevű falu, ez azonban az Arusha Nemzeti Park része. A déli kapu 18:30-ig van nyitva, ezután már senki sem mehet be a nemzeti park területére. Az egészségügyi ellenőrzésekkel, és a vízummal is elment nem kevés idő, így nem értem oda időben a kapuhoz.
Újratervezés. Az első 5 napot végül az Usa River nevű faluban, és a közeli nagyvárosban, Arushában töltöttem. Turistáskodtam, és
vártam, hogy utolérjen a terv.
Ez július 13-án meg is történt, onnantól fogva szerencsére minden a menetrend szerint alakult.
Mi volt a mászás menetrendje?
A felszerelések és a ruházat ellenőrzése a Marangu falubéli szálláson történt. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a Kilimandzsáró-kaland arany fokozatú támogatójának, a Hervis Magyarország-nak. A Kilimanjaro Plus ruhák és a túrabot remekül szerepeltek a tanzániai kaland során. Bátran merem ajánlani mindenkinek ezt a márkát.
A hegyivezetőim is alaposan átnézték mindet, majd átbeszéltük a mászási tervet. Ezt követően felkocsikáztunk a Marangu-kapuhoz (1.879 m), ami a Kilimandzsáró Nemzeti Park bejárata. Innentől kezdve csak gyalogszerrel haladtunk előre. Menedékháztól menedékházig haladtunk az első három napban. A negyediken a Kibo menedékházaktól hajnali 3 óra környékén indultunk el a csúcsra. A kaland sikerrel zárult, július 18-án reggel 9:10-kor Pumbával felléptünk Afrika legmagasabb pontjára.
A Kibo (5.895 m) megmászása után következett az 5.149 méter magas Mawenzi/Hans Meyer-csúcs. Sajnos a csúcsra nem sikerült feljutnunk, mert a nyugati gerinc oldalában, körülbelül 4.900 méteren egy sziklaomlás következtében leomlott az útvonal. Pech. Viszont így is én lettem az első magyar, aki megpróbálta. A Mawenzi (5.149 m) egy teljes mértékben szarvasi támogatású expedíció volt. Óriási köszönet az arany fokozatú támogatónak, a Szarvasi Mozzarellának!
Innen, fotelből azt olvasni, hogy keresztülbandukoltál négy-öt növényzeti zónán esetleg tévképzetbe ejti az olvasót, hogy akkor most felhúzza a legkényelmesebb csukáját, és felbandukol négy és félszer a Kékesre. Mivel tudod érzékeltetni ennek az expedíciónak a nehézségét, a szervezetre tett igénybevételét?
A Kibo-t hajlamosak az emberek alábecsülni, mert csupán a lábainkat használva feljuthatunk a csúcsára, technikai tudás nem szükséges a megmászásához, ezért ez magashegyi trekkingnek számít. Viszont nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy közel 6.000 méter magas vulkánról beszélünk. Ebben a magasságban a levegő oxigéntartalma már csak 50% az alföldi levegőhöz képest. A hegyivezetők, és a porterek is gyakran mondogatják: “Pole pole!”. Szuahéliül azt jelenti, “Lassan!”, és ez valóban fontos szabály. A Kilimandzsárón az ember bizony elsőkézből megtapasztalhatja a magashegyi betegség nem túl kellemes tüneteit.
Méred, mennyi kalóriát égetsz el?
Eddig ez még eszembe sem jutott, de egyszer valóban érdemes lenne mérni.
Ábel korábbi mászásairól korábban itt írtunk a Newjságon.
Fotók: Molnár Ábel
