Az idén elmaradt a szarvasi alkotótelep, “de legalább VAN KIÁLLÍTÁS”, mondta Szuhaj György egy hete szombaton az Erotika című kiállítás megnyitóján a Tessedik Sámuel Múzeumban, ami a Szarvasi Tárlatok sorában immár az ötödik.
A középkorban a pestis és az azt követő gyász elmúltával beköszöntött a reneszánsz, ami az érzékiséget, a vágyakat és a szerelmet helyezte az akkori élet és a művészetek előterébe. Így kell lennie ennek most is Szuhaj György szerint. “Az ember gerjesztette kór után nyíljon ki a világ mindenkinek””, mondta.
Hívó szavára 42 alkotó küldte be egy vagy több munkáját. Mravik Márta cserépre festett műve fölött győzött a gravitáció, így összesen hatvan alkotás került a közönség elé, summázta az idei termést Szarvas első számú vizuálpedagógiai közmunkása.
Megnyitójában Szuhaj György először azt fogalmazta meg, hogy számára mit jelent az erotika: érzékiség, vágy, nemi ösztön lelki megnyilvánulása, simogatás, érintés, vágyakozás, lelkiség, lelki ráhangolódás, mosoly, érintés, testi kapcsolat, szexuális együttlét, gerjedelem, nekibuzdulás, bujaság, izgatás-izgalom, szerelmi és rengeteg ösztön. Ezt követően az erotika a művészetekben betöltött szerepét definiálta: “Az erotika olyan irodalmi, festészeti, szobrászati vagy filmalkotás, amely valami szexuális töltettel rendelkezik, illetve az érzelmekre mély benyomást keltenek. Egy adott mű egy adott szexuális viselkedésre összpontosít.”
Végül kéréssel fordult az alkotók felé: Ő megszervezett tizenöt tárlatot, valaki vegye át a stafétát, és vigye tovább!
Megnyitót rövid szünet követte. Ezalatt mindenki tehetett egy gyors kört az kiállított alkotások körül, majd következett a performansz.
Erről előzetesen csak annyit lehetett tudni, hogy megbotránkoztató lesz, erős felnőtt-tartalommal fog bírni. A kíváncsiságomnak is van határa, ezért szarvasi művészvilág excentrikus fenegyerekétől csak ennyit kérdeztem a megnyitó előtt: “Ruha azért marad rajtatok, ugye?”. Biztosított, hogy igen.
Ahogy történt ez eddig, szombaton is Szuhaj György és két művész tettestársa, Novák Attila és Kukár István, azaz a 3T csoport mutatta be a kiállítás témájába vágó performanszát.
A performanszt – ahogy most is – mindig nagy várakozás előzi meg. Az előkészített művészi installáció körül székek álltak. Oda a bátrabbak ültek.
A három alak kos-, bika- és kecskeszarvas álarcok mögé rejtőzve malackodott.
Ezt-azt kínáltak a nézőknek, amik az előadásban egyértelműen utaltak az erotikára, szexre, pornográfiára, majd mindhárman agyagból megformáztak egy-egy testrészt. A székeken ülők és a körülöttük állók olyan óvatosan vettek részt a játékban, hogy az előadás végén nyitott maradt a kérdés: a szarvasiak ennyire szemérmesek, vagy csak egyszerűen laktózérzékenyek.
