Babák Z
180-an kezdték 1968-ban a Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses Meliorációs Főiskolai Karát. Ez volt az első nagy létszámú évfolyama a szarvasi agrár-felsőoktatásnak.
“Mi még úgy kezdtük az évet, hogy építettük ezt a tanügyi épületet. A fiúk még nem laktak a kollégiumban, a lányok a szolgálati lakásban voltak elszállásolva”, emlékezett vissza Förgeteg Márta, aki ez első találkozó óta szervezi azt.
Akkoriban azért 136 levelet megírni, borítékot megcímezni… elég melós volt. Az egész családja segített neki ilyenkor. Az első után úgy döntöttek, ötévente találkoznak. Azóta ez így is ment egészen a 45-ösig, amikor meg kellett állapítaniuk, hogy egyre fogynak, és elhatározták, hogy ettől kezdve minden év szeptember 1-én 10 órakor az iskola épületében találkoznak, essen az bármilyen napra.
Akkor Debreceni Agrártudományi Egyetemnek hívták a felsőoktatási intézményt, ma Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemnek. A DATE-ból mára MATE lett.
De vissza 1968-hoz és az építkezéshez!
“Ez egy olyan – gólyatábornak hívnák most – de akkor ez munkatábor volt”, fogalmazott mosolyogva a szervező. A klinkertéglákat is ők csiszolták, és olajozták, de ennek ellenére nagyon szép két hétként emlékeznek vissza erre az időre.
A felvételijük és az első előadás még a Tessedik Sámuel Múzeumban volt, ami akkor a főiskola épülete volt.
Akkor nem volt divat a koedukált kollégium. A lányok a régi épületben laktak. A határát, és a lányok erkölcseit a kollégium igazgatója, Pataki István vigyázta. Fiúknak oda belépni sem volt szabad. Három szép évet töltöttek Szarvason tanulmányaik végzése alatt.
136 fejezték be diplomával 1971 júniusában. Akkor mindenki rögtön munkába állt, mentek a téeszbe, állami gazdaságba, vagy ahová éppen az ösztöndíjuk szólította.
A tablójuknak is külön története van. Az akkori KISZ-vezető, dr. Németh András, nem engedte, hogy ilyet csináljanak, mer nem illett az akkori eszmeiségbe. Csongrádi fényképész Bobvos Bélával készítette utólag úgy, hogy a személyi lapjukat elkérték és arról kivették a 18 éves kori fényképeiket, amit felvételkor adtak le.
Többségük már nyugdíjas, sokan mind a mai napig gazdálkodnak. Förgeteg Márta statisztikái szerint 93 diáktársuk él, és 16-tal elvesztették a kapcsolatot, visszamentek a levelek, tőlük, nem jelentkeztek. Érdekességképp elmondta, hogy az ötven év találkozóinak az adminisztrációja, benne a visszament levelek több mint tíz kilót nyomnak.
Minden évben megemlékeznek azokról, akik a legutolsó találkozó óta mentek el. A szarvasiak közül a legutolsó Hetényi István Jagger volt.
A megjelent öregdiákokat dr. Futó Zoltán a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem intézetigazgatója köszöntötte. Megtisztelte jelenlétével az eseményt dr. Izsáki Zoltán és Szirony Pál is.
Dr. Futó Zoltán méltatta azokat az agráriumban lefektetett elveket, amiket az előtte ülők fektettek le, és amik mentén működik, és amikre építkezik azóta is a magyar mezőgazdaság. Ebből létezhetnek ma ők is, mondta. Tájékoztatta az intézményrendszer folyamatos átalakulásának történetéről, jelenéről, és jövőjéről az egykori hallgatókat, majd egyesével átadta mindenkinek a névre szóló aranydiplomáját.
Az évfolyam hallgatója volt Ruzicska Andor, aki segített a Szarvasról és a környékbeli településekről származó évfolyamtársait megtalálni: Csevicze János, Demcsák Pál, Nagy Péter, Ruzicska Andor, Tóth Lajosné. Itt él azóta is Rejtő József, illetve Szarvason maradt Hetényi István, Jagger is, aki később Szarvas város alpolgármestere is volt.
