Lovász György 1981 szeptemberében kezdte a karatét. Ma 6. danos mester. Ruzsinszki György tíz évvel később, 1991. szeptember 5-én jelentkezett be az akkor már – nagyjából két hete – 1. danos feketeöves mesternél, hogy élőben is magába szívja a karatés életérzést.
Gyuri lett Gyuri egyik legeredményesebb versenyzője. Kvázi egy apa-fia, mester és tanítványa szereposztásból a három karatés évtized alatt elválaszthatatlan barátok lettek.
Ebből egy-egy komoly (életmű)cikket is lehetne készíteni, de ők ragaszkodtak a közöshöz.
A karate Szarvasra érkezik
Lovász Gyuri az Árpád melletti újságosnál ’81 tavaszán vásárolt egy kiadványt, aminek a címe szimplán csak ennyi volt: Karate. Akkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy szeptembertől, amikor majd elkezdi a főiskolát, járni fog erre az önvédelmi sportra. Akkoriban a főiskola tornatermében Mikolay István, az egyik hallgató tartott edzéseket.
Abban az időben az országban nyolc feketeöves volt. Ma Szarvason húsznál is több.
Miután az edzéseket vezető hallgató végzett, Gyuri Farkas Andrással, Kis Fracekkal közösen kezdte el tartani az edzéseket.
Ausztriába, Norio Kawasoe mesterhez jártak nyaranta edzőtáborozni. Karatézni és sushit csinálni is tőle tanult. Gyuri azóta is a karate, a sushi és Japán nagy rajongója.
Ha ki kellene emelni valamit ebből a negyven évből, akkor az elsőként az érzést említi. Az érzést, hogy jó karatézni. Szorosan ezt követik az élmények, amiket a versenyeken, az edzőtáborokban, az utazások során szereztek. Rengeteg olyan helyre jutott el, ami magától nem jutott volna eszébe.
Megérkezik a karatekölyök
Ruzsinszki Gyurinak kicsit késett a karatés pályafutása. Testvére, Szabolcs, aki 1983-ban kezdte el ezt a sportot, sokszor gyakorolt otthon. Őt látva fogant meg benne, hogy ő is karatézni fog. Előtanulmányként megnézte az összes Bruce Lee-filmet, de Szabolcs azt mondta, hogy 14 év alatt szó sem lehet róla. Addig járjon Bátor Györgyhöz, Doxihoz edzésközpontra, ami definíciója szerint egy általános képességfejlesztő edzés volt. Ott jó alapokat szerzett egy jó mentalitású edzőtől, emlékezett vissza a harminc évvel ezelőtt történtekre.
1991. szeptember 5-én aztán bátyja engedélyével becsekkolt Lovász Gyurinál karateedzésére. Edzést azóta csak akkor hagyott ki, ha nagyon-nagyon beteg volt.
“Egész addigi életemben erre készültem; az általános iskola szüneteiben az osztálytársaimmal gyakorolgattam az otthon és a filmekben látottakat. Alig vártam már, hogy élesben is ezt csinálhassam. Pont azt, vagy még jobbat kaptam, mint amire számítottam”, fogalmazott a ma 5. danos mester, aki első mesterfokozatát 1998-ban szerezte. Büszke arra, hogy már sportvezetőként, a válogatott edzőjeként megjárhatta a karatesport csúcsait.
Nem fásult bele. Harminc éve folyamatos flow állapotában van karateügyben, megpezsdíti a vérét, ha bármilyen formában felmerül kedvenc sportja.
Mester és tanítványa, pótapa-fia, elválaszthatatlan barátok
Ruzsinszki a karate egy nagyon fontos hozadékaként tartja számon azt, hogy második apjaként is tekinthetett mesterére. A kezdetek óta töretlenül jó viszonyban vannak.
A rengeteg közös élmény közül kérésünkre a következőt mesélte mosolyogva: 1999-ben egy versenyen beleszaladt egy kontrollálatlan rúgásba. Arra eszmélt, hogy Ruzsinszki Gyuri ül az ágya szélén, de azt nem tudta hogyan került oda. Hozzá kell tenni, hogy akkoriban még nem voltak ilyen kiváló védő felszerelések, és a sportág szabályai is sokat fejlődtek, hogy minimálisra csökkentsék a sérülések veszélyeit.
Kapcsolatuknak köszönhetően párját ritkító a szarvasi karate klub. Edzéseiken a terem egyik oldalában a tradicionális, vagy rekreációs céllal karatézók követik mesterük utasításait, a másikban pedig a versenykaratét művelők. Teszik ezt teljes összhangban, nem konkurenciaként tekintenek a másikra, és így tudják csúcsra járatni a szarvasi karatét, érik el egymás után a sportsikereket.
“Mindenki csinálja a saját dolgát, amiben tudunk, abban összedolgozunk”
fogalmazott egyikük.
Tökéletesen kiegészítik egymást, folyamatosan generálják az ötleteket, aminek talán a legkézzelfoghatóbb eredménye az lesz, hogy az országban elsőként Szarvason épül karateközpont, aminek októberre ígérték a kivitelezés megkezdést.
Az elmúlt 30-40 évben kettejüknek köszönhetően 8-9 danos mesterektől, a világbajnokoktól kezdve a japán nagymesterekig, magyar válogatottakig rengeteg, a sportágban jelentős szerepet kivívó sportoló fordult meg Szarvason: Kanazawa, Murakami, de ami számunkra legfontosabb, az olimpiai bronzérmes Hárspataki Gábor is itt edzőtáborozva készült öt éven keresztül a versenyszezonra, aki szeptember 24-én Szarvasra érkezik, és akivel szeretnének kedvcsinálónak egy szezonnyitó bemutatóedzést tartani a Szarvasi Vízi Színházban.
A karate olyan sport, amit kortól függetlenül bármikor el lehet kezdeni egyedül, családdal, és bármeddig lehet művelni. Ezt a kérdést ők fullra kimaxolták, minden fiuk, lányuk, Lovász Gyuri felesége és veje is karatézik vagy karatézott. A két Gyuri – ahogy jelen sorok írójáét is – komplett családokat húzott be a karatesport művelésébe, de a beszélgetések során szóba került Farkas András, Kis Fracek, akinek bátyja, István, azaz Nagy Fracek is ezt a sportot választotta, mindketten feketeöves mesterek. És a sornak itt még koránt sincs vége, az idősebb testvér hozza az öccsét, egyik családtag hozza a másikat a karatésok nagy családjába.
Végül a képről: A Szarvasi Vízi Színház tetőteraszán ültünk le a beszélgetésre, ahol két kitűnő háttér is kínálkozott. Mikor a híd felé néztünk, nem volt kérdéses, hogy a Körös és a zászlók labdába sem rúghatnak a főiskola tornaterme mellett, ugyanis ott ringatták a szarvasi karate bölcsőjét, ott kezdte minkét szarvasi sportember karatés pályafutását.
